Szélig Viktor elköszönt a válogatottól

   

Rich Chernomaz viszont szívesen maradna szövetségi kapitány. Hangos visszhangok a magyar–japán után.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): A tempó nem érte el az eddigi mérkőzésekét, de érthető, hogy az ötödik meccsen fáradtabbak a játékosok. Ez mindkét csapatra igaz volt. Büszke vagyok a csapatra, mert a megbeszélt taktikát és játékrendszert betartva miénk lett a bronzérem. Az extra siker elmaradt, de összességében elégedett vagyok ezzel a világbajnoki teljesítménnyel. A Dél-Korea elleni meccset elrontottuk, de utána felálltunk, és megmutattuk, tudunk jól játszani tartósan. Ami bennünk volt, kiadtuk, és ha egy sportoló így érez, akkor nem lehet boldogtalan. Sok tehetséges játékos van Magyarországon, közülük néhánynak lehetőséget is adtam a világbajnokságon. Nagyon szívesen folytatnám a megkezdett szakmai munkát a válogatottnál, azt gondolom, 3-4 év alatt egy nagyon ütőképes új magyar válogatottat lehet építeni.

Mark Mahon (szövetségi kapitány, Japán): Az első nyolc percben még nem ébredtünk fel, de utána megtaláltuk a formánkat. A fiúk nagyon küzdöttek ma, csak sajnos nem tudták befejezni a támadásokat. Mindig rossz vereséggel befejezni egy világbajnokságot, kicsit rossz szájízt hagy maga után. Legalább a szurkolók láthattak egy izgalmas, szórakoztató meccset. Jó kis világbajnokság volt, látványos elemekkel, nagy tömeggel, jó hangulattal. Kár, hogy ennyi vereség élményével térünk innen haza. Úgy gondolom, legközelebb jobb felkészülésre lesz szükségünk, ez a nyolc nap úgy néz ki nem volt elég. Ráadásul a mi csapatunk volt itt a legfiatalabb. Nagyon bíztató a csapat, csak talán még nem volt készen. Ezek az élmények mindenesetre segíteni fogják a játékosokat a jövőben. A következő évre jobban felkészülünk, kicsit magasabbra állítjuk a céljainkat, és megpróbálunk a nagyobb csapatok ellen is jól teljesíteni.

Rajna Miklós (kapus, Magyarország): Nagyon kemény meccs volt, végig harcoltunk, csapatként küzdöttünk, és jól zártunk hátul, ennek köszönhető, hogy nyertünk. Nehéz így készülni egy meccsre, hogy közben azt látjuk, hogy elveszik a lehetőség arra, hogy teljesítsük a küldetésünket. A szurkolók is nagyon sokat segítettek az elején, hogy átlendüljünk a holtponton, és ehhez még jött, hogy fejben erősek voltunk, és mindenki a legjobbját nyújtotta. Nagyon közel voltunk a feljutáshoz, és tanulságul szolgálhat, hogy a jövőben nem férnek bele olyan hullámvölgyek, mint amibe Korea ellen kerültünk, hiszen az volt az egyik kulcsmomentum, hogy ott két pontot elpazaroltunk. Mindenki kihozta magából a maximumot, előtte is, utána is, akkor is, ez így jött össze, tanulni kell belőle, és a következő években nem szabad ugyanilyen hibát elkövetnünk. Nem írtam volna előre alá, ha valaki egy hónapja azt mondja, hogy harmadik lesz a csapat, és két meccsen védek a vébén. Azért nem, mert csapatjátékos vagyok, és nem mentem volna bele abba, hogy a csapat nem jut fel, és nem teljesíti azt, amit szerettünk volna, meg amiért küzdöttünk egész évben. Meccs közben nem foglalkoztam vele, hogy akár shutout is lehet a vége, az ember nem gondolkodik ilyeneken a kapuban. Egy 6-5-ös győzelemnek legalább így örültem volna, egy kapusnak mindig arra kell koncentrálnia, hogy a következő lövést megfogja, nem szabad olyan gondolatokkal fárasztania magát, hogy mi lesz akkor, ha nem kap gólt. Lövésről lövésre kell haladni, és akkor lehet jó az ember.

