A jég nem akadály

Mozgáskorlátozottakat látott vendégül a Dab.Docler.
“A Mozgáskorlátozottak Együtt Egymásért Ifjúsági Egyesület tagjai, s a Jószolgálati Otthon gondozottjai és gondozói délelőtt tizenegykor érkeztek a dunaújvárosi jégcsarnokhoz ? áll a dunaújvárosi hokiklub sajtóközleményében. ? Előbb Stephan Lundh narrációjával körítve néztek meg a vendégek egy kisfilmet a sledge hockeyról.

Ezután néhány lépcsőt leküzdve a csapat öltözőjébe is betekinthettek a látogatók, sőt, Fabian Lundh még azt is megmutatta, mennyi időbe telik, míg egy játékos teljes menetfelszerelésbe öltözik. A már itt is jó hangulat ezt követően csapott a tetőfokára, amikor a rolba bejárójánál jégre léptek a kerekesszékkel és a nélkül érkezők.”

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

A DAB MOL ligás csapatából Galanisz Nikandrosz, Pavuk Attila, Szappanos Dávid, Nagy Richárd, Peter Sevela, Victor Lindgren, Fabian Lundh, Kiss Dániel, Marek Chvatal, Berényi Norbert és Szilassy Zoltán vett részt a foglalkozáson. ?A vendégek botokat kaptak, kipróbálhatták, milyen is egy korongot terelgetni, aztán szépen lassan annyira megbarátkoztak a környezettel, hogy a Bikák segítségével körbe is mentek a pályán ? finoman szólva sem lassan. Eközben Sevela természetes közegében várta a kapura lövőket.”

Stephan Lundh vezetőedző a kezdetek óta “teljes mellszélességgel támogatta a program létrejöttét. Személyes kötődése is van: kislánya is mozgáskorlátozott.

? Hihetetlenül boldog vagyok, hogy létrejött ez az esemény, úgy érzem, mindkét fél csak profitálhat egymásból. Nagyon örülnék, ha ez valamilyen hagyománynak az első mérföldköve lenne, hiszen Svédországban hihetetlen nagy hangsúlyt kap sok évtizede a mozgássérültek támogatása. Nagyon furcsa tehát számomra, hogy nem, vagy csak alig sportolnak az itteni mozgásukban korlátozottak. Pedig véleményem szerint is az egyik legfontosabb és legjobb gyógyír ezeknek az embereknek az, ha társaságban lehetnek, jól érezhetik magukat és mozoghatnak. Erre pedig a legjobb, ha sportolnak. Nézzen rájuk bárki például, amikor egy korongot elütnek, vagy körbeviszik őket a játékosok, s kristálytisztán látni fogja, hogy valójában mennyit is jelent ez számukra. Ezt a helyzetet nagyon nehéz elfogadni és feldolgozni, s ha sikerül csak pár órányi boldogságot vinni az életükbe, már az rengeteget számít. Az én lányom is sok barátot szerzett például az asztaliteniszezéssel.

Sokan azt gondolják, hogy túl sok munkával jár ezeket a srácokat elvinni mozogni, pedig szerintem ez korántsem igaz. Nézzük csak a mai példát, néhány bukkanó és lépcső kivételével semmilyen akadályt nem kellett elhárítani, s mindkét fél remekül érezte magát. S a nap végén a mosoly az, ami igazán számít, abból pedig sokat gyűjtöttek a mai látogatóink…

Farkas Zsolt, a Mozgássérültek Együtt Egymásért Ifjúsági Egyesületének elnöke ? aki szintén kerekesszékkel közlekedik ? is részt vett a rendhagyó jégkorongozásban.

? Nem tudom pontosan szavakba önteni azt az élményt, amit ebben az egy órában kaptunk a Dab.Docler csapatától. Igazából úgy jöttem ide, hogy nem pontosan tudtam, mit és hogyan fogunk tudni csinálni a jégen, de tényleg nagyszerű volt. A körbekorcsolyázás, a koronggal való játék – mind mind különleges színt vitt a mi napunkba. Mondhatom, hogy sokáig fogunk még beszélni és emlékezni az itt eltöltött időre, s hatalmas energiát adott nekünk ez a program.”

A DAB munkatársai elmondták, “a vendégeink nem csak kaptak, de sokat adtak is. A mieink arcán is látszott: örömmel teszik, amit tesznek. S, hogy még pozitívabb színezetet kapjon a nap a jövőről is szó esett: pénteken, a Miskolc elleni mérkőzésre jó néhányan visszatérnek a szerdai vendégek közül, sőt, valószínűleg rendszeresíteni fogjuk ezeket a kis találkozókat, hogy minél többen próbálhassák ki a jégen suhanást.

Azt mondják az az igazi öröm, amelyik őszinte. Kérjük szépen, az egészen tisztán látszott az arcokon, hogy itt igazi örömöt tapasztaltak meg a résztvevők! Folytatás, hamarosan!”