Mindenkinek jár egy valódi esély

Látni szeretném, hogy a fiatalok mennyire jól tudnak játszani, vagy hogy vannak-e olyanok a keretben, akik nem tartoznak ide, mondja Rob Pallin. A Fehérvár új vezetőedzője meccsenként 8-10 percet ad majd a negyedik sornak, és reálisnak tartja a rájátszásba jutást.

Rob Pallin, a tavalyi másodedző vette át az olasz bajnokcsapathoz távozó Marty Raymond helyét a Fehérvár AV19 EBEL-csapatánál. A 47 éves amerikai edző komoly ligában eddig még csak másodhegedűs volt, de nagyon tapasztalt, évekig ECHL-ben edzősködött, fejlesztő edzőként pedig az Egyesült Államok utánpótlás-válogatottjainál és NHL-játékosokkal dolgozik egy évtizede.

Rob Pallin aktívan töltötte a nyarat odahaza, a következőképpen foglalta össze a holt idénybeli tevékenységeit a hivatalos facebook oldalon: “Az USA U15, U16, U17 nyugati parti csapataival dolgoztam. Minden korosztályban összesen 80 játékost hívunk be, Alaszkából, Washingtonból, Oregonból, Kaliforniából és Nevadából. Ezután kiválasztjuk közülük a legjobb 20 játékost, ők az USA másik hat régiójának csapatai ellen játszanak. Jelenleg épp a nyugati régió U16 és U17 csapatával foglalkozom. Ezenkívül egy héten háromszor tartok tréninget középiskolás, főiskolás és NHL-játékosoknak Las Vegasban, egy hónapon keresztül. Már 13 éve veszek részt ezekben a szövetségi programokban és 10 éve készítek fel NHL-es játékosokat.”

A szakember szerdán tért vissza Magyarországra, néhány napja hivatalosan is kinevezték a Fehérvár EBEL-csapatához vezetőedzőnek. A Jégkorongblog adott számára néhány nap akklimatizálódási időt, majd szombaton az egyik közös barátunkon keresztül feltettük neki legfontosabb aktuális kérdéseinket, amelyekre készségesen és bőven válaszolt.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Mik az előttünk álló szezon fő céljai?

A realitás az, hogy az első 44 mérkőzés után playoffba jusson ez a csapat. Látni kell azonban, hogy jobb lett a liga, erősödtek a csapatok, a Dornbirn keretében például 11 légiós van, akik nagy részét én is ismerem, hiszen edzettem őket Amerikában. Jobbnak kell lennünk általában és fizikálisan is, itthon is fizikai hokit kell játszanunk. Ezzel együtt erősebbnek kell lennünk a Graznál, a Ljubljanánál, de akár a Bolzanónál is. Azt gondolom, fontos kiemelni, hogy amikor egy csapatról beszélünk, nem az a legfontosabb, hogy elérjük-e a szivárvány végét, hanem az az út, ahogy odáig elérünk. Nem szeretek ennyire előrenézni, a rövid távú céljaink között az szerepel, hogy az előszezonban jól felkészítsük a csapatot az előttünk álló szezonra. Bő a játékoskeretünk. Mindenkinek jár egy valódi esély, látni szeretném, hogy a fiatalok mennyire jól tudnak játszani, vagy hogy vannak-e olyanok, akik nem tartoznak ide. A legfontosabb az, hogy mindenki megmutathassa, mit tud. Emellett nagyon lényeges, hogy hazai pályán jobban kell játszanunk, mint tavaly tettük. Minden vendégcsapatnak nehéz itt játszani, mert a szurkolók olyan hangulatot teremtenek, hogy úgy érezhetik az ellenfeleink, mindig a Fehérvár vezet egy góllal ellenük. Hiszek a kemény munkában, úgy gondolom, hogy ha nem dolgozol keményen, nem leszel sikeres. A jó szerencse is csak azok mellé áll, akik megfelelően felkészültek.

Mennyire ismeri a fiatalokat és mennyire számít rájuk?

Tavaly a Székesfehérváron játszott ifjúsági és juniormérkőzések majdnem mindegyikén ott voltam. Nagyon szeretem a jégkorongot, és a szenvedélyen kívül az is kivitt ezekre a mérkőzésekre, hogy ezek a játékosok jelentik a jégkorong és a csapat jövőjét. Érdekes kérdés az is, kit számolunk a fiatalok közé, hiszen például Nemes Benjámin és Németh Attila is fiatalnak számít, pedig már 2-3 éve kinőtték a juniorkorosztályt. A felnőtt csapatban játszó fiatalokat már jól ismerem, de a junior és ifjúsági korosztály játékosaival is megismerkedtem a mérkőzések során. Érdekel ennek a korosztálynak a sorsa, ezért a miskolci U20-as világbajnokságra is elmentem, hogy minél többet lássam őket tétmérkőzésen játszani. Erdély Csanád vagy Kocsis Ferenc mellett a többi fiatalnak is sikeres szezont kell zárnia. Idén ők is megkapják a lehetőséget arra, hogy bizonyítsanak. Ez nem azt jelenti, hogy a fiatalságuk miatt ők bármilyen előnyben részesülnek, a sikert ki kell érdemelni. A fiatal játékosok esetén a jövőjük múlhat azon, mennyit játszanak ebben a korban, ahogy például Sárpátki Tamás is, aki nagyon nagy tehetség, jó fizikális adottságokkal és technikai tudással, ám játéklehetőség híján ezt nem tudja megmutatni. Remélem, hosszú távon a csapat edzője lehetek, és láthatom, hová jutnak el ezek a srácok.

Hány sorral szeretne játszani?

Minden sikeres csapatnak négy sorral kell játszania, ezért szeretném kihasználni a sorokat maximálisan. Természetesen előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a negyedik sor kevesebb lehetőséget kap, de nekik is fontos feladatuk van a csapaton belül. Ha az első sorunk mérkőzésenként 20-25 percet játszik, egyrészt megnő a sérülésveszély, ahogy például Adam Naglich esetében is láttuk, másrészt pedig a játékosok kifáradnak és nem lesznek képesek ugyanúgy teljesíteni a szezon második felében. Azt mondanám, hogy a negyedik sornak legalább 8-10 percet jégen kell lennie mérkőzésenként. Tavaly ez teljesen máshogy volt.

Látja már, hogy épülnek fel a sorok?

Nincsenek fix helyek, egy jó ideig még nem is gondolkozom konkrét sorokban. A helyeket az előszezonban mutatott játék fogja meghatározni. Mindenki előtt ott a lehetőség, senkinek nincs előre meghatározott helye. Lehet egy játékos légiós, 30 éves, magyar vagy akár fiatal is, játszhat ugyanúgy a negyedik, mint az első sorban is. Ha valaki megfelelően dolgozik és az első sorban a helye, ott fog játszani. Nem félek variálni a sorokat, lehetséges, hogy valaki most a negyedik sorba kerül, de a mutatott játéka alapján novemberben már a második sorban lesz. A szezonon belül így lehetséges az is, hogy valakinek rosszabb időszaka van, és így hátrébb kerül, de senkire sem szeretek címkéket aggatni, így mindig a mutatott játék alapján állítom össze a sorokat. A fiataloknak azt is tudniuk kell, hogy mire a csapatépítés tekintetében a következő fázisba érünk, már nem számít, hogy ki honnan jött, ki milyen korú. De addig türelemre van szükség velük szemben ? a kezdeti hibák ellenére is ?, és ezt meg is fogják kapni. De egy idő után csak az maradhat csapattag, aki élni is tud a lehetőséggel, mert mindenkinek a csapat érdekeit kell szolgálnia.

Mikor lehetnek magyar húzóemberek a csapatban?