Szélig Viktor (védő, Magyarország): Fontos volt, hogy megnyerjük ezt a meccset, szerettük volna becsülettel befejezni a tornát. Ez az 1-0 munkás, izzadtságszagú győzelem volt, de nyertünk, ez a lényeg. Hullámhegyek és völgyek váltogatták egymást a vébén, talán az utolsó két mérkőzésen játszottunk kiegyensúlyozottan. Ami miatt hiányérzetem lehet, az a lőtt gólok száma, a japánok ellen sikerült egy gólt ütve is nyerni, de ilyen ritkán van a hokiban, az olaszok ellen például kevés volt. A kapusok fantasztikus teljesítményt nyújtottak a vébén, Miki most lehúzta a rolót, Levi pedig a három meccsen szinte eksztázisban védett, a csúcsformáját idézte, és a védekezés sem működött rosszul. Korea ellen volt egy kisiklásunk, de összességében ez egy elfogadható teljesítmény volt a válogatottól. Ez volt az utolsó szereplésem, mint válogatott játékos, a srácoktól már elköszöntem, klubszinten még szeretném folytatni a pályafutásomat, de a válogatottban befejeztem. Örülök neki, hogy győzelemmel köszöntem el. Ez a bronzérem szebben csillog, mint a tavalyi. Ezt megnyertük most, tavaly az ölünkbe pottyant, most tíz ponttal zártunk, tavaly hattal. Mindig jó egy tornát úgy befejezni, hogy nyersz, és ez az 1-0 jól tükrözte, hogy milyen csapat voltunk az utolsó periódusban. Amióta eldöntöttem, hogy a vébén után befejeztem, azóta sokszor lepörögtek a válogatottban eltöltött éveim, sokan vannak még ebben a csapatban, akikkel ezekkel együtt átéltük,emlegetjük is rendesen. Átéltem szépet, jót, rengeteg csodálatos játékostársam volt, jó edzők, fantasztikus élmények értek, ez egy olyan színfolt az életemben, amit az unokáknak is mesélni fogok majd. Nagyon büszke vagyok, hogy nagy elődök után viselhettem a C betűt, és még mindig jobb abbahagyni, hogy azt mondják, még lehetett volna egy-két éved, mint hogy azzal jöjjenek, hogy már be kéne fejezned. Ez volt a huszonegyedik világbajnokságom, nekem most huszonegyem van, kiszállok, köszönöm szépen. Nem féltem a magyar hokit, nagyon sok tehetséges srác van, a mostani edzőtábor alatt is nagy felháborodást keltett, hogy kik maradtak ki, de az azt jelenti, hogy hála Istennek már van merítési lehetőség. Vannak ügyes gyerekek, akiknek, ha meglesz a nemzetközi rutinjuk, akkor nagyon remélem, hogy a szapporói csodánál is nagyobb dolgok visznek majd véghez. Nagyon fogok nekik szurkolni.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Szirányi Bence (védő, Magyarország): 2010-ben játszottam utoljára világbajnokságon, nagyon élveztem, hogy újra a csapat tagja lehetek, végig bizalommal voltak felém a vezetők, és ez szerintem a játékomon is látszódott. Jó döntés volt, hogy a hátvédeknél egy fiatalabb és egy idősebb került egymás mellé, az idősebb hozta a rutint a játékba, a fiatalabb pedig az energiát, és többet korizott, odatette magát. Nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy az olaszok mit játszanak előttünk, azt tudtuk, hogy a mi meccsünk éremről fog dönteni, hogy ez ezüst vagy bronz, az nem fordult sem különösebben senki fejében. A bemelegítés alatt bele-belenéztünk a kazah-olasz meccsbe, és láttuk, hogy az olaszok odatették magukat, de így sikerül, nem jött össze nekik a győzelem. Magunknak csináltuk a bajt azzal, hogy kikaptunk Koreától, utána már nem a mi kezünkben volt a sorsunk. Ez volt az egyetlen csalódás számomra a vébén,hogy ellenük nem úgy teljesítettünk, ahogy akartunk. A kitűzött célt elértük a harmadik hellyel, persze jó lett volna túlszárnyalni, de így történt. Mindenkitől azt hallottam, hogy ez az olasz brigád sokkal jobb csapat, mint a két évvel ezelőtti, mégis pariban voltunk velük, volt olyan, hogy nem tudtak kijönni a harmadból, oda-vissza játék volt végig. Nagyon sokat foglalkoztak az edzők a lelkünkkel a világbajnokság alatt, motivációs beszédeket tartottak, elmeséltek egy-egy történetet, ami velük esett meg, és odafigyeltek arra, hogy pozitívak maradjunk. Nagyon fontos egy jó edző, és Rich, valamint a többiek fantasztikusan motiválták a csapatot, az öregebb játékosoknak az volt a dolguk, hogy segítsék a fiatalokat, és hogy ezt jól csinálták, azt bizonyítja, hogy a kapitány az utolsó meccs után megdicsérte őket. Hogy mi fog eszembe jutni, ha öt év múlva felidézem magamban a vébét? Mindenképp a szurkolás, és az, hogy ennyi ember ilyen lelkesen biztatta a csapatot.

