Ti zebrák, ti zebrák, ti velsz ebek!
A játékvezetők teljesítménye a tét növekedésével fordított arányban romlik.
A jkb.hu az idei szezon egésze, különösen pedig a vasárnapi események tükrében, a szurkolói lélektan alapos és mélyreható elemzése segítségével alkotta meg a fenti természettudományos tételt. Egészen biztosak vagyunk benne, hogy igazunk van, ne is próbáljon velünk vitatkozni senki.
Na de beszéljünk komolyan. A játékvezető a drukker ellensége minden sportágban. A mienkben különösen. A magasan jegyzett országokban, bajnokságokban, vagy például a vb-ken is szép és nemes hagyomány, hogy a zebrákat már akkor kifütyülik, amikor a kezdés előtt kikorcsolyáznak a jégre. A játékvezető ráadásul egyes kutatások szerint emberből van, és mivel dolgozik, hibázik. A csatár nem lövi be a ziccert, a védő elüt a korong felett, a kapus mellényúl, a vonal elnézi a lest. Ilyenek mennek, borzalom.
Vissza-visszatérő téma az idén, hogy míg a Mol Liga-küzdelmek színvonala szépen emelkedik, az átlagos nézőszám szintén, addig a zebrák nem képesek tartani a lépést a fejlődéssel. Mi is tudunk problémákról, nehézségekről, hiányosságokról, ám az egyre intenzívebb hisztériázással nemhogy azonosulni nem tudunk, tolerálni sincs kedvünk az ilyet. Legalább két okból. Az egyik nem olyan fontos, inkább zárójeles, de nincs kedvünk szó nélkül hagyni: ha már tartozékokról beszélünk (a zebra is az, ugye), a körülmények és a körítés (pl. a csarnokok hangosítása) sokkal kevésbé nívós, mint bármi a liga környékén. A másik fontosabb: az iménti párhuzamra visszautalva, ahogy elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a csatár szándékosan nem lövi be a ziccert, úgy azt is, hogy a vonal direkt engedi el a lest.
Ha nem így lenne, kedvenc játékunk értelme szűnne meg egyszer s mindenkorra.
Az, hogy a lelátó hőbörög, természetes. A lelátónak az a dolga. (Mondjuk egy csapathonlapnak kevésbé.) Hülyeség lenne azt kívánnunk, hogy miközben a tét egyre nő (még néhány kör, és vége a Mol-alapszakasznak és az EBEL középszakasznak is), aközben a játékvezetőket ajnározzák a vesztesek. De aztán véget ér a meccs, és eljön a gondolkodás ideje. A gondolkodás felismeréseket szül: a Sapa Fehérvár AV19 éppen vasárnap este bizonyította be, ha egyben van a csapat, ha tűz van és extázis, kompromisszummentesen, akkor nincs az a bíró, nincs az a balmázli, ami keresztbe tehetne. Akkor győzelem van.
Hogy mit akartunk ezzel a kis irománnyal mondani? Esetleg meg szerettünk volna győzni bárkit arról, hogy jó bírók mellett egy lőtt góllal is könnyű meccset nyerni? Á, dehogy. Talán csak annyit óhajtottunk állítani: józanul, okosan, derűsen szebb az élet. Továbbá: egy-két nap, és nyakunkon a következő mérkőzés. Sőt azt beszélik, hogy következő szezon is lesz. Tisztára, mint egy végtelen történet.
Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)
