A Bolzano lenyomta az EBEL-t

A dél-tiroli csapat elnöke harcolt az igazságos elosztásért és célt ért: több mint 100 ezer eurót kapnak a közvetítésből az eddig kirekesztettek. Dieter Knoll nagy interjújából az is kiderül, hogy tavaly nem ők jelentkeztek az EBEL-be, hanem az EBEL hívta meg a Bolzanót.

Dieter Knoll, a nyár leghosszabb sagáját produkáló Bolzano elnöke hosszú interjút adott a Tageszeitung című dél-tiroli német nyelvű lapnak. Az interjúból többek között az is kiderül, hogyan kerültek be az EBEL-be. Kirajzolódik az is, hogy egy második magyar csapat csak sokadik helyen áll az EBEL kívánságlistáján.

Mint Knoll elmondta, egyáltalán nem véletlen, hogy a jégkorong mellett kötött ki, nagyapja a Bolzano első elnöke, apja a második világháború előtt a Kölner Haie játékosa volt, ő maga pedig egy diákcsapat megalapításában vett részt. Az EBEL-győztes klubhoz 30 évvel ezelőtt került, Michl Ebner, az akkori elnök kérte meg, hogy vállaljon feladatot a vezetőségben. Ebner aztán kisvártatva távozott, mert nem kívánt részt venni a klikkek közti egyensúlyozásban, Knoll viszont maradt, és idővel elnök lett. Mint mondja, a HC Bolzano vezetése már-már szenvedéllyé vált nála, bár már a távozáson gondolkodik, inkább előbb, mint később átadná már a kormányrudat egy fiatal és energikus utódnak.

Mint elmondja, az, hogy még mindig ő van az elnöki székben, egyfajta erkölcsi kényszer, nem nézhette tétlenül, hogy az 1933-ban alapított klub eltűnik a süllyesztőben. Felelősséget érez a fiatalok játékosok és a klub profijai iránt is, akiknek sok türelmet kellett tanúsítaniuk az elmúlt években, és akiknek tudniuk kell, számíthatnak a klubra. Ehhez újjá is kell szervezni az egyesületet, Knoll több feladatot át akar adni más személyeknek. “Nem akarok úgy bevonulni a történelembe, mint az az elnök, aki alatt a klub megszűnt” ? mondja erről.

Az előző évben a klubtörténet egyik legnagyobb sikerét elérve a Bolzano megnyerte az EBEL-t. Ugyanakkor a gazdálkodásban félmillió eurós hiány keletkezett. Hogy lehetséges ez? ? tette fel a kérdést a lap munkatársa.

“Nagyon egyszerű ? válaszolta Knoll. ? Már régóta szerettünk volna indulni az EBEL-ben, azonban ezt az olasz szövetség vétója korábban mindig megakadályozta. Mindig azt mondták, a Bolzano nem mehet el az olasz bajnokságból, ez pont olyan lenne, mint ha a Juventus nem indulna a Serie A-ban fociban. 2013 júniusában aztán egyszer csak telefonhívást kaptam Ausztriából. Azt mondták, a Medvescak otthagyta az EBEL-t és a KHL-be megy, a Jesenicének anyagi gondjai vannak. Azt kérdezték tőlem: nincs kedvetek az EBEL-ben indulni? Úgy válaszoltam, kedvünk az a legtermészetesebb módon lenne, de a szövetség sosem engedi meg nekünk. Aztán beszéltem a FISG elnökével, Giancarlo Bologninivel. Éppen az utolsó hivatali évét kezdte meg, és pontosan tudta, a Bolzano EBEL-indulása a szövetségnek, pontosabban a nemzeti válogatottnak is a javára szolgálna, hiszen a játékosok erősebb bajnokságban játszanának. Aztán Bolognini keresztülverte ezt a szövetség elnökségén, július 6-án, gyakorlatilag egy éjszaka alatt az EBEL-ben találtuk magunkat.

Egy hónapunk volt arra, hogy a szakmai és szervezési kérdéseket tisztázzuk. Gondoljon csak bele: ha például a Servus Tv megjelenik hogy közvetítsen, 4 kamionnal és 100 emberrel érkezik. Ez már önmagában egy gigantikus dolog. 15 kamerát hoznak, ehhez például külön áramellátást kellett kiépítenünk, ahogy külön emelvényeket kellett építenünk a kameráiknak is. A nagy szervezésben egy kicsit elfeledkeztünk az anyagi háttér átgondolásáról. Ráadásul július nem túl ideális időpont a szponzorkeresésre sem, ekkorra már mindenki megtervezte a költségvetését az évre. A sport oldaláról nézve szuper évünk volt, de házon belül nem végeztük el az összes feladatot kielégítően. Komoly tanulópénzt fizettünk ezért.