Kovács Csaba (csatár, Magyarország): Talán ez a realitás, de természetesen szomorúak vagyunk, mert arra készültünk több hetet, hogy meglepetést okozzunk. Sajnos megint nem tudtuk átlépni ezt a határt. Nem sokon múlott, ennyire közel talán még nem is voltunk hozzá. Egyszer csak átlépjük megint, mert jó lett volna. Kicsit csalódottak vagyunk. A tavalyihoz képest egy jobb vébét tudtunk produkálni. Talán kicsit nehezebb dolgunk is volt hazai pályán, nagy volt rajtunk a nyomás, azt gondolom, hogy jól kezeltük. Sajnos utólag számolgathatunk, de elkövettünk egy nagy hibát Korea ellen. Bízom benne, hogy egy lépést előre tettünk, és nem hátra. Talán közel vagyunk ahhoz, hogy átlépjük ezt a határt megint.

Hári János (csatár, Magyarország):  Most valamennyivel még csalódottabb vagyok, mint tavaly, mert közelebb voltunk sokkal. A szlovén meg az osztrák csapat szerintem erősebb volt, mint az olasz meg a kazah, megvertük az egyiket, a másikat pedig épp hogy nem sikerült legyőzni. Így még rosszabb érzés, hogy Korea ellen buktunk el, akiket egy jobb napunkon öttel hattal kéne verni. Egyáltalán nem vagyok elégedett a bronzzal, illetve olyan szempontból mégis, hogy úgy érzem, hogy jól teljesítettünk a tornán, de kicsit rossz szájízzel megyünk el így, hogy ezen múlt az egész. Sok fiatal kezd lenni nálunk, és lesznek még egyre többen. Bele kell futni ilyenekbe, hogy megtanuld, hogy 60 percig tart a meccs. Ezt mondom én is magamnak utólag, a koreai meccsen az első harmad után már azt gondoltam, hogy legyen már vége. Feljöttek, és nehéz ilyenkor visszapörögni a meccsbe. Ebből én is tanulni fogok, és magammal vinni a további évekre, és próbálom majd továbbadni azoknak a fiataloknak, akik bekerülnek majd a válogatottba. A válogatott évről évre fejlődik. Nem tudom azt mondani, hogy óriási szerencsénk lett volna a kazah meccsen, az olasz meccsen ennyi erővel akkor meg balszerencsénk volt. Tényleg ezeknek a csapatoknak a szintjén vagyunk már, szerintem éveken belül fel fogunk tudni jutni. Még ha nem is tudunk fent maradni. Reménykedem benne, hogy a fiatalokkal együtt, akik a következő beérnek, olyan szintet el tudunk érni, hogy minden évben esélyünk legyen feljutni.
Mi nem a bronzéremért jöttünk ide, hanem a feljutás volt a cél a csapaton belül, nemcsak én vagyok emiatt csalódott. Örülök, hogy ma nyertünk, jobb mint a negyedik helyen zárni.

Fukufudzsi Jutaka (kapus, Japán): Túl sok hibát vétettünk, és képtelenek voltunk belőni a helyzeteket, ez volt ma a gond. Sajnálom, mert nem volt olyan sok a két csapat között, és jobb lett volna pozitívan befejezni a világbajnokságot. Volt esélyünk nyerni, de ma ez nem sikerült. Összességében szerintem jó munkát végeztünk a vébén, és egyre jobbak vagyunk. Nekem nagy célom volt, hogy feljussunk az A-csoportba,  és őszintén sajnálom, hogy nem voltunk ennek a közelében, de nem keseredek el. Jövőre ismét megpróbáljuk, addig pedig még keményebben dolgozunk.

Tanaka Go (csatár, Japán): A magyarok hamar megszerezték a vezetést, és ez sajnos rá nyomta a bélyegét a mérkőzésre. Ugyan volt nekünk is sok helyzetünk, de nem tudtuk őket kihasználni. Bronzéremmel szerettünk volna hazatérni, de sajnos ez nem sikerült, pedig nem voltunk tőle messze. Jövőre szeretnénk tovább lépni, és előrébb végezni a tabellán. Sok fiatal játékos van az utánpótlásunkban, aki a következő szezonban bekerülhet a csapatba, remélem tudnak majd valami pluszt adni, és előrébb vinni minket.

Cimkék: , , , , , , , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20   HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk