Visszavonultatták Bure és Foote mezét

Vancouverben a 10-est, Coloradóban az 52-st nem viselheti többé senki.

A Canucksban Pavel Bure csatlakozott a Stan Smyl (12), Trevor Linden (16), Markus Naslund (19) trióhoz, az Avalanche-ban Adam Foote a Ray Bourque (77), Peter Forsberg (21), Patrick Roy (33), Joe Sakic (19) négyeshez.

Pavel Burét az 1989-es draft 113. helyén választotta a Vancouver, így vele kapcsolatban két dolog azonnal szembetűnik. Először is az, hogy a 13-as szám szerencsét hozott mind a csapatnak, mind a játékosnak, a második pedig az, hogy a játékosmegfigyelők mennyire rosszul mérték fel Bure képességeit. A 20 éves orosz szélső ugyanis első szezonjában 65 meccsen 60 pontot, közte 34 gólt szerzett, amivel kiérdemelte a legjobb első évesnek járó Calder-trófeát. Kivételes gólérzékenysége mellett fantasztikus korcsolyázótudásával is kiemelkedett a mezőnyből, így nem véletlen,  hogy megkapta az orosz rakéta, azaz a “Russian Rocket” becenevet.

Második évében nem ráduplázott, hanem rögtön rátriplázott az elsőre, fantasztikus franchise-rekordot ért el, és teljesítményével bekerült az NHL legjobb ötösébe, valamint részt vehetett az All Star-gálán is. Bure 60 gólt lőtt és a Canucks történetében elsőként átlépte a 100 pontos határt, pontosan 110 ponttal zárta az évadot. (Pontrekordját Henrik Sedin vette el 2010-ben).

Harmadik szezonjában csak hajszállal marat el az előzőtől, 107 pontot szerzett, ismét 60 gólt ütött és Stanley Kupa-döntőbe vezette csapatát, ahol óriási csatában, hét mérkőzésen maradt alul a NY Rangersszel szemben. A következő három éve elég tragikusra sikeredett, a súlyos térdsérülése és a lockout miatt, mindössze 49 alkalommal volt eredményes. Sőt ha ez nem lenne elég, 1996-ban mezszámot váltott, 10-esről 96-osra, de babonás lévén utolsó szezonjában visszatért az eredeti dresszéhez. A visszacsere jót tett Burénak, ismét megrázta magát, egy egységgel átlépte a bűvös 50 gólos határt és végül 90 ponttal zárta a szezont.

Összesített mérlege a Canucksban 254 gól és 478 pont, számtalan csapatrekord, öt All Star-fellépés és egyedüli vancouveri játékosként Hall of Fame-tagság.

Adam Foote 19 éves pályafutásából 17-tet a Quebec/Colorado franchise kötelékében töltött, ahol 52-es mezszámát édesapja ötlete alapján választotta. Az ifjabb Foote-ot nem nagyon érdekelték a számok, a serdülők között kettessel, a juniorok között ötössel játszott, apja ajánlotta neki, hogy kombinálja a két számot. Az ötlet jó ómennek bizonyult, Foote a franchise történetének egyik legjobb bekkje lett, alapembere volt a két bajnoki címet gyűjtő együttesnek, emellett coloradói játékosként tagja volt a 2002-es téli olimpián és a 2004-es világkupán aranyérmet szerző kanadai válogatottnak.

Pályafutása során 967 mérkőzésen ölthette magára az Avalanche mezét, ez a szám pedig messze a legtöbb a hátvédek között a csapat történetében, a második Steve Finnt több mint 350 mérkőzéssel előzi meg. Az igazi “stay-at-home” védőként számon tartott Foote mindössze 57 gólt és 274 pontot szorgoskodott össze, de 129 a plusz/mínusz mutatója, ami még mindig a második legjobb a franchise történetében.