Franciaországban a nyugodt építkezésben hisznek
Dijonban tartották a Francia Jégkorong Szövetség éves közgyűlését. Előtte az elnök, Luc Tardif értékelte a szezont egy francia lapban.
A bajnokságról szólva az elnök elmondta, hogy egyre jobban működik a háromszintű rendszer. A Ligue Magnusben, a Divízió 1-ben és 2-ben (ami a másod- és harmadosztálynak felel meg) is végig kiélezett küzdelmek folytak, a csapatok közötti különbségek évről évre csökkennek.
A Ligue Magnusben idéntől a csapatok számára kötelező volt tíz saját nevelésű játékost nevezni minden meccsre. Ennek kapcsán Tardif elmondta, hogy az eltelt egy szezon még túl rövid idő ahhoz, hogy a szabály hatásait pontosabban felmérjék, de látni már bizonyos pozitív jeleket. Természetesen voltak csapatok, amelyek csak papíron teljesítették ezt a követelményt, ott ez nem jelentett több jégidőt a fiatal játékosoknak. De ez nem baj, értékelte Tardif, hiszen a végén úgyis csak azok a klubok lehetnek sikeresek, amelyek a legjobban tudnak megfelelni ennek a szabálynak. Hosszú távon mindenképpen meg fogja érni a kluboknak több erőforrást áldozni az utánpótlásnevelésre. Nem is ütközött nagy ellenállásba a csapatok részéről ennek a szabálynak a bevezetése, sőt, voltak klubok, amelyek azt sürgették, hogy ne álljanak meg tíznél.
Egy másik fontos reformjavaslatot azonban elodáztak 2016-ig. A klubok egyelőre nem mentek bele a liga létszámának 14-ről 12-re csökkentésébe. Erre azért volna nagy szükség, érvelt az elnök, mert Európa bajnokságaiban messze a franciában játsszák a legkevesebb meccset. 14 csapattal egy oda-vissza kör után jön a rájátszás, míg 12 csapat esetén lehetne két oda-vissza kört rendezni, jelenleg ligakupa- és Francia Kupa-meccsekkel igyekeznek a meccsszámot feltornászni, de természetesen nem ez az ideális megoldás. Ez egyelőre két évet késik, ennyi idejük lesz felkészülni a kluboknak az új helyzetre. A sok szurkolóval rendelkező csapatok számára ez egyértelműen javítja majd a pénzügyi mérleget, másoknál csak a költségeket növeli, de ezt a lemaradást mindenképpen le kell küzdeni. Összességében tehát az elnök elégedett a bajnoksággal, egyelőre nem terveznek újabb nagy változtatásokat. Az egyetlen ilyen az lesz, hogy a következő szezontól nem csak a döntő, hanem már az elődöntő is négy nyert mérkőzésig tart majd.
És ha már a klubok pénzügyi helyzete szóba került, az elnök kitért a pénzügyi és gazdálkodási ellenőrző bizottság működésének értékelésére is. Franciaországban a szövetség nagyon szigorúan ellenőrzi a klubok költségvetését annak érdekében, hogy elkerüljék a túlköltekezést és a csődöket. Idén a csapatoknak június 30-ig kellett benyújtani az éves beszámolót, az igazoló iratokkal, számlákkal egyetemben. Ennek a rendszernek az a legnagyobb előnye, hogy már a folyamatok közben be tudnak avatkozni, míg ezt megelőzően általában csak a kész csődhelyzettel találkoztak. A Briancont és a Grenoble-t említette pozitív példaként, ahol szigorú megszorító intézkedésekkel úgy sikerült stabilizálni ezen klubok pénzügyi helyzetét, hogy közben versenyképesek maradtak. Természetesen most is van valamennyi túlköltekezés, de ez nem jelentős. A rendszer másik nagy előnye az átláthatóság.
Jó évet zárt a válogatott is, egymás után hatodik évben maradt bent az elitben. Ráadásul tavalyhoz hasonlóan végig versenyben voltak a negyeddöntőbe jutásért. Az oroszok elleni történelmi győzelem pedig azt mutatja, hogy a legnagyobbakkal szemben is van esélyük a győzelemre. Az egyetlen negatívum, hogy az olimpiai kvalifikáció nem sikerült. Összességében tehát fejlődik a francia hoki, de továbbra is alázatosnak kell maradni. A fejlődésben elévülhetetlen érdemeket szerzett az edzői stáb, Dave Henderson és Pierre Pousse, az ő hosszú távú munkájuk eredménye, hogy sikerült a fiatalokat beépíteni a csapatba. Nagyon fontos a 2017-es közös rendezés a németekkel, amit fel kell használni a hoki népszerűsítésére. ?Három évünk van arra, hogy igazi népünnepélyt varázsoljunk a világbajnokságból ? zárta értékelését Tardif.