Pontosan ezért tartott ilyen sokáig a mostani döntésünk a folytatásról. Azt mondtam, mielőtt tovább csinálnánk, két dolgot mindenképp tisztáznunk kell. Az első, hogy miként tudjuk az adósságainkat három-négy év alatt leépíteni. Ezt sikerült megoldanunk, egy részét a tulajdonosok átveszik, egy másik részét bankhitelekből fedezzük. A második pont az volt, hogy addig nem mondunk igent az indulásra, ameddig a költségvetés nagy része nincs meg előre. Ez azt jelentette, hogy az 1,7 millió EUR kétharmadát össze kellett szednünk előre. Rengeteget talpaltam két hónapon keresztül, jóformán mindenkivel tárgyaltam, aki él és mozog, sok szimpátiát feláldoztam, de szerencsére vannak még úriemberek, akik tartják magukat adott szavukhoz. Korábbi szponzoraink mindegyike legalább annyit adott nekünk, mint eddig, de többnyire többet annál. Ez azért valamit jelent. Kalapot le előttük, nagyon hálásak vagyunk nekik. A költségvetés kétharmada megvan, a maradékot már nyugodtabban szedhetjük össze.

Már egy éve is azt mondtam ? folytatta a klubelnök ?, hogy nem tetszik az a mód, ahogy a televíziós jogdíjakat felosztják a klubok között. Ezekből 8 klub részesedik, miközben a költségeket 12 viseli, hiszen Ausztrián kívülről is közvetít a Servus Tv. Már akkor is azt mondtam, nekünk, a 12 klubnak egyenlő jogokkal kell rendelkeznünk a tv-pénzeket illetően is. Most ígéretet kaptam arra, hogy a jövőben ezeket a pénzeket igazságosan osztják fel. Ez azt jelenti, hogy több mint 100 ezer euróhoz juthatunk. A részletekben még meg kell egyeznünk, erre a következő ligaülésen kerülhet sor.”

Hogy lesz ilyen rövid idő alatt csapat Bolzanóban ? tette fel a kérdést a riporter. “A CHL első két idegenbeli meccsét felkészülési mérkőzésnek tekintjük a bajnoki szezonra ? hangzott Knoll válasza. ? Szeptember 12-re, az EBEL-rajtra ismét olyan csapatunk lesz, amelyik esélyes lesz a rájátszásba jutásra.” Arra a kérdésre, hogy éppen a premizálási rendszer ütött léket a klub költségvetésén, és a félmilliós mínusz legalább felét ez teszi ki, ezt válaszolta: “A játékosok alapfizetése kicsi. Ha eredményeket érnek el, erre újabb összegek jönnek. Például az első nyolcba kerülés 1000 euro, ha a hatba is bekerülnek, újabb 1000 euro, és így tovább. A döntőbeli győzelem aztán újabb fejenkénti 4000 eurót ért, de szorozza ezt meg 26-tal, ahány játékosról beszélünk. ”

“Az eddigi stratégiát fogjuk követni. Igyekszünk fiatal, sikerre éhes játékosokat szerződtetni. Ők aztán nálunk a kirakatba kerülhetnek, megmutathatják magukat. Nézze meg például Kim Strömberget. Nálunk 30 000 eurót keresett, Klagenfurtban legalább a háromszorosát fogja. Ugródeszka szeretnénk lenni, olyanok, mint a fociban az Udinese, azzal a különbséggel, hogy a labdarúgásban a játékosok játékjoga a klubnál van, ezzel sok pénzt tudnak keresni. Hokiban más a játékospiac működése.

Amióta az EBEL-ben játszunk, rengeteg megkeresést kapunk játékosügynököktől. Nekünk is vannak játékosmegfigyelőink. Mielőtt valakit szerződtetünk, beszélünk a korábbi edzőivel, klubvezetőivel, akár játékostársaival is. Csak így volt lehetséges, hogy az előző idény előtt Tom Pokel két hónap alatt csapatot tudott építeni. Az nálunk mindegy, ki a gólszerző, a gólt mindig a csapat lövi. Nagyok a követelményeink a leendő játékosainkkal szemben. Elvárjuk, hogy az életüket a hokinak rendeljék alá. Ne igyon, ne járjon sokat diszkóba, legyen mindig megfelelően pihent, kerüljön időben ágyba. Nem akarunk paprikajancsikat és olyan mimózalelkű játékosokat sem, akik csendben meghúzódnak egy sarokban. Az előző szezonban a játékosok a szabadidejükben is rengeteget voltak együtt, jó közösséget sikerült kialakítani. Szívesen nézünk meg olyan fiatal játékosokat, akik az utánpótláscsapatukkal valamit elértek már, olyan játékosokat, akik korábbi klubjaikban csapatkapitányok voltak. Az ilyenek általában rendelkeznek vezetői képességekkel, készek és képesek elviselni a felelősséget.

Büszke vagyok arra, ha valaki közülünk kiemelkedik és jobb helyre kerül. Tom Pokelnek is mindig azt mondtam, ha van rá lehetősége, hogy egy topcsapathoz szerződjön, ne gondolkozzon, menjen. Tom remek munkát végzett nálunk. Most Bécsben lesz egy olyan klubelnöke, akinek egy szakajtónyi pénze van és nem lesznek problémái. Nagyon büszke vagyok, hogy Pokelnek sikerült előrelépnie. Megérkezett az Olümposz lábaihoz, ha Bécsben jól dolgozik, ki fognak nyílni előtte az ajtók Svájcban, a DEL-ben vagy Svédországban.”