Így teljesítettek a csapatok a KHL-ben

A ligával kapcsolatos adatelemzések után következzenek a szubjektív vélemények a csapatok teljesítményéről.

Az SZKA nem okozott meglepetést a Kontinens-kupa, azaz az alapszakasz megnyerésével. A lockout alatt a szentpéterváriakat erősítette csapatkapitányként Ilja Kovalcsuk, náluk szerepelt Szergej Bobrovszkij és Vlagyimir Taraszenko. A védelmük erősödött Kevin Dallmannel, így a tavaly még csak főcsoportgyőztes együttes nem véletlenül vált a liga legjobb csapatává. A kérdés már csak annyi, idén el tudják-e hódítani a Gagarin-kupát, ugyanis a rájátszásban mindig bukdácsol a csapat, ám évről évre jobb, tavaly egyenesen a főcsoportdöntőig meneteltek, hogy ott kisöpörje őket a Dinamo Moszkva.

A CSZKA divíziógyőzelme és az ebből adódó nyugati második hely sem nagy meglepetés. A nyáron bevásárlást tartottak a moszkvaiaknál, a legnevesebb újoncuk Alekszandr Radulov, így évek óta először az élmezőnyben végeztek, elkerülve például az egy évvel korábbi főcsoportbeli nyolcadik helyet.

A Dinamo Moszkva címvédőként játszik ebben a szezonban, a moszkvaiak számára nagyon jó ómen a Nyugati-főcsoport harmadik helye, ugyanis egy évvel ezelőtt is harmadik kiemeltként vágtak neki a playoffnak. Az emlékezetes, 3-1-ről történő fordítás a nagy döntőben pedig ismert.

A Lokomotiv negyedik helye a visszatérése után reménykedésre adhat okot a szurkolói körében. A semmiből újjáépített csapat helyt állt a KHL-ben, sokáig harcban álltak a divíziógyőzelemért a CSZKA-val.

A Szeversztal megismételte tavalyi ötödik helyét a főcsoporton belül. Idén is főleg két emberről szólt a cserepoveci csapat játéka, Vaszilij Kosecskin hihetetlen módon csapata összes mérkőzését végigvédte egyetlen kivételével, amikor is az EHT-torna miatt pihenőt kapott. A csapat másik ásza, a saját nevelésű Vagyim Sipacsov idén is megmutatta, bármelyik nagy csapatban helye lenne.

A Slovan végzett a legelőkelőbb helyen az újoncok közül, a több mint 90 éves múlttal rendelkező patinás szlovák klub remekül teljesített az orosz bázisú ligában, már az első évében stabil középcsapattá vált.

A Lev, mint másik újonc hagyományok nélkül érkezett a KHL-be, így sokáig érdektelenség lengte körül a cseh csapatot, ám néhányan megszerették, az alapszakasz végére kialakult a maroknyi, ám állandó szurkolótábora.

Az Atlant nagyon komoly hajrájának köszönhette a rájátszást, decemberben szinte esélytelennek tűnt a mityiscsiek számára a rájátszás, így két kulcsjátékos, Nyikolaj Zsergyev és Jonas Andersson is távozott. Ám a csapat erőre kapott, legutolsó kilenc meccséből nyolcat megnyert, így pedig az utolsó fordulóban kiharcolta a playoffot.

A Donbassz az egyetlen az újoncok közül, amely nem jutott be a rájátszásba, de végig meg volt rá az esélye. Az ukránokat alig foglalkoztató donyecki együttes végig a kilencedik-tizedik hely körül mozgott, a nagyon rossz szezonkezdést bánhatják, pedig a három új csapat közül ők vásárolták össze a legerősebb keretet.

A Dinamo Minszk is az utolsó pillanatokig küzdött, ám megszakadt a fehéroroszok két éven át tartó sorozata, idén már nem jutottak be a playoffba. Egy évvel korábban magabiztosan kerültek be a hatodik helyen, a csapat magja pedig együtt maradt, így csakis az ellenfelek erősödésével magyarázható a sikertelen szereplés.

A Torpedo szinte úgy szállt el, mint egy lufi, a szezon első fele nagyon jól sikerült, viszont a decemberi-januári húsz mérkőzésből csak ötöt bírt megnyerni, így hiába nyert mindháromszor a nemzetközi szünet után, csak tizenegyedik lett nyugaton.

A Vityaz idén nem a balhékra helyezte a hangsúlyt, amiből két dolog következett. Egyrészt két csapatot is meg tudtak előzni, másrészt a KHL eddigi legalacsonyabb nézőszámát produkálták, némely találkozójukra csak 1000 néző látogatott ki.

