Az EBEL és a kalózok

   

Mit nevezünk kalózligának? Kalózliga-e a KHL vagy az EBEL? Ezt a kérdés maga az EBEL vezéralakja, Christian Feichtinger hozta fel egy minapi interjúban. 

A Bolzano rohamtempójú csatlakozása sok érzelmet generált. Érdekes módon az osztrák bázisú liga elnökéből is felszakadtak bizonyos sérelmek. Idézünk a Laola 1 cikkéből:

Apropó, Zágráb: A horvátok távozása még a mai napig is keserűséggel tölti el Feichtingert, mindenekelőtt a KHL eljárása miatt.

“Az EBEL nem egy kalózliga, amely mindenféle nemzetközi szabályok nélkül működik, ahogy azt vélhetőleg néhányan Keleten teszik. Az a helyes eljárás, ha a ligák beszélnek egymással, és mindannyian készek arra, hogy valahogy megoldásokat találjanak az aktuális kérdésekre.”

Kezdjük azzal, hogy tiszta vizet öntünk a Dunába. Az EBEL a mi értelmezésünkben egy olyan osztrák jégkorong-vállalkozás, amely országa gazdasági fölényét és térségbeli centrális elhelyezkedését maximálisan kihasználva koncentrálja a régió többi országainak potenciális erejét.

Természetesen a napnál is világosabb, hogy az EBEL nem mindig korrekt eszközökkel éri el céljait, és egyáltalán nem minden kérdésben bánik partnerként a tagországok szövetségeivel. Két példát citálunk ide, amelyek közül az első sok tekintetben hasonlít a Medvescak esetére: a Znojmo-ügy. Mint emlékezhetünk, a cseh szövetség első körben nem engedélyezte az egyik legjobb másodosztályú csapata távozását. Ezt nem hagyta annyiban az EBEL és a cseh csapat, és kihasználva egy kiskaput, sebtében gründoltak egy Csehországban (véletlenül épp Znojmóban) játszó osztrák csapatot. A cseh szövetség nem akart bolhára ágyúval lőni, nem volt annyira fontos számára ez a központtól távoli kis város, hagyta.

Hozzá kell tenni, hogy ezt a problémát az IIHF is észlelte, és 2012-ben megszüntette a csapatok és ligák ilyen módon történő – nem tudjuk elkerülni a szóismétlést – kalózkodásának lehetőségét. Azóta egy ország területén csak az adott ország szövetségéhez tartozó csapat játszhatja hazai bajnoki mérkőzéseit.

Ugyancsak nem szép példája a demokratikus működésnek az EBEL juniorbajnokság első éve, amikor is az EBEL-központ kötelezte (legalábbis az EBEL-indulás feltételéül szabta) csapatait arra, hogy vegyenek részt az általa szervezett új U20-as versenyben. Ebben csak az volt az apró bibi, hogy erről a kérdésről elfelejtett előre egyeztetni az érintett szövetségekkel. Ráadásul több esetben az utánpótláscsapatok jogilag vagy egyéb tekintetben függetlenek az EBEL-csapattól (például Jesenice és Medvescak).

Mindezekért a cselekedetekért lehet haragudni az EBEL-re, csúnya jelzőkkel illetni, de nem érdemes. A maga értelmezési tartományán belül teljesen racionálisan cselekszik. Az írás ezen a pontján azt is el kell árulnunk, hogy a Jégkorongblog és holdudvara kétharmados többséggel EBEL-párti, és nem aggasztja, hogy magyar csapat is részt vesz ebben a színvonalas bajnokságban. Mindez a felnőtt ligára igaz, az utánpótlás problémakörébe ne bonyolódjunk most bele.

