Svájci dominancia és átalakulások a középmezőnyben

56 mérkőzés eredményeit áttekintve szubjektív értékelést adunk az eddig történtekről. Írásunkban az élmezőnnyel nem foglalkozunk, de Svájc mellett természetesen nem mehetünk el szó nélkül.

Véget értek a csoportkör küzdelmei, mint ismeretes, Szlovénia és Ausztria esett ki, és végül is a nyolc továbbjutó kiléte nem okozott meglepetést, minden esélyes csapat vette az ehhez szükséges akadályt. A két kieső megítélésében megoszlanak a vélemények, valaki szerint hátrányt jelent, hogy jól ismernek minket, nem becsülnek le, míg mások azzal érvelnek, hogy nem tarthat örökké a nyeretlenségi szériánk ellenük. Ezt a kérdést nem tudjuk itt eldönteni, az vitathatatlan, hogy mindkét szomszédunk világbajnoki teljesítménye megsüvegelendő, az osztrákoknak kimondott pechszériára volt szükségük a kieséshez. A csapatstatisztikákat böngészve két olyan mutatót találunk, amelyben a mezőny végén végeztek, az egyik az emberhátrányos védekezés, a másik a kapusteljesítmény. Az emberehátrányok kivédekezése 70% alatti, ami Fehéroroszországot nem számítva egyedülállóan alacsony érték a mezőnyben, hiszen a szintén pocsékul védekező oroszoknál és letteknél is 77% ez az adat. Az elit első fele pedig 86% felett védekezi ki a hátrányokat.

Kapusteljesítményben csak Lettországot előzi meg a két kieső. Ez a mutató nyilván nem csak azt mutatja, hogy e két válogatott képességeit tekintve gyengébb kapusokkal rendelkezik, hanem általában világít rá a védekezés gyengeségére, illetve az ellenfelek erősségére. Mert ahogy Marton Tibor blogunkban is elmondta, nem mindegy, hogy hogyan és hova lősz, és ezek az ellenfelek nagyon tudnak lőni.

És ha már csapatstatisztikák. Nagy meglepetések persze nincsenek, hiszen majdnem mindenhol a továbbjutó nyolc csapat foglalja el az első nyolc helyet. Túl nagy jelentőséget sem szabad ennek tulajdonítani, hiszen a meglepetések ellenére azért láthatóan nagyok a különbségek az elit és az A csoport alja között. Azért érdekességképpen megemlítjük a két kivételt, azt a két mutatót tehát, amelyben topligás csapat a mezőny végén kullog. Az egyik a már említett orosz emberhátrányos védekezés, amiben a 13. helyet sikerült megszerezni Biljaletgyinov mester tanítványainak. A másik az emberelőnyös játék, amelyben a svédek még rosszabbak, utolsó előttiek. Beszédes adat, hogy 33 előnyt ítéltek nekik, amelyekből mindössze két gólt sikerült szerezniük. Összesen 63 és fél percet játszottak létszámfórban, tehát átlagosan több mint fél óra emberelőnyös játék kellett nekik a gólszerzéshez. Mint említettük, csütörtökön új fejezet kezdődik, biztosak lehetünk benne, hogy a koncentráció minden csapatnál számottevően megugrik.

A csoportkör eredményeit böngészve az élmezőnyben nagyon nagy meglepetés csak egy született, Svájc elképesztő menetelése. A helvétek sorsolása nagyon kemény volt, hiszen a házigazda svédekkel kezdtek, majd jött Kanada és Csehország. Péntektől hétfőig tehát a három legkeményebb ellenfél megvolt nekik a csoportban. Ráadásul a három bravúros győzelem mellett viszonylag magabiztosan győztek az alacsonyabban rangsorolt csapatok ellen, általában dominálva a mérkőzéseken. Norvégiát 3-1-re, a dánokat és a fehéroroszokat 4-1-re, a szlovénokat 7-1-re győzték le. A megszerezhető 21 pontból húszat meg is szereztek, egyedül Kanada tudta velük úgy-ahogy tartani a lépést. Egyetlen mérkőzésükön sem kaptak két gólnál többet. Nagyon kíváncsian várjuk, mire lesznek képesek az egyenes kiesés szakaszban.

Visszatérve a csoportküzdelmekhez. Egy történelmi győzelmet is regisztrálhattunk: május 9-én (a győzelem napján!) a franciák legyőzték Oroszországot, ami még soha előtte nem sikerült nekik. Ezzel megteremtették az esélyt a négy közé kerülésre, nagy szerepet vállalva abban, hogy az utolsó forduló előtt négy csapatnak is volt legalább matematikai esélye az utolsó továbbjutó helyet megszerezni. A francia hokit nem kezelik értékén Magyarországon, ami abból is adódhat, hogy nem ismerik. Számos játékosuk játszik nemzetközi ligákban, a hazai bajnokságuk is egyre erősebb és kiegyenlítettebb, a szövetségben az elnök, Luc Tardif vezetésével nagyon szisztematikus munka folyik, Dave Henderson pedig már kilencedik éve áll a válogatott élén (előtte hat évet töltött a junior és ifjúsági válogatott élén), nagyon jól ismeri tehát a francia játékosokat. Érdekesség, hogy a kanadai születésű szakember játékosként 1975 és 1996 között maga is 13 szezont húzott le különböző francia ligákban, az elsőtől a harmadik osztályig, már a kezdetektől mint játékos-edző. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a franciáknak velünk szemben van egy behozhatatlan előnye: rengeteg kanadai játékos játszik a bajnokságban, elsősorban Quebecből. Belőlük ugyan nem lesznek annyian válogatottak, mint az olaszoknál, a jelenlegi keretben például mindössze egy kanadai és egy amerikai játékos játszik, de a hokikultúrájuknak nyilvánvalóan jót tesz ez a kapcsolat. Ezzel együtt túlértékelni sem szabad a franciák teljesítményét, egy bravúrra képesek voltak az oroszok ellen, az osztrákokat is megverték, de mindenki mástól, így közvetlen riválisaiktól is, kikaptak.

Említést érdemelnek még a németek, akik már az első nap pontot raboltak Finnországtól és megszorították a szlovákokat is. Emellett, bár vereséget szenvedtek, de nem kaptak ki nagyon egyik topcsapattól sem. Viszont mindenki mást megvertek, az osztrákokat és a letteket 2-0-ra, a franciákat hosszabbításban 3-2-re. Összességében tehát nagyon stabil teljesítményt nyújtott Pat Cortina csapata, amire a későbbiekben még bőven lehet építeni.

Még egy említésre méltó fejleményről tudunk beszámolni, amiről egyelőre nem tudjuk eldönteni, tenedencia-e, ez pedig a poszt-szovjet térség államainak gyengélkedése. Ukrajna tavaly a mi hathatós segítségünkkel ugyan, de kiesett a Divízió 1/B-be, Kazahsztán régóta liftezik az elit és az üldözők között, idén pedig Fehéroroszország és Lettország is kissé gyengébben szerepelt a várakozásoknál. Nem tudjuk, a fehéroroszoknál mekkora szerepe volt ebben a nyilvánvalóan igazságtalan szisztémának, mely szerint a rendező ország nem eshet ki, de úgy tűnik, valami mélyebb gyökerű baj lehet a háttérben. Velük ellentétben a skandináv kisállamok, Norvégia és Dánia nagyon stabilan ott tudnak lenni az elit élmezőnyének nyakán, idén Norvégia jobb volt, de Dániának sem voltak kiesési gondjai. Egyelőre ezeket láttuk, jövőre kiderül, mennyire tartósak a fel- és leszálló ágak.