RaonViszlát, Godó!

Bármilyen furcsán hangzik is, valahol örülni kellene annak, hogy Godó távozott. Fanblog újra.

Töredelmesen bevallom, hogy november végén az Innsbruck-meccsnap délelőttjén egy némi mámoros álmodozással előre írtam a medve bőrére (ami akkor ott épp cápa volt, de ez senkit ne zavarjon össze). Ezt azért tartottam fontosnak ideírni, hogy végre pont kerüljön egy régóta húzódó, parttalan vita végére… tudniillik, ki a felelős azért, ami idén a Volánnal történt. Nos, innen nézve jobb, ha ezt nem titkolom tovább. Én vagyok az oka.

“Fantasztikus Alba Volán” lett volna a cikk címe, amely a tőlem telhető alapossággal elemezte volna a Neliba-csapat sikereinek jellemzőit. Jól emlékszem, pont elindultam az Innsbruck-meccsre, és még gondolkoztam is, hogy most elküldjem-e F. Kapusnak, vagy sem… És végül arra jutottam, hogy még egyszer majd át akarom nézni, meg különben is, várjuk meg ezt az innsbruckos csatát, mert a “kötelezővel” mi hagyományosan mindig meg szoktunk szenvedni. A meccs után aztán megállapíthattam, de jól tettem, amiért nem küldtem el azt a levelet (lám, mennyit tesz egy jól megválasztott klikk).

Egy bizonyos szurkolói mentalitásra szerintem teljesen jellemző, ami ezután történt. Akkor este még búsultam, annak rendje és módja szerint meggyászoltam az éhen halt álmaimat, megírtam ide pár “fikázós kommentet” (amit vagy elküldtem, vagy nem, már nem emlékeszem ? egy ideje átlagban ötből már amúgy is csak kettőt küldök el), aztán aludtam rá egyet, és másnap folytatódott az élet. Új reményekkel, töretlen hittel, természetesen.

Pár meccset vártam még, hogy kifakuljanak a rossz emlékek, majd amikor már 4-1-re vezettünk Dornbirnban, úgy éreztem, na akkor most mehet ki a cikk, juhééé-mhé. Aztán a végére ott is kikaptunk, így ezt az alkalmat is passzoltam. A Bécs elleni nagy diadalt követően már szándékosan legyűrtem a késztetést, hogy fanblogolni akarjak, mondván: várjuk csak meg a gyíkok elleni meccseket. Aztán karácsony után már nem is volt miről beszélni ? azaz dehogynem, csak épp nem arról, amit abban a cikkben fejtegettem. Vagyis nem úgy.

Az egyik vezérgondolatot azért kiemelném, mert érdekes lehet. Azt fejtegettem, hogy habár a régi első sorból harmadik lett, és a Godó?Marci?Sofi trió a tőlük “megszokottnál” egyértelműen halványabb formát mutatva kb. feleannyi pontnál járt, mint az előző években, csapattársaik (és különösen a negyedikből elsővé avanzsált sor, +Munro és Banham) extráinak köszönhetően azért sorban jöttek a pontok, győzelmek. A végkövetkeztetésem akkor az volt, hogy ez végül is csapatjáték, mindegy, ki szerzi a pontokat, és ha a szezon első felében ? önmagukhoz képest ? kisebb vagy nagyobb mértékben “alvó” sztárjaink decemberre-januárra időzítik a formajavulást, akkor senkit nem fog érdekelni, hogy mi ment a szezon első felében. Mutassák meg akkor, hogy mit tudnak, amikor igazán kell, és a többi már csak játék a számokkal.

Mindez ma már történelem, de talán jól rámutat arra, honnan indult a problémák forrása. Nekem legalábbis nyilvánvaló magyarázata a történteknek, egyértelmű válaszokkal szolgálva az ok-okozat vonalon.

Nem szeretnék úgy tenni, mintha birtokomban lenne a bölcsek köve, avagy közepesen belsős beavatottként oda-vissza tudnám, hogy mi miért történt. Persze aki közelebb van a tűzhöz, több embert ismer, az hall innen-onnan mindenféle információkat, de ez sokszor cseppet sem élmény, higgyétek el. Én legalábbis az idén hamar eljutottam odáig, hogy bár ne hallottam volna semmit.

