30 év után újra megtelhet az újvári jégcsarnok

A HC Nové Zámky MOL Liga-döntőbe jutása Szlovákiában elérte az országos média ingerküszöbét, téma a csapat és a liga. Két vezető az esélyekről.

“Nagy izgalommal várjuk a döntőt ? nyilatkozta blogunknak Sucharda Ferenc, az Érsekújvár elnöke. ? A szezon eddigi részével nem lehetünk elégedetlenek, hiszen olyan magasra jutottunk, amilyen magasra csak a mai napig eljuthattunk. De a célunk eléréséhez még egy nagy lépést meg kell tennünk, és ez egyáltalán nem lesz könnyű. Fel kell kötnünk a gatyánkat, hiszen a Brassó nem rossz csapat, ráadásul kiejtette a Dunaújvárost, akit majdnem mindenki a döntőbe várt. Biztos jót tett ez az önbizalmuknak és vérszemet is kaptak ettől. Azért sem lesz könnyű dolgunk, mert több kulcsjátékosunk szereplése is bizonytalan. Hurtaj agyrázkódást szenvedett a Miskolc ellen, kórházba is került, Marek Uram válla gyógyulgat, de még nagyon nem az igazi, és Miroslav Stefánka túl korán ment jégre a lovaglóizom-sérülése után, rásérült, szinte kizárt a játéka.

A jó szereplésünk nyomán a jéghoki újra téma lett a városban. Az emberek várják a döntőt. Csütörtökön kezdtük el elővételben árusítani a jegyeket a döntő első mérkőzéseire, és az első két órában eladtunk ezer jegyet. Ha így folytatódik, akkor jó 25-30 év után először újra teljesen meg fog telni az érsekújvári jégcsarnok nézőtere. Vendégek voltunk az Érsekújvár férfi kézilabdacsapatának Eperjes elleni mérkőzésén, ráadásul pénteken a szlovákiai Digi Sportban is volt egy beszélgetés velünk, és az országos lapok közül is néhányan hírt adtak a döntőbe kerülésünkről. Így már a városunk határain túlra is eljutott a csapatunk híre.”

Fotó: Mudra László (MJSZ)

“A döntő olyan, mint egy jutalomjáték ? ezt már Olti-Pasca Zoltán, a Brassó egyik tulajdonosa mondta. ? Tavaly hajszál híján maradtunk le az elődöntőről. A rájátszásba jutással tulajdonképpen már teljesítettük az erre az évre kitűzött céljainkat a MOL Ligában, a Dunaújváros legyőzése az elődöntőben csodálatos ajándék volt a csapattól a szurkolóknak és nekünk is. Igaz, például a Miskolc elleni utolsó hazai vereségünk után nem sokan fogadtak volna arra, hogy a négybe kerülünk. Ennek ellenére ? bár ez utólag nagyképűségnek tűnhet ? én titkon számítottam arra, hogy túljutunk a Dab.Docleren. Nem volt egyszerű idényünk, hullámzó volt a játékunk, és szezon közben edzőt is kellett cserélnünk.

Itt kell külön szóljak Kari Rauhanenről és Greg Lindqvistről. Lindqvisttel sokat beszélgettünk már az edzőváltás előtt is. Úgy éreztük, hogy a játékosaink egy része, elsősorban a hazaiak kicsit visszaéltek azzal, hogy a svéd edzőnk nagyon közvetlen ember, és így közvetlen viszonyt alakított ki a játékosokkal. Lépnünk kellett, mert a csapat teljesítménye romlott, és a játékosainktól nem lehetett megválnunk, hiszen nem lett volna kiket a helyükre hoznunk. Greg megértette az indokainkat, és az edzőcsere után utánpótlásunkkal kezdett foglalkozni, megjegyzem, nagy lelkesedéssel és remekül. A helyére érkezett Kari Rauhanen kemény és kemény kezű ember, hamar helyre tette a csapatot, javult a morál. Ugyanakkor az alapszakasz vége előtt kritikus mérkőzéseink következtek. Kari Rauhanen vetette fel, hogy örülne, ha Greg Lindqvist tapasztalatával és munkájával segítené a felnőtt csapatot. Hiszen remekül ismeri a mezőnyt, ami a taktika kidolgozásában óriási segítség, és a mérkőzéseken is át tudja venni a feladatok egy részét. Az utolsó túránkon és a rájátszásban is már együtt meccseltek, Kari a csatárokat, Greg a védőket irányítja. Úgy tűnik eddig, hogy ez remekül működik. Gondolkodunk is, hogy a következő idényben is maradjon ez a felállás, személy szerint örülnék, ha mindketten maradnának Brassóban.

Ahogy mondtam is, a döntő számunkra ajándék, amelynek minden pillanatát szeretnénk kiélvezni. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondanánk a győzelemről. Evés közben jön meg az étvágy. A játékosok nagyon fel vannak dobva, és bár tudjuk, nem mi vagyunk az esélyesek, szeretnénk jó meccseket játszani az Érsekújvárral. Aztán meglátjuk, mindez mire lesz elég.”