A Szpartak KHL-es történetének leggyengébb szezonját produkálta, az utolsó előtti helyen végzett a moszkvai csapat, 52 mérkőzésen 52 pontot szerezve. A csapat idén visszatért kapitánya, Branko Radivojevic legpocsékabb oroszországi formáját hozta az idén, sokat elárul a csapatról, hogy 21 pontjával még így is pontkirály tudott lenni.

A Dinamo Riga utolsó helye pedig több mint meglepő. A lettek eddig az összes KHL-rájátszásban részt vettek, sokat elárul idei szezonjukról az a tény, hogy kétszer voltak képesek egymás után két meccset megnyerni.

Az Ak Barsz két év után tért vissza a Keleti-főcsoport trónjára, a kétszeres Gagarin Kupa-győztes kazanyiak az idei kiírás egyik legnagyobb esélyesei. Erejüket nagyon jól jelzi, hogy egyetlen játékost alkalmaztak az NHL-lockout alatt, továbbá a csapat ásza, Alekszej Morozov idén “csak” 38 pontig jutott, ez volt az elmúlt tíz évéből a leggyengébb termést hozó, viszont az orosz válogatott egyik kapusa, Konsztantyin Barulin őket erősíti.

Az Avangard a legvégén bukta el a főcsoportgyőzelmet, a Csernisov-divízió győzteseként a második kiemelést kapta keleten, a tavalyi évhez hasonlóan. A legutóbbi évben a nagy döntőig jutottak az omszkiak, Roman Cervenkát tökéletesen pótolta Tomás Záborsky.

A Traktor bizonyította, a tavalyi alapszakasz-győzelem nem fellángolás volt, a saját nevelésű játékosok beértek a cseljabinszkiaknál. Jevgenyij Kuznyecov után pedig újabb tehetséges fiatalt mutathatnak föl, Valerij Nyicsuskin a rájátszásban is fontos szerepet kaphat.

A Metallurg Magnyitogorszk megszenvedi Jevgenyij Malkin ésRyan O’Reilly hiányát, ám a hűséges Szergej Mozjakin vezérletével még így is sokáig menetelhet.

A Szalavat Julajev árnyéka korábbi önmagának, több nagy verést is kapott a 2011-es győztes, a mérkőzések sem telt házasak, érződik Alekszandr Radulov hiánya. Az ufaiak keleti ötödik helyüket csak annak köszönhetik, hogy legutóbbi hat meccsükből ötöt megnyertek.

A Barisz ötödjére is bejutott a rájátszásba, így a kazahok a legeredményesebbek a nem orosz csapatok között. Bár Brandon Bochenski idén nem lett gólkirály, 40 pontjával így is vezéregyénisége a csapatnak, továbbá kiemelendő még az NHL-es Victor Hedman teljesítménye, a fiatal svéd bekk 26 KHL-meccsén 20 gólpasszt osztott ki.

A Szibir másodjára jutott be a playoffba, immáron Taraszenko nélkül. Idén Jori Lehtera komolyabb sérülés nélkül végig tudta játszani a szezont, így a novoszibirszkiek 2011 után újra jégre lépnek főcsoport-negyeddöntőben.

A Nyeftyehimik a tavalyi szezon botlása után idén újra tagja a rájátszás mezőnyének a keleti főcsoport nyolcadik helyéről. A nyizsnyekamszkiaknál a vezéregyéniség Renat Mamasev, a lassan 30 éves védő csapata legponterősebb játékosa, továbbá a liga legponterősebb bekkje.

A Jugra borzalmasan kezdte a szezont, első tíz meccséből csak egyet tudott megnyerni, sokáig az utolsó helyen állt, ám később erőre kaptak, de már későn, így csak a kilencedik helyet tudták elcsípni keleten. A csapat erőssége Igor Szkorohodov, aki a góllövőlista második helyén végzett 27 találattal, nyolc góllal lemaradva Mozjakin mögött.

A Metallurg Novokuznyeck számára már az is örömöt okozott, hogy tisztességesen be tudta fejezni a szezont. A szezon elején a rájátszásért harcolt, majd pedig a szponzor körüli anyagi nehézségek miatt több játékostól is meg kellett válnia, így a kezdetek óta a KHL-ben játszó csapatok közül a Vityazzal közösen még ennek a két csapatnak nem sikerült soha a legjobb nyolcba kerülés a főcsoporton belül.

Az Amur sikeressége egy évig tartott, a tavalyi 84 pontjukkal ellentétben idén csak 44-et gyűjtöttek. A csapatból az átigazolási határidő előtt távozott a legnagyobb név, Jakub Petruzalek.

Az Avtomobiliszt nagy reményekkel vágott neki az idei szezonnak, légiósokat is igazoltak a jekatyerinburgiak a korábbi játékospolitikájukkal ellentétben, ám ugyanaz lett a vége, mint egy évvel korábban, a főcsoport utolsó helye.