Ahogy az előbb is mondtam, nem szeretek megjelölni senkit sem. Számomra nem fontos, hogy ki honnan jött, vagy milyen a bőrszíne, lehet valaki mexikói, argentin, kanadai vagy magyar, a célom az, hogy a csapaton belül mindenki jobb legyen és fejlődjön. Nem lehet tudni, mikor jön el az a pillanat, amikor egy játékos húzóemberré növi ki magát a csapaton belül. Mindenképpen örülni fogok annak, ha magyar lesz ez a játékos, de nem az a legfontosabb számomra, hogy honnan jött. Ha a magyar válogatottat nézzük, véleményem szerint a jelenlegi játékosállománnyal 3-4 éven belül jobbak lehetnek, mint akár Olaszország vagy Ausztria, és ez elsősorban a most beérő nemzedéknek lesz köszönhető. Beszélgettem Tom Pokellel, aki azt mondta, hogy a magyar 17-18 évesek sokkal jobbak, mint a szlovén, az osztrák vagy az olasz utánpótláskorú játékosok. Amennyit erről tudok, úgy hallottam, hogy régebben az Alba Volánban játszó sorok változtatás nélkül mentek a válogatottba is. A magyar válogatottat követve azonban most azt láttam, hogy kevert sorokkal játszanak, lehetséges, hogy két játékos a Volánból, egy Dunaújvárosból és a többiek pedig akár más ligából érkeznek. Ezért fontos az, hogy akár válogatott, akár klubcsapat szinten csapattá kovácsoljuk a játékosokat. A magyarországi jégkorongról pedig az a véleményem, hogy jó úton halad a magyar hoki, az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián folyó munka is kiváló, ha így folytatják, 3-4 éven belül elérhető az a változás, ami már a felnőtt játékosok szintjén is érezhető. De amint már mondtam, Rómát sem egy nap alatt építették fel, így addig még sok kis lépés szükséges. Ugyanakkor az is fontos, hogy egy klubcsapatot soha nem lehet egy válogatotthoz hasonlítani. A két dolog teljesen eltérő. Attól, hogy valaki nagyon jól játszik a klubcsapatában, még nem biztos, hogy jó lesz a válogatottban. És bármilyen furcsa, ennek fordítottjára is vannak példák.

Hogy lehet összeegyeztetni a fiatalítást az eredménykényszerrel?

Ahogy minden csapatban, a miénkben is fontos szerepet kell betölteniük a fiataloknak. Idén láttam játszani a Minnesota Wildot az NHL-playoffban, ahol egy nagyon fiatal játékos volt a csapat húzóembere. Ez a folyamat kezdődhet el most nálunk is, ki tudja, lehet, hogy a legeredményesebb játékosunk 18-19 éves lesz. Fontos azonban az, hogy ne rakjunk felesleges terhet a fiatal játékosokra, ha élnek a felkínált lehetőségekkel, akár a legjobbak is lehetnek. Novemberre szeretném elérni azt, hogy a csapaton belül ne legyenek “fiatalok”, “légiósok”, vagy “rutinos játékosok”. Nem kategóriákban gondolkozom, a fontos az, hogy egy játékos elég energiát fektet-e be ahhoz, hogy megkapja a játéklehetőséget. Ha Sébastien Piché ellen játszol, ő nem fogja nézni, hogy fiatal vagy, vagy 30 éves, magyar vagy légiós, ő ellened is a maximumot fogja kihozni magából. Ebben a helyzetben csak az számít, hogy más színű mez van rajtad, mint rajta.

Sokakat érdekel, mi lehet Bálizs Bence jövője?

Bence fiatal kapus, minél többek kell játszania. Azt gondolom, a fejlődése szempontjából jobb lenne neki mondjuk a MOL Ligában végigvédenie 30 meccset egy szezonban, mint az EBEL-ben kevés meccsen a kapuban állni. Nem lenne ezzel semmi gond, a MOL Liga jó liga, nem olyan jó, mint az EBEL, de jó.

Van valami, amit még szeretne megosztani a szurkolókkal, az olvasókkal?

A tavalyi évtől eltérően most nem az lesz a fontos, hány felkészülési mérkőzést nyerünk, mert a következő hat hét az építkezés időszaka, és most azon van a hangsúly, hogy az EBEL-rajtra megtaláljuk az optimális összeállítást. Remélem, hosszú távon maradhatok itt, szeretem a várost, a klubot, az embereket. Szeretem látni a jövőt, a fiatalokat. Azt gondolom, hogy a felnőtt csapat edzőjeként ugyanúgy a feladataim közé tartozik a fiatalok fejlődésének nyomon követése. Érdekes év vár ránk, ebben biztos vagyok, a szurkolóktól azt kérem, legyenek türelmesek a fiatalokkal és a fiatal csapattal. A csapatom biztosan keményen fog küzdeni és sokat fog korcsolyázni, ha kikapunk, az nem az erőfeszítés hiánya miatt lesz. Sokszor előfordul, hogy kifogásokat keresünk a kudarcok után, de úgy gondolom, néha nincs szükség kifogásokra, be kell vallani, hogy ma nem voltunk elég jók. De ezek az események is mind szükségesek ahhoz, hogy idővel jobbak legyünk. Egyben mindenki biztos lehet: ha a srácok nem adják ki a maximumot magukból, könnyen a padon találhatják magukat.