Új fejezet nyílt a Szigeti Bikák életében
Az egyesület szakmai munkáját két évvel ezelőtt átvevő, a szervezet felépítését és mentalitását megreformáló Galló Illéssel beszélgettünk.
Az 1996-ban alapított Szigeti Bikák 10 éve résztvevői az utánpótlás-bajnokságok alsóbb korosztályainak, illetve a felnőtt bajnokság alacsonyabb ligáinak. Az eredetileg szigetszentmiklósi együttes az elmúlt időszakban komoly átalakuláson ment keresztül, immáron öt korosztályban is versenyeznek. Több mint 120 igazolt játékos cseperedik náluk hétről-hétre, az idei évtől állandó jégpályával is rendelkeznek, valamint Galló Illés személyében új szakmai vezetőjük lett.
Galló Illést – a magyar válogatott Galló Vilmos bátyját – aligha kell bemutatni a hazai jégkorongos közegnek: utánpótlásévei alatt Oroszországban légióskodott, egy sorban játszott a világklasszis Nyikita Kucserovval és Nyikita Guszevvel, majd három szezont lehúzott a Ferencváros MOL ligás csapatában, mielőtt 2016-ban szögre akasztotta volna korcsolyát. Két és fél évvel ezelőtt visszatért a jégkorongos közéletbe, a hányatott sorsú Szigeti Bikák edzője és szakmai vezetője lett.
„Saját fiaim hatására kerültem vissza a jégkorong közéletbe. Láttam, hogy milyen örömmel hokizgatnak az utcában a szomszédos, már hokiedzésekre járó gyerekekkel. Összeszedtem őket és elvittem magammal a Pólus center kicsi jégpályájára. Kibéreltem a jeget, karitatív módon pluszedzéseket tartottam nekik, egy idő után már 18-20 gyerek csatlakozott hozzánk. Az edzések megtartása valamit megmozdított bennem, újra elkezdtem érdeklődni a sportág iránt. Ismertem a Szigeti Bikák OB III-as csapatát, Szappanos Dávid akkoriban csatlakozott hozzájuk, felhívtak, hogy tartsak skill-edzést a gyerekeknek.”
Galló Illés 2020 szeptemberében csatlakozott a Szigeti Bikákhoz, és hamarosan elkezdte átszervezni a klub életét, megváltoztatva a mentalitást. 2021 februárjában felkérték az egyesület szakmai vezetésére, azóta új fejezetet nyitott a klub életében: „Korábban egy igazi szív-egyesület volt a Bikák, az aktuális szülői társaság tartotta fent a klubot. Óriási köszönettel tartozunk feléjük, nélkülük rég szétesett volna az egyesület. Bár akkoriban már volt 2-3 edzője a csapatnak, valamint 50 igazolt játékosa, de hiányzott a profi irányítás. Az edzéseken az összes korosztály részt vett, mindenki egyszerre volt a jégen. A csapatnak nem volt állandó pályája, évekig több helyszínen mentek az edzések. Valódi edző igazából sosem akartam lenni, de a szervezetfejlesztés mindig is érdekelt. A szakmai munkát a kiváló edzői csapatunkkal együtt irányítjuk, az operatív dolgokat Rákóczy Zolival és Rudnay Csillával intézzük, akik szintén teljes szívvel, illetve társadalmi munkában végzik ezt a tevékénységet.”
A 2021/2022-es szezon így is vízválasztó volt a Szigeti Bikák életében, hisz a Pesterzsébeti Jégcsarnok beázás miatt átmenetileg nem üzemelt, így Gallóéknak minden pénteken új jégfelület után kellett nézniük a városban; megannyiszor késő este tudtak csak edzést tartani az idősebb korosztályoknak. A vontatott év azonban nem verte szét, sokkal inkább tovább erősítette a csapatkohéziót: „Minden héten öt korosztálynak kellett valamelyik jégcsarnokban jégfelületet keresnünk, vándoroltunk csarnokról csarnokra. A klub ennek ellenére nem esett össze, hanem tovább növekedett, megerősödtek az emberi kapcsolatok a gyerekek, a szülők és az edzők között is. Az idei évben szerencsére birtokba vehettük a Pesterzsébeti csarnokot, minden este 18 és 20 óra között miénk a jég. Minden korosztálynak heti 3-4 jeges edzése van, emellett szárazon is tréningezünk. A korosztályoknak van külön öltözője, a Fradi régi felnőtt öltözőjét is birtokba vettük. A helyi ESMTK-val nagyon jó viszonyt ápolunk.”
A Szigeti Bikák edzői csapata immáron 6 edzőt számlál, Szappanos Dávidot leszámítva – aki két korosztályt is visz – nincsenek főállású edzők az egyesületnél, mindenki munka mellett, szabadidejében foglalkozik az utánpótlás-fejlesztéssel: „Szerintem aki szabadidejében edzősködik, az szívét-lelkét belerakja a munkába, hiszen szerelemből csinálja. Van nálunk gépészmérnök, jogász, biológus, én nemzetközi értékesítéssel foglalkozom a civil életben. Bár így nem tudunk reggel edzést tartani, illetve óvodákból sem tudunk toborozni – a helyi ESMTK tart óvodai foglalkozásokat –, de szervezünk korisulit: a képzést 30-40 fő szokta látogatni 95%-os megmaradással. A méretekből fakadóan mi nem tudunk például egy U8-as korosztályban 80 gyerekkel foglalkozni. Minden korosztályunk 20 fő körül van jelenleg, így mindenkivel minőségi időt tudunk tölteni. Persze, folyamatosan növekszünk, többen jönnek át más klubokból, ahol edzésen sok az állásidő, vagy az edző nem foglalkozik eleget a gyerekkel. Nem akarunk elszívni más csapatoktól gyerekeket, szájhagyomány útján bővülünk csak. Az egyesület bázisa Csepel és Pesterzsébet.”
Galló légióskodása alatt sok mindent látott, mind az orosz, mind a kanadai iskolából, amit most szeretne itthon a gyakorlatba is átültetni: „Szerintem az edző a lényeg, nem a mez, a státusz. Amikor az orosz utánpótlásban játszottam, egy kiscsapat mezében sok gólt lőttünk a CSZKA-nak, az országos bajnokságban a dobogón végeztünk. Ez tanított meg arra, hogy az edző a lényeg. A Szigeti Bikáknál minden korosztályt egy edző visz végig az U8-tól egészen ifjúsági korig. Nem az adott korosztályt kell kimaxolni, hanem hosszútávon kell gondolkodni. A mentalitást már korán ki kell alakítani, csakúgy, mint egyes korizó mélyizmok, vagy a csípő lazítását. Ezeket itt, 6-10 éves korban lehet elkapni igazán, nem később ifiben. Az edzőnek egy második apaszerepet kell játszania a gyermek életében. Nem fordulhat elő, hogy egy gyereket a játéktudása miatt kiteszünk az egyesületből, hiszen az az edző egyéni felelőssége, ha nem tud belőle jobb játékost faragni az évek során. A sikeres utánpótlásedzőknél a szakmaiság 40%-ot ér szerintem – nyilván kell egy erős jégkorongos múlt –, de a többi 60% az emberi rész a gyermek fejlődésében. Persze, örülünk, ha a gyerekekből egyszer profi lesz, de tudjuk, hogy ez csak keveseknek adatik meg. Szeretnénk, ha nálunk mindenkiből életképes, jó ember válna. Az elsődleges cél, hogy a megfelelő munkamorál meglegyen. A gyerekek kiskoruk óta arra vannak nevelve, hogy egymásra mindig számíthatnak, ez lesz a csapatuk hosszú távon.”
A Szigeti Bikák fejlődése töretlen, az utóbbi időben már az első sikerek is látszódnak az egyesület életében. Nemrégiben egy 14 éves lányjátékosuk bekerült a női U16-os válogatottba, idén először serdülőcsapatot indítottak, a motivált szakmai vezető azonban további célokat tűzött ki: „Látjuk a jelenlegi 14-16 éves gyerekeknél, hogy érdemes továbbvinni őket. Korábban a 30-35. helyekért játszottak a Bikák, most ott vagyunk a 15-20. hely környékén. Minimálisan változott a játékosállományunk, a saját gyerekeinkkel érjük el a fejlődést. Ha egy gyerek fejlődését az állami akadémiarendszer segítené tovább, akkor természetesen szívesen továbbadjuk még magasabb szintre, de küldeni senkit sem szeretnénk, csak ha ő is szeretné. Nyilván nem az U14-es eredmények a legfontosabbak, de ez egy jó visszacsatolás. Minden edző saját magából akarja kihozni a legjobbat, nincs eredménykényszer, élvezni kell a munkát. Az U16-os korosztályunk egyre erősebb, jövőre már az első osztályba szeretnénk jelentkezni. Ezzel egyidőben elindítjuk az U18-as csapatunkat is, itt még kicsit kevesen vagyunk, 2-3 játékosra szükségünk lenne még, így február 27-én este 19 és 20 óra között próbajátékot hirdetünk a Pesterzsébeti jégcsarnokban. A hosszú távú terveink között pedig egy Andersen ligás felnőttegyüttes is szerepel.”
Galló Illés kifogyhatatlan a tervekből, tavasszal Vilmos öccse segítségével a Linköping akadémiájához utazik egy esetleges együttműködés kialakítása érdekében: „Szeretnék jövőképet adni a gyerekeknek, hogy akár már egészen kicsi korban kimenjenek 1-1 hétre Svédországba, más légkört is megtapasztaljanak, a kintiek is lássák őket. De nem csak a Bikáknak szeretnénk segíteni Vilivel, hanem más csapatok előtt is megnyitnánk az utat, hogy több lehetőséget biztosítsunk a tehetséges, motivált gyerekek számára.”