Az EBEL a környék kemény legénye, ezt el kell ismerni. Tekintélyt parancsoló helyet vívott ki magának a hierarchiában, pozíciója belátható időn belül nehezen ingatható meg. Feichtinger ügyvezető minapi nyilatkozata azonban csalódást keltő. Feltételezni nem tudtuk volna eddig, hogy nincs tisztában a világhokiban betöltött helyével. Nem gondoltuk volna, hogy nem tudja, ami a legnagyobb erénye, az a legnagyobb hiányossága is. Márpedig a ligák országoktól és szövetségektől való függetlenedésének a lényege az erősebb kutya effektus. És az ilyen rendszernek az a velejárója, hogy csak egy legerősebb van. Feichtinger nyilatkozata szerint neki ezen a héten esett le, hogy ez jelenleg nem az EBEL.

kaloz

Meglepte a hír, miszerint van feljebb, és ennek a meglepettségének még hangot is adott, ami még inkább meglepő. Érthető, hogy bántja, a dolog túlnőtt rajta. Márpedig érdemes felkészülnie, nem a Medvescak jelenti az utolsó veszteséget az EBEL életében, lesznek követői. Mert ahogy az EBEL használja a csapatok preferenciáit, úgy a csapatok is elkezdik használni az EBEL nyújtotta előnyöket. Ebben úttörő a Medvescak, de ha nem lett volna az, akkor előbb-utóbb a Salzburg mutatná az utat. Mert a kutya a farkába harap. Épp azt az erőt használja ki a Medvescak, amit az EBEL kihasznált, amikor magához szívta a külföldi csapatokat: a függetlenség erejét. Azt, hogy az EBEL nem tartozik elszámolni a szövetségeknek – legalábbis korántsem mindennel –, ekképp a csapatokat sem tudja magához láncolni, kiváltképp nem a külföldieket.

A Medvescak teljesen logikus és előkészített távozását, valamint a KHL-t a működési mechanizmusa miatt bírálni kicsinyes. Keleti módszereket emlegetni alapból bicskanyitogató, az előbbiekben leírt EBEL-eljárások fényében viszont inkább röhejes. Feichtingernek is realizálnia kell, hogy a KHL-nek nincs dolga az EBEL-lel. Ha valaki át akar menni, akkor át fog menni.

A liga és az újonnan érkező csapatok viszonyát jól jellemzi, hogy míg az EBEL éveken át sarcolja az általa felvett csapatokat (két kérdés kívánkozik ide: 1. Vagy ez csak a tőle Keletről érkezőkkel van így? 2. És ha véletlenül igen, akkor valójában ez lenne a Feichtinger által a KHL esetében hiányolt tökéletes nyugati módszer?), addig a KHL segít mindenben, kiváltképp anyagilag és szponzorügyileg. Tehát nem elvesz, hanem ad. Több pénzt, jobb minőséget. Nem kis különbség. Ha ez a jövőben sem változik, akkor valószínűleg már csak ezért sem fogják a csapatok dobogónak és lábtörlőnek használni.

Végezetül tegyük helyre magunkat is ebben a rendszerben. A Docler Budapest miatt nyilvánvalóan különösen érzékeny a magyar hokiszurkolók számára a Bolzano csatlakozása. Ámbátor nem feltételezhető, hogy mindenki egységes véleményen van erről az ügyről a határ innenső oldalán, de a többséget ellenérzésekkel töltötte el a Docler elutasítása, kiváltképp a Bolzano minden határidőn túli behúzása fényében.

Ugyanakkor az első indulatok után érdemes higgadtan átgondolni a dolgokat, épp úgy, ahogy Azari Zsolt tette. “Az EBEL egy magánvállalkozás. Egyetlen szempont vezérli döntéseit, hogy mi az érdeke, hogy a benne lévő csapatoknak mi a jó.” Ez a lényeg, éppen ezért nem érdemes a második magyar csapat lepattintását vagy az olasz klub felvételét nagy erőkkel számon kérni. Továbbmegyünk: eddig nem sikerült bebizonyítanunk, hogy mindenképpen helyünk lenne az EBEL-ben még egy csapattal. A Volán az évek alatt nem emelkedett a liga meghatározó csapatai közé, és továbbra sincs vonzó nézőszámot felmutatni képes budapesti jégcsarnok. Mi persze rengeteg érvet tudnánk felhalmozni, ha a Docler Budapest – vagy akár más magyar csapat – felvétele mellett kéne korteskedni, de a Bolzano akkor is sokkal inkább felkészült a feladatra. Úgy infrastrukturálisan, mint történelmileg.

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20 19:30 HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk