A szenvedély marad: Szappanos Dávid befejezi játékospályafutását

A 36 éves, jászberényi születésű, korábbi válogatott hokis mostantól az edzői pályára koncentrál. Mindezt tizennégy MOL/Erste Liga-idény után teszi: háromszor nyerte meg a sorozatot aktuális csapatával, emellett kétszeres magyar bajnok.

Szappanos Dávid az UTE-ben lett felnőttjátékos, onnan a nagy rivális Ferencvároshoz igazolt, majd a Budapest Starsban és a Vasasban hokizott. A 2011/12-es idényben került először Dunaújvárosba, négy szezont húzott le ott, majd visszatért a fővárosba, előbb a MAC, majd ismét a Ferencváros együtteséhez. Remek szezont ment aztán a Hokiklub Budapesttel, olyannyira, hogy kölcsönvette az akkor a szlovák Tipsport Ligában szereplő DVTK Jegesmedvék is. A legutóbbi két idényt ismét Dunaújvárosban töltötte.

Miért pont mostanra érett meg a döntés? ? kérdeztük Szappanos Dávidot.

Megmondom őszintén, nagyon szeretem ezt az egészet, így nagyon nehezen hoztam meg a döntést. Két éve már edzősködöm is a hoki mellett, amolyan félállás jelleggel, de mivel rengeteg meccsünk és edzésünk volt, nem tudtam mindig ott lenni a gyerekek edzésein. Két korosztályért is felelek, így nem férne már össze a játékkal ez a feladat. Egy hónap múlva 36 éves leszek, ebben, az edzősködésben látom a jövőt, ezért döntöttem most így.

Hol is dolgozol?

A Szigeti Bikáknál, egy fejlődő klubban, most erősítjük meg az alapokat, Galló Illéssel és jó pár másik edzővel a sorainkban. Az U14-es és az U16-os csapat vezetőedzője vagyok.

Úgy érzem a hangodon, lelkesen beszélsz erről a munkáról.

Imádom, igen, abszolút nem munkaként vagy kötelességként tekintek rá. Ugyanolyan szenvedéllyel gondolok rá, mint a hokira, a játékra.

Nem sajnálod, hogy éppen most hagyod abba, amikor a dunaújvárosi klubnál ? úgy tűnik ? valami elindult, új alapokon nyugszik a szakmai munka? Lehetett volna egy lendületes év a következő.

De, egy picit sajnálom, igen. Az elmúlt két szezonunk nem sikerült jól, és én is szerettem volna egy olyan idénnyel búcsúzni, amelyiknek a végén van valami eredmény vagy egy jobb összkép, ez nem sikerült, ez most így alakult. Két éve is jó keret állt össze a szezon elején, aztán kudarc lett a vége, nincs kőbe vésve semmi. Mikor döntöttem, nem lehetett még tudni, milyen csapat alakul, mindenesetre én nagyon fogok szurkolni az újvárosi hokinak, hogy az elmúlt évekhez képest előrébb lépjenek.

Megvan még az a görkorcsolya, amit hároméves korodban kaptál?

Nem tudom, lehet, hogy még valahol megvan, kifejezetten emlékszem rá, sok mindent eldöntött az a kori az életemben. Minden ott kezdődött.

Jászberényben születtél azon évek egyikében, amikor ott nagyon prosperált a sportág. Eleve elrendelés volt a jégkorong egy gyereknek?

Nem volt ez annyira egyértelmű, de tény, hogy akkor a jégkorong volt az a sportág, ami az egész várost megmozgatta. Három-négyezren voltak egy-egy bajnokin, mindenhonnan lógtak az emberek. Ha nem is minden gyerek kezdett el hokizni, de mindenki tudott róla, hogy mi is ez az egész. Én teljesen a szerelmese lettem a jégkorongnak, még úgy is, hogy mostoha körülmények között készültünk, két-három hónapot tudtunk jégen lenni. Előfordult olyan év, hogy még szárazon edzettünk, mert nem volt jegünk, miközben a focipálya ? ahol edzettünk ? már havas volt. Úgy utaztunk el Fehérvárra az első bajnokira, hogy nem voltunk jégen ? Vaszjunyin Artyom lőtt is nekünk 10 vagy 12 gólt, ha jól emlékszem. Valahogy így kezdődött.

Sok csapatban megfordultál, mondhatunk olyat, hogy te újpesti vagy fradista vagy újvárosi vagy?

Nem hiszem, mert mindegyik klub meghatározó volt, mindegyik adott valami pluszt az életemben és a karrieremhez egyaránt. Újpesten felkerültem a felnőttcsapatba, a Fradinál volt lehetőségem arra, hogy Jánosi Csabival és Hoffmann Attival tudjak együtt játszani, ez meghatározó időszak volt számomra. A Vasasban is nagyon sok játéklehetőséget kaptam, 20-21 évesen a legjobbakkal tudtam együtt játszani.

Pályafutásod második szakaszában még a szlovák bajnokságban is bemutatkozhattál, a DVTK színeiben.

Nem volt mondjuk egy hosszú életű történet, két meccsre hívott el a KMH-tól a Miskolc, amit ezúton is köszönök, mert nagyon élveztem és tetszett a lehetőség. De a KMH-val is a rájátszásra készültünk, szerettünk volna bejutni, így nem tudtam elszakadni már több alkalommal.

fotó: Hokiklub Budapest

A külföld sosem került szóba?

Ezt sokan kérdezik, de amikor fiatal voltam, azért sokkal nehezebb volt külföldre szerződni, eljutni, mint most. Mára kiépültek a kapcsolatok, sok edző dolgozott itt, akik tudnak az ilyen váltásokban segíteni. Most sem könnyű persze, de akkor még nehezebb volt magyarként kimenni egy erősebb ligába és ott jobbnak lenni, mint a helyiek vagy más légiósok. Egyébként én mindig is jól éreztem magam itthon, mindegyik csapatban, ahol éppen játszottam.

Gondolom, a válogatottba még nehezebb volt bekerülni, mégis sikerült azért neked öt alkalommal.

Így van, az aranygeneráció idején nem volt könnyű a tűzhöz közel kerülni. Palkovics, Vas, Ladányi, az első két-három sor mondjuk úgy, foglalt volt. Ezzel együtt nagyon nagy megtiszteltetés volt a válogatottban játszani pár mérkőzést.

Mivel lettél gazdagabb a jégkorong miatt?

Hogy mit adott a hoki? Mindent. A jégkorong tölti ki a napjaimat 5-6 éves koromtól. Az összes havert, az összes barátot a hokinak köszönhetem, és minden olyan tapasztalatot, jellemformáló dolgot, amit az élethez kell. Tudom, milyen csapatban játszani, és ez mivel jár együtt a jégen és azon kívül; hálás lehetek a sportnak, a sportágnak.

Mondjuk fogalmazhatunk jelen és jövő időben is, hiszen nem távolodsz el a sportágtól.

Maradok, igen, és próbálom a fiataloknak azt, amit megtanultam. Egyelőre úgy érzem, a gyerekekkel foglalkozom hosszabb távon, jól érzem magam ebben a szerepben, és hát azért rengeteget kell még tanulnom. Nem úgy van, hogy lehokiztál 30 évet, aztán minden a kisujjadban van az edzői szakmáról. Most tanulok, aztán elképzelhető, hogy később az utánpótlás mellett más edzői feladatokra is ?vetemedem?.

fotó: DAB