6/30 St. Louis Blues
A Blues elmúlt háromévi mérlege három sima playoffrészvétel, közte csoportgyőzelem, majd három első körös kiesés. Ezek után máshol cunami indulna el, megköszönnék a munkát az edzőnek és elcserélnének néhány játékost.
St. Louisban másképpen gondolták és kisebb-nagyobb változtatásokkal adtak még egy esélyt a csapatnak. 30 napos sorozatunkban az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2015/16-os szezonban.
A leglényegesebb, hogy a vezetőedző, Ken Hitchcock még úgy is megtarthatta az állását, hogy a három első körös kudarc során két egymást követő esztendőben 2-0-s előnyről estek ki. Tény, hogy “Hitch” a liga egyik legdörzsöltebb és legrutinosabb edzője, de évek óta nem tudja felkészíteni a csapatát a playoffra, ezért a szurkolók szerint vele nekivágni egy újabb szezonnak hatalmas hiba. Ha lehet mindezt tetézni, Hitchcock ezt a kudarcsorozatot úgy érte el, hogy az NHL egyik legjobb és legkiegyensúlyozottabb játékosállománya a Missouri partján van.
Ken Hitchcock maradásával a játékosállomány volt az a pont, ahol Doug Armstrong menedzser a változás mellett döntött. A legfontosabb játékosmozgás az volt, hogy elcserélték a téli olimpia hősét, TJ Oshie-t, akiért valljuk be nem érkezett minőségi ellenérték Troy Brouwer személyében. A 30 éves szélső két évvel idősebb TJ-nél és éves szinten 20-25 ponttal szerez kevesebbet. Oshie hiánya pedig igazán ott fog érződni, hogy a Blues nemrégiben hosszú hónapokra elvesztette két kulcsemberét, Jori Lehtera és Patrik Berglund személyében, hiszen előbbi boka-, utóbbi vállsérülés miatt kénytelen kimaradni. Gyakorlatilag így egy komplett támadósort kell pótolnia Armstrongnak, lássuk mik a lehetőségei.
Az első sor betonbiztosnak tűnik az Alex Steen, David Backes, Vlagyimir Taraszenko hármassal. A hármas legjobbja a 23 éves orosz szélső, aki tavaly robbant be véglegesen, amikor 37 gólt ütött és majdnem pont/meccs átlagot elérve igazi franchise-clutch játékossá nőtte ki magát. Hatalmasok az elvárások vele szemben és egyáltalán nincs könnyű helyzetben. Először is Oshie hiányában óriási űr tátong mögötte a posztján, így nincs ember, aki egy kicsit tehermentesítené. Másodsorban aláírt egy nyolcéves hatvanmilliós szerződést, amiért cserébe nyújtani kell valamit. A második sorban már nem ilyen egyértelmű a helyzet, Jaden Schwartz és Paul Statsny mellett a jobbszélső posztja lyukas a már említett okok miatt és csak az edzőtábor, valamint az edzőmeccsek után derülhet ki kerülhet ide a Dmitrij Jaskin, Ryan Reaves, Troy Brouwer hármasból. A két súlyosan sérült center mögött a harmadik sorban debütálhat a 2014-es draft 21. választottja, Robby Fabbri, illetve az edzőtáborba meghívott Scott Gomez. A 35 éves centert nem kell bemutatni, viszont a 19 éves középső játékosról tudni kell, hogy öt meccsen hat pontot szerzett az idei junior világbajnokságon aranyérmet szerző kanadai válogatott tagjaként.
Tavaly az volt a Blues egyik erőssége, hogy három sorral folyamatosan nyomás alatt tudta tartani az ellenfelét. A szezon elején ez aligha várható, hiszen a “top sixből” kiesett játékosok miatt a harmadik és a negyedik sornak sokkal többet kell vagy kellene majd nyújtania ahhoz, hogy minden kategóriában (ütött és kapott gólok, emberelőnyös és emberhátrányos játék) a legjobb ötben legyen a Blues. Hitch mesternek tehát be kell majd tömni a lyukakat, de nem ez lesz az egyetlen feladata.
Ugyanis a hátvédsorban sem kristálytiszta a helyzet. Barret Jackman, Zbynek Michálek és Ian Cole távozott a nyáron, de ettől függetlenül a St.Louisnak két bombaerős védőpárja van a Jay Bouwmeester, Alex Pietrangelo és a Carl Gunnarsson, Kevin Shattenkirk duó személyében. Shