Rég vártam ennyire izgatottan egy új szezont

A Fehérvár frissen honosított hátvédje, Henrik Nilsson mesélte el, hogyan élte meg az ünnepélyes ceremóniát, a sérülésekkel teletűzdelt tavalyi szezont, s hogy végül el kellett engednie a tamperei elit-világbajnokságot. No meg persze a közeljövőbeli céljait is.

A 32 éves stochkolmi születésű bekk csütörtökön tette le az állampolgársági esküt a székesfehérvári Hiemer-házban, méghozzá váratlan erősítéssel a háta mögött: az ünnepélyes eseményre végül az egész csapat elkísérte, csak éppen teljes titokban, így a főhős csupán akkor szerzett tudomást minderről, amikor társai meglepetésszerűen felbukkantak a helyszínen.

„Tényleg meglepetés volt a javából, de nagyon hálás vagyok a srácoknak, hogy ott álltak mögöttem és támogattak. Őszintén szólva elég ideges voltam, ahogy ott ültem a teremben, aztán amikor a fiúk is betódultak, csak még idegesebb lettem, de így volt ez jó” – emlékezett vissza nevetve Nilsson.

A ponterős védő tisztába tette a magyar válogatottság kérdését is, kezdve azzal, hogy tényleg ő jelentkezett-e anno a nemzeti csapatba, odáig, hogy hogyan érezte magát a felkészülési meccseken a magyar csapat tagjaként.

„Igazából Kevin Constantine-nal közös ötlet volt ez, ő vetette fel még anno, hogy hasznára lehetnék akár a magyar válogatottnak is, és ez annyira jól hangzott, hogy egyből rá is álltam. Játszottam is néhány meccset a csapattal, nagyon élveztem, aztán viszont megsérültem, KC pedig azóta távozott, szóval kicsit furcsa szituáció volt. De a legfontosabb, hogy az alatt a néhány hét alatt is nagyon megkedveltem a srácokat és a válogatottat, szeretnék továbbra is a részese lenni, és a rutinommal segíteni a fiatalabb játékosokat és magát a nemzeti csapatot is.”

Beszélt arról is, miként élte meg, hogy az eleve peches klubszezon után a vb rajtja előtt kevesebb, mint egy hónappal ismét agyrázkódást szenvedett a japánok elleni edzőmeccs egy ártatlan szituációjában, így bármilyen nehéz is volt, végül kénytelen volt lemondani a tamperei A csoportos világbajnokságról.

„Nyilván nagyon csalódott voltam, főleg, mert az egész szezon balszerencsésen alakult, végig problémákkal küszködtem. Miután a tavaszi felkészülési meccsen jött az újabb agyrázkódás, átbeszéltük Kevinnel, mi lenne a helyes, megkockáztassuk-e a részvételemet Tamperében, és ezen a ponton nagyon nehéz döntés elé kerültem. De végül úgy gondolom, hogy a jó és felelős döntést hoztuk meg: innentől gyógyultan, immár százszázalékos állapotban tudom majd segíteni mind a Fehérvárt, mind a magyar válogatottat, ha úgy alakul. Szerencsére most már teljesen jól vagyok, mi több, nagyszerűen érzem magam, nyugodtan mondhatom, rég vártam ennyire izgatottan egy új idényt – abszolút készen állok az előttünk álló kihívásokra!”

Természetesen rákérdeztünk az általa is említett nyári edzőváltós mizériára is, illetve hogy milyen a hangulat az öltözőben most, hogy a Kiss Dávid, Tyler Dietrich páros vette át az együttest: „Nyilván más lesz, ez most egy új helyzet, de a magam részéről nagyon örülök, hogy Dudu lépett elő vezetőedzővé. Ráadásul a keret nagy része is maradt, az alap-játékrendszert tehát a legtöbben ismerik, úgyhogy ezzel a részével szerintem egyáltalán nem lesz gond. A többi pedig már rajtunk múlik: igyekszünk segíteni egymást és az újakat, hogy minél hamarabb és minél jobb csapattá tudjunk összekovácsolódni.”