Vérzik a szívem a srácokért, de nagyon büszke vagyok rájuk, mintha a fiaim lennének

   

A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Kevin Constantine emocionális értékelése az osztrákok elleni A csoportos búcsút követően.

Hogyan lehet összegezni egy ilyen drámai vb-végjáték után?

Most messze a csalódottság a legerősebb érzés – és ez alatt véletlenül sem azt értem, hogy magamat sajnálnám, vagy hogy a srácokban csalódtam volna. Egyszerűen csak szomorú vagyok miattuk, mert kilenc hónapon át borzasztóan keményen dolgoztak: pontosan tudom, hiszen én is része voltam, mi több, én voltam az, aki arra kértem őket, hogy dolgozzanak keményen. Tisztában vagyok vele, hogy ez milyen sokat jelentett nekik. Kicsit olyanok, mintha a gyerekeim lennének, márpedig az ember szeretné, ha a gyerekeivel valami jó történne. Így érzek most. Azt kívánod, bárcsak tehetnél valamit értük, mert tudod, hogy most mekkora fájdalmat éreznek. De ha az a kérdés, büszke vagyok-e rájuk, a válaszom igen. Büszke vagyok az erőfeszítésükre, és nagy megtiszteltetés volt ez az egész. Az egyik igazán jó hokis tapasztalatom volt ezekkel a fiúkkal dolgozni.

Mit gondol, 3-1-nél lezárhattuk volna az osztrákok elleni döntő meccset?

Nem tudom. A jégkorongot millióféleképpen lehet nézni. Mondhatnánk például, hogy ha a hosszabbításban Balu keresztje Sofihoz tíz centivel magasabbra megy, megnyerjük a meccset, és most nem erről beszélgetnénk. De ha majd az érzelmek csillapodtak, le kell ülni és megvizsgálni a dolgokat. Akkor majd el fogjuk mondani, hogy például az emberelőnyünknek és -hátrányunknak jobban kellett volna működnie. Ezek mind a vb-értékelés részei lesznek, amin át fogjuk rágni magunkat, de a mostaniak túl érzelmes pillanatok ahhoz, hogy ezekbe mélyebben belemenjünk.

Az, ahogyan a meccs után a boldog osztrákok ünnepeltek a mi letört játékosaink mellett az öltözőben, átfordítható egyfajta motivációvá, daccá a későbbiekre nézve?

Nehéz ezt most megmondani, hogy ez utólag majd jó motivációs eszköznek bizonyul-e, vagy sem. Szerintem ha van valami, aminek motiválnia kellene, akkor az inkább az, hogy látszik, ha tényleg beleteszed a munkát, abszolút versenyképessé válhatsz. Persze, ha csak néhány meccset és azok végeredményét nézed, mondhatod, hogy nem voltunk kompetitívek, de ha jobban mögé nézel, a finnek ellen például sokáig kettő egy volt, a dánok ellen szintén. Ezeket nem szabad elfelejteni. Mint ahogy azt sem, hogy az egyik kulcskapusunk megsérült a vb előtt, így nem tudott velünk jönni – néhány eredmény egészen másként alakulhatott volna, ha ez nem így van. És most egyáltalán nem Horváth Doma ellen beszélek, mert egy ügyes ifjú kapus, de még nagyon fiatal. A kapusok általában 25-26 éves kor körül érnek be, és ő még nem tart ott. Szóval valószínűleg ezek az eredmények kicsit másabbak lettek volna, ha Rajna is védhet, akkor még versenyképesebbek lehettünk volna. De ebben már nagyon sok a ha és a volna.

Ha már itt tartunk, nem gondolkodott el azon, hogy legalább megnézzék az elmúlt években rendre az Erste Liga legjobb kapusának választott, A csoportos rutinnal felvértezett Hetényi Zoltánt, vagy az elmúlt két évben az Alpesi Ligában 92-93%-kal dolgozó Vay Ádámot?

Volt egy világos konszenzus a stábbal, miszerint ebbe én nem folyok bele. Direkt erre alkalmaztunk egy külön kapusedzőt, és hagytuk, hogy végezze a dolgát és a kiválasztást. Ezek rendkívül alapos folyamatok és döntések voltak, úgy gondolom, hogy a kiválasztás maga is nagyon alapos volt.

Említette az emberelőnyös és -hátrányos játékot is – talán ezen a téren volt a legnagyobb a deficitünk a mezőny középcsapataihoz képest.

Volt egy tanulmány az előző világbajnokságok után, miszerint összességében három tényező jelentette a fő kulcsfaktort: sorrendben a kapusteljesítmény, az emberelőnyös játék és az emberhátrány. Nálunk az első téren Bálizs nagyszerű munkát végzett, de a speciális játékunk nem volt elég jó ahhoz, hogy győzelemhez, vagy akár csak pontokhoz segítsen minket – egyetértek az ezzel kapcsolatos kritikákkal.

Valószínűleg az sem segített, hogy a felkészülés során kiesett Henrik Nilsson is, aki egy ritka jobbos ütőfogású, ponterős bekk – ilyenből így gyakorlatilag egyetlenegy maradt Fejes Nándor személyében.

Az biztos, hogy a jobbkezes védők hiánya sokkal szignifikánsabb különbség, mint azt az emberek gondolnák. Ha nincs jobbos védőd, a támadás sokszor egyből elhal abban a pillanatban, ahogy a pakk odakerül ahhoz a balos védődhöz, mert ő ezeket onnan egyszerűen nem tudja úgy kapura tenni; nem tudjuk megcsinálni a kitöréseket, mert arról az oldalról ez így túl nehéz. Nyilván ők is megtesznek minden tőlük telhetőt, de ez akkor is komoly különbség. Ez a terület a magyar hokiban valóban problémás némileg, hiszen gyakorlatilag az egész országban nincs jobbos védő. Az osztrákok elleni döntő meccsünk közben pedig Fejes sérülés miatt kiesett, ki kellett vennünk a játékból – ezzel egy személyben vesztettük el az egyik legjobb védőnket és az egyetlen jobbosat, ráadásul a top sorunkból. Ez is komoly hatással volt a mérkőzésre, hiszen ezáltal több stressz és nyomás hárult a maradék hét bekkünkre, ráadásul Fejes a speciális egységekben is ott van. Szóval az ő kiesése komoly veszteség volt.

Mégis, mindent egybevéve hogyan látja, jó úton van a magyar jégkorong jelenleg?

Hát, azért én még elég új vagyok itt, szóval nem biztos, hogy én vagyok a megfelelő ember arra, hogy ezt értékeljem. A válogatottnál ez az első évem, de azért beszélgetek olyanokkal, akiknek a véleményében megbízom, és ők azt mondták, a szlovénokkal például sokkal szorosabb meccseket tudtunk játszani a felkészülési időszakban, mint az utóbbi sok évben. A Szlovénia elleni mérkőzések legtöbbje egyáltalán nem volt szoros, viszont az a kettő, amit mi játszottunk, az volt; főképpen a második, amikor három perccel a vége előtt sikerült eldönteniük. Vagy vegyük mondjuk a Kanada elleni meccset a 35:29-es kapura lövési aránnyal, ami szintén szorosnak mondható. Emellett az U18-asok és az U20-asok is kiharcolták a bennmaradást a maguk vb-csoportjában. Szóval úgy gondolom, a 18-20 éves korosztályban lehet reménykedni, mert korábban ők is gyakran kiestek, most viszont nem ez történt. És mi is nagyon közel voltunk, gyakorlatilag egyetlen lövésre attól, hogy a magyar hoki történetében először bennmaradjunk az A csoportban. Úgyhogy szerintem igen, vannak arra utaló apró jelek, hogy jó dolgok történnek a magyar jégkorongban.

A jövőjéről mit lehet tudni a válogatottal kapcsolatosan?

Az biztos, hogy most jön a nyár és elmegyek egy kicsit feltöltődni. Ami még ezen túl biztos, hogy van szerződésem a következő évre is. De hogy ez konkrétan mit jelent, nem nagyon lehet megmondani – mindenki tudja, hogy működik ez a profi sportban, a szerződések önmagukban sokszor nem jelentenek garanciát semmire. Én mindenesetre remélem, hogy a következő évben is folytathatom a munkát a srácokkal.

hun fra kevin

fotók: Vörös Dávid/MJSZ

Cimkék: , , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 22., péntek
EL 17:30 BRAGYE 5-3VÉGE
EL 18:30 FTCSCC 2-4VÉGE
március 23., szombat
EL 14:05 FTCSCC 6-1VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 17:30 BRAGYE 1-2VÉGE
március 24., vasárnap
AL 16:00 ASPLHL 5-2VÉGE
AL 18:30 ETOSZG 8-4VÉGE
március 26., kedd
EL 17:30 GYEBRA 0-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 4-0VÉGE
március 27., szerda
EL 17:30 GYEBRA 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 1-4VÉGE
március 29., péntek
EL 17:30 BRAGYE INFO
EL 18:30 FTCSCC INFO
március 30., szombat
AL 18:00 SZGETO 
AL 19:00 LHLFTC 
március 31., vasárnap
EL 17:30 GYEBRA 
EL 17:30 SCCFTC 
Partnerünk
Archívum