Menjek vagy maradjak?
Ezt kérdezik sokat a kapusok a meccsek végén a kispad felé fordulva, ha csapatuk egy-kétgólos hátrányban van. De vajon valóban megéri lehozni a kapust?
2009. december 30., Dunaújváros, a Dab.Docler az Újpesttel játszik a Magyar Kupa döntőjében, háromezer néző előtt. A lilák kezdik meggyőzőbben a meccset, számtalan ziccert dolgoznak ki az első húsz percben, gólt azonban mégis a DAB szerez, méghozzá hármat is. A második harmadban Hetler révén kettőre csökkenti hátrányát az UTE, majd a 29. percben 45 másodpercre kettős előnybe kerül az UTE. Pék György, a vendégek mestere úgy érzi, itt a soha vissza nem térő alkalom, lehozza Beczét, a Hüffner, Kadlubiak bekkpár mellett így jégen van Kiricsenko, Dubek, Borbás és Rafaj is. A húzás nem jön be, a DAB szimpla hátrányból korongot szerez, amit Azari lő a kapuba. A DAB végül 6-1-re nyer.
Lassan öt éve már ennek, bátran állíthatjuk, hogy azóta ez az eset a magyar jégkorong legendás történetei közé emelkedett. A vita lényegében eldönthetetlen, jól tette-e Pék mester, hogy megpróbált hat mezőnyjátékossal gólt szerezni, vagy három ellen az öt kényelmesebben ki tudja játszani üresre a korongot. A magyarnál fejlettebb hokikultúrákban sem jutnak dűlőre a kérdésben. Az NHL-ben az aktuális szezonban 223 üres kapus gól született, amely az összes gól 3,4%-a volt. A legtöbb ilyen gólt a Boston szerezte, összesen 14-et. Mondhatjuk tehát, hogy olyan részletkérdés ez, amely nem igazán fontos, de ha meggondoljuk, hogy ezek a gólok jellemzően a csapatok győzelmét is jelentik, egyből megnő a jelentőségük. Ráadásul a hoki egyik látványosabb eleme, amit a nézők nagy izgalommal várnak.
De vajon megéri-e lehozni a kapust? Valóban megnöveli a csapat esélyeit a gólszerzésre és ha igen, mennyivel? Egyenlő létszám mellett az átlagos lövéshatékonyság 5,78%, míg a kipattanók 5,67%-ából sikerül gólt szerezni. Ezek az arányok plusz mezőnyjátékossal 8,25% és 8,04%, tehát jóval nagyobb a gólszerzés esélye. A másik oldalon azonban ott tátong az üres kapu, statisztikailag kimutathatatlan, hogy az előnyök kompenzálják-e a kockázatokat. Még az NHL-ben sem vezetnek ugyanis statisztikát az összes üres kapus helyzetről, csak azokat regisztrálják, amelyekből gól születik. Márpedig számtalan kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: mikor éri meg legjobban lehozni a kapust, mennyi idővel a vége előtt és mekkora hátrányban? Mi a helyzet az emberelőnyökkel? Ha annyira kifizetődő lehozni a kapust, akkor miért nem teszik meg sokkal korábban? Hiszen ha a meccs felénél hozza le egy csapat a kapusát és gólt kap belőle, akkor sokkal több ideje marad egyenlíteni.
Egy néhány éve megjelent tanulmány igyekezett számba venni az előnyöket és a hátrányokat a rendelkezésre álló statisztikák alapján. Eszerint 6 az 5 ellen 8,5 percenként esik gól, míg egyenlő létszám és két kapus mellett közel félóránként születik egy gól. Ha emberelőnyben hozzák le a kapust, akkor 5,5 percre csökken az egy gól megszületéséhez szükséges idő, azonban az üres kapus gólok is gyakran, 4,8 percenként születnek. Nem várt előnye a kapus lehozatalának, hogy nem csak a gólszerzés, de az emberelőnyök kiharcolásának esélye is megnő. A 2007/08-as szezon statisztikáin alapuló elemzés szerint a kapusát lehozó csapat kétszer több emberelőnyt kap, mint az öt mezőnyjátékossal felálló. Egyenlő létszám mellett 12-13 percenként ítéltek kiállítást, kapus nélküli szituációkban ugyanez 7-8 percre csökken.
Bevett stratégiaként három helyzetben szokás lehozni a kapust: egygólos hátrányban 90-120 másodperccel a vége előtt, kétgólos hátrányban 120-150 másodperccel a játék vége előtt, bármikor, ha emberelőnyben játszik a csapat. Az üres kapus szituációk történetében külön mérföldkőnek számít Robert Neilson esete. Bár a tengerentúli edző soha nem nyert Stanley Kupát, de híres volt innovatív megoldásairól. Egyszer például lehívta kapusát, de előtte megbeszélte vele, hogy ha jön, akkor a botját hagyja a gólvonalon. Így is lett, a játékvezetők teljesen megzavarodtak, ám nem találtak olyan pontot a szabálykönyvben, amely ezt kifejezetten tiltaná. Az eset óta jár két perc büntetés ezért.
Érdekesség, hogy a kapus nélküli helyzetek kedveznek a kapusgóloknak, szinte mindegyik kapusgól így születik. Vagy közvetlenül lövik az ellenfél hálójába a korongot, vagy az ellenféltől utolsó emberként érnek a koronghoz, így rájuk írják.
