A munka javát a következő évben kell elvégeznünk

Ron Francis feladata, hogy a Seattle általános igazgatójaként ismételje meg a Vegas mutatványát. Egyszerűbb kihívások is vannak az életben.

Ron Francis játékosként sem volt akárki: az 1981/82-es szezonban mutatkozott be az NHL-ben, és 2004-ben vonult vissza. A kettő között eltelt 23 év alatt 1731 mérkőzésen lépett pályára az alapszakaszban, ezeken 1798 pontot termelt. A meccsek számában ez az örökranglista negyedik helyét jelenti. Francis igazi játékmester volt, nem is a gólokban, hanem a társak helyzetbe hozásában jeleskedett, 1249 asszisztjánál csak Wayne Gretzky ért el többet a liga történetében.

Szakvezetőként a Carolina Hurricanesnél helyezkedett el, ahol 2015-ben lett általános igazgató, az idei sikerek alapjait ő teremtette meg. Ez annál is fontosabb a Seattle ? az NHL-hez 2021-ben csatlakozó franchise ? szempontjából, mert Francis lehetőségei finoman szólva sem voltak korlátlanok. Akkoriban a Carolina a liga legszegényebb csapata volt, amelyet a bevételek és a nézőszámok tekintetében senki sem múlt alul.

Így a szakember számára nem maradt más lehetőség, mint a draftolás és a játékosok fejlesztése révén előrébb lépni. Aztán jött Tom Dundon, az új tulajdonos, aki egészen más filozófiát vall, mint elődei, nem sajnálja a pénzt a fejlesztésre, és nagyobb beleszólást követel a napi ügyekbe. Francisnek így mennie kellett, ám az utódai nem lehetnek elég hálásak neki. Az NHL-ben gyakran előfordul, hogy ha egy GM veszélyben érzi az állását, olyan üzletekbe is belemegy, amelyek rövid távon a playoff elérésével kecsegtetnek, de hosszabb távon veszélyeztetik a csapat sikerét. Carolinában ezzel szemben nincsenek túlárazott játékosok, ami a fizetési plafon korában felbecsülhetetlen érték.

Ez a filozófia fontos lehet a Seattle számára is, különösen azok után, hogy a Vegas példátlanul sikeresnek bizonyult a legutóbbi bővítési drafton, amit nehéz lesz megismételni. Azt is, mert a többi csapat másodszor nem fog olyan szívesen üzleteket kötni az új csapattal, mint tették azt a Golden Knightsszal, amely első szezonjában Stanley Kupa-döntőbe jutott. Az is igaz ugyanakkor, hogy a Vegas keretéről sem gondolta előzetesen senki, hogy ilyen sikeres lehet. A klub kiválóan használta a rendelkezésére álló fizetési keretet arra, hogy a rossz szerződések átvállalásával elképesztő mennyiségű draftjogot gyűjtsön be. Csakhogy a második év végén azt látjuk, hogy a keretben egyetlen draftolt játékos sincs, helyette rengeteg pénzt költöttek a pályájuk csúcsán álló játékosok megtartásába, illetve újak megszerzésébe. Előbbi kategóriába tartozik William Karlsson vagy Jonathan Marchessault, utóbbiba Max Pacioretty és Mark Stone. Ennek következtében viszont jelenleg egyetlen elkölthető centjük sincs.

Francistól ennél lassúbb, de tudatosabb építkezés várható. Ennek kapcsán szintén érdemes feleleveníteni a szakember játékosmúltját, amelyben meghatározónak bizonyultak a Hartford Whalersnél eltöltött évek. Egykori sortársa, a televíziós szakértőként dolgozó Ray Ferraro így nyilatkozott filozófiájáról: ?Szerintem a hosszú távú gondolkodás Ron legnagyobb erőssége. Ez nem azt jelenti, hogy képtelen eltérni a tervtől, ha a helyzet úgy kívánja, de nem fog mindenáron olyan dolgok után szaladni, amelyek a második vagy a harmadik évben sokba kerülhetnek. Ezt egyszerűen nem tudom elképzelni, nem fér össze a személyiségével. Ugyanezt éreztem Dave Tippett esetében is.?

Tippett kapcsán érdemes megállni egy pillanatra. Ő korábban tanácsadóként segítette a Seattle-t, azonban nyáron lecsapott a lehetőségre, és elment Edmontonba edzősködni. Tippett szintén oszlopos tagja volt a Whalersnek, méghozzá akkor, amikor Francis és Ferraro is ott játszottak. Nem kizárt, hogy tanácsadóként ő ajánlotta Francist a tulajdonosok figyelmébe. Erről Ferraro a következőket nyilatkozta: ?Mind a hárman együtt voltunk Hartfordban. Azt szoktam mondani Tippettről, hogy ő már akkor rendszerben játszotta a hokit, amikor még senki más nem. Egyszerűen okosabb volt mindannyiunknál. A miénk volt a legjobb emberhátrányos egység a ligában, mert Dave Tippett és Doug Jarvis egy más szinten gondolkodott erről a játékról, mint mi. Egyszóval úgy látom, a módszeres, hosszú távú gondolkodás az, amit a Seattle elsősorban keres, és amit először Dave-ben, majd Ronban talált meg.?

Nemrégiben maga Francis is hosszabb interjút adott az ESPN-es Emily Kaplannek. Amikor arról kérdezték, milyen nehéz a Vegas sikerét lemásolni, így felelt: ?Korábban azzal szoktam tréfálkozni, hogy én csak a második GM szeretnék lenni Seattle-ben, éppen azért, amit a Vegas véghezvitt. De most már másképpen gondolok erre. A munka javát az előttünk álló egy évben kell elvégeznünk, különösen a játékosmegfigyelői rendszer kiépítésével kapcsolatban. Úgy gondolom, proaktívabbnak kell lennünk a játékosok elemzését illetően annak érdekében, hogy amikor jövő nyáron feláll a stáb, már legyen a kezünkben valami. Már az előttünk álló szezonban komoly munkát kell végeznünk, mivel fennáll a veszélye annak, hogy az azt követőben lockout lesz.?

Francis a fejlett statisztikai eszközök kapcsán azt is elmondta, ez a tulajdonosok felől is elvárás, mivel Seattle a világ egyik technológiai központja: ?Mindig is nagy rajongója voltam az analitikának. A technológia nagyon fontos, különösen ebben a városban. Úgyhogy azt hiszem, fogunk fejleszteni egy-két igazán csodálatos dolgot.?

Francis első dolga tehát a szakmai stáb felállítása lesz, és ebben a megfelelő edző megtalálása a legfontosabb lépés: ?Az egyik legfontosabb dolog a tapasztalat ? és különösen az NHL-es tapasztalat ?, amit keresni fogok a jelöltekben. Össze kell rakni a legkülönbözőbb játékosokat, akik azt megelőzően a legváltozatosabb sorokban szerepeltek, de együtt nem játszottak még soha. Úgyhogy olyan emberre van szükségem a kispadon, aki tudja, mit jelent ez, és maga is keresztülment már hasonlón.? Mint Francis megjegyzi, számos jó jelölt szóba jöhetett volna, de ők mind elkeltek: Joel Quenneville Floridába ment, Dave Tippett Edmontonba, Kevin Dineen az AHL-es San Diegóhoz. De az biztos, hogy az NHL-ben játékosként és szakvezetőként eltöltött összesen 34 év után aligha van jelentős szereplő, akit Francis ne ismerne személyesen.

Az edző mellett a kisebb vagy egyáltalán nem ismert nevek is meghatározó jelentőségűek lesznek. Erről Ray Ferraro a következőket mondja: ?Az első, aki ezzel kapcsolatban eszembe jut, az a vegasi Vaughn Karpan. A legtöbb szurkolónak fogalma sincs, ki az a Vaughn Karpan, de Las Vegasban nagyon is tudták, kicsoda, és azonnal le is igazolták. Mivel Ronnak nagyon erős víziója van arról, mit is szeretne, és mivel nagyon jól bánik az emberekkel, ezért ő is meg tudja majd szerezni a stábjának azokat a szakértőket, akiknek kritikus szerepük lesz a Seattle sikerében.? Az egyik ilyen embert máris megtalálták, a statisztikai elemzésekben úttörően innovatív Alexandra Mandryckyt még Francis szerződtetése előtt ? bár nyilván a tudtával, sőt talán a tanácsára ? igazolták le, ő volt a Seattle szakmai stábjának első tagja, ami elég sokatmondó.

A feladat tehát adott. A következő két év egyik nagy sztorija lesz, hogyan illesztik össze a puzzle egyes darabjait. Az biztos, hogy a Vegas tényleg magasra tette a lécet.