Mindegy, ez is történelem, a múlttal ilyen szinten szerintem nem érdemes foglalkozni. A kellő tanulságokat levonni, a dolgokat helyre tenni viszont igenis fontos ? egyrészt, hogy senkiben ne maradjon semmilyen értelmetlenül odavágott tüske, másrészt, hogy mielőbb begyógyuljanak a sebek, és csakis előre tudjunk nézni.

Ladányi Balázst mindig is tiszteltem. Nagyon örültem neki, amikor ide igazolt ? és azt hiszem, elkerülhetetlen felidézni, hogy milyen körülmények között, milyen tragikus történések után tette. Igen, akkor pótolhatatlan veszteség ért minket, olyan vezért vesztettünk el, akihez hasonlót nagy valószínűséggel sajnos soha többé nem láthatunk Fehérváron.

Lehet, hogy ez egyeseknek nem fog tetszeni, de nekem meggyőződésem, hogy Godó érkezése gyógyír volt a sebre. Ő is vezér volt, az új vezér, aki rengeteget segített nekünk abban, hogy a klub ne csak túlélje ezt a válságot, de egy szebb jövőben is tudjunk hinni. Bevallom, soha nem értettem azokat, akik leflegmázták, akik az újvárosi gyökerei miatt csesztették, de ebbe nem is szeretnék belemenni. Tény, hogy Godónak van egy markáns stílusa, ami nem az a fajta, hogy lógó nyelvvel csúszik-mászik a jégen, és ha jól emlékszem, erről ő maga is nyilatkozott épp itt a blogon.

Abszolút megértem, ha valakit ez irritált ? emberek vagyunk, nem vagyunk egyformák (hála a jó öreg Istennek). Viszont ezen a ponton szeretnék határt szabni a szubjektív ízlésnek, mert a megértés egy dolog, annak az elfogadása, helyesnek tartása meg egy másik. Mindig azt vallottam, hogy lehet Godót kritizálni, ha valakinek ettől jobb, de azt nem elismerni, hogy egy kivételes képességű, nagyszerű játékos, egyszerűen hülyeség. Lehet szimpátia alapján örülni vagy bosszankodni azon, hogy nálunk játszott, de azt nem elismerni, hogy Godó vezérletével a Volán eddigi legjobb EBEL-szerepléseit érte el, színtiszta elvakultság lenne.

A szurkolói hevület azonban már csak olyan, hogy önigazolóan szelektív emlékezetű. Akik valamiért nem kedvelik Godót, hajlamosak elfeledni a fentieket. Akik meg kedvelik, az idén látottakat negálva csak a szép időkre akarnak emlékezni. Nagyjából erről is megy a szájkarate negyvenkettedszerre is, ami az indulatok végett valahol érthető, de talán nem túlzás azt feltételezni, hogy a szíve mélyén minden résztvevő pontosan tudja, értelme az nem sok van.

A látszattal ellentétben nem szeretném megmondani a tutit arról, hogy az idei szezonban mi történt. Szakmai módon értékelni, ítélkezni nem a mi dolgunk, nem is értünk hozzá. Nem, még akkor sem, ha néha meggyőzőnek tűnő éleslátással telibe trafáljuk a nagy igazságot, és a szakma mintha visszaigazolná a szurkolói meglátásainkat. Ezek remek pillanatok, de érdemes a helyén kezelni ezt is.

Mert ami még a szakmánál is fontosabb, az a dolgok morális-erkölcsi része. És innen nézve milyen alapon akarnánk mi jobban tudni, amikor Godó számtalanszor bizonyította már, hogy érti a dolgát? Szerintem több olyan nyilatkozata is volt az elmúlt években, amellyel mintegy megtanította a szurkolókat, hogy kell jobban a dolgok mögé látni.

Persze ebben a történetben is nyilatkozott, még ha kevésszer és szűken is. Ez szerintem nem lehet véletlen, és számomra pl. egyértelműen mutatja, hogy ez a probléma most kifogott rajta. Dehogynem érti ő azt, ami történt, csak még nem érett meg az idő arra, hogy ezt a nagyközönség elé tárja. Azért ilyen kaliberű játékossal ezt tenni, ez bárhonnan nézzük, bármi is történt, meglehetősen méltatlan eljárás volt. Pont emiatt szól minden szimpátia és antipátia kinyilatkoztatásokról az igazságok helyett.

Egy hozzászólásban már megírtam, hogy ez a helyzet jó eséllyel közös felelősség, mind a klub, mind a játékos hibázott, és innentől ezt nagyon nem egyszerű kigubancolni. Talán nem is kell, elég lenne kölcsönös megértéssel túllépni rajta.

Ebben a helyzetben szerintem nagyon fontos, mit teszünk mi, szurkolók. Életben tartjuk ezt a tüzet, gondosan ápoljuk a vélt vagy valós sérelmeket, hagyománnyá emeljük a félreértéseket ? vagy elfogadjuk, ami történt, túllépünk rajta, és meghagyjuk a feleknek, hogy ezzel egyszer majd fussanak még egy kört. Id. Ocskay Gábort és Ladányi Balázst is olyan embernek tartom, akik bármilyen helyzetben képesek reálisan látni, értékelni a történteket. Biztos vagyok abban, hogy ez így lesz ebben a kérdésben is, és ha lesz mondandójuk a közönség számára, akkor azt meg fogják velünk osztani.

Egyébként nem tudom, ki mennyire van tisztában azzal, hogy a játékosokhoz igenis eljutnak az ide írt “üzenetek”. Aki nem olvassa direktben, az az ismerőseitől kapja meg szűrve, közvetett úton. Nem tagadom, én éppen ezért írtam ezt a cikket. Hogy eljusson Godóhoz ilyen vélemény is.

Nagy játékosoknak mindig az a végzete, ha valami miatt nem tud a régi, nagy játékos lenni. Kimondva sokszor nem, de kimondatlanul rájuk más mérce vonatkozik. Ami mástól elfogadhatóan átlagos, az tőlük “felháborítóan kevés”. Az idei szezonban Godóról is el lehetett mondani, voltak olyan meccsei, amelyeken konkrétan rendre sírva pattogott le az ütőjéről a korong, és senki nem értette, hogy ilyenkor mi van. Voltak olyanok, amikor a “megszokott” zseniális zsugákkal hozta helyzetbe a társait, de miután ők nem ütöttek be semmit, Godó érdemei is elsikkadtak. Az ilyen helyzetek a szurkolók számára könnyen elhalványítják, hogy adott forma ide vagy oda, hozzá hasonló tudású magyar játékost nem tudom, mikor láthatunk majd Fehérváron. Ettől ő még nem lesz kevesebb, csupán ember marad. Mert bárki bármit mond, egy jó Godó pótolhatatlan veszteség számunkra. Vezért veszítettünk, és nagy kérdés, mikor találunk újat, és hogy egyáltalán ki lesz az.

Biztos én vagyok egy perverz állat, de igyekszem ebben is a jót észrevenni. Bármilyen furcsán hangzik is, valahol örülni kellene annak, hogy Godó távozott. A probléma Fehérváron már túlnőtt rajta, a feleknek megoldás kellett, ez volt a kisebb rossz választása, ha már így alakult, ez van. Mi elkezdhetünk felépíteni egy másik csapatot. Godó pedig egy új helyen tiszta lappal újra megmutathatja, mit tud. A jelek szerint meg is mutatja. Mit lehet erre mondani? Nagyon helyes, csak így tovább, Godó! Jó lenne látni, hogy nálunk is rendeződnek a dolgok, akkor talán sokaknak könnyebb lenne a lezárás.

Nos, aki eljutott idáig az olvasásban, az megérdemli, hogy megtudja, miért írtam le mindezeket. Nem, nem kell megijedni, már csak egy valami van hátra. A lényeg. És ez nem csak magánvélemény, hanem kb. harminc Volán-szurkoló közös álláspontja, akikkel beszéltünk erről, és akikkel a legteljesebb mértékben egyetértettünk ebben a kérdésben. Valahogy úgy alakult, hogy nem tudtunk elköszönni. Így marad ez a forma.

Viszlát, Godó!

Köszönjük az elmúlt éveket, és sok sikert kívánunk a továbbiakban! És ha valamikor láthatunk még fehérvári jégen, az biztos, hogy tiszta szívvel meg fogunk tapsolni.

Üdv.,
Raon
Fehérvár Ördögi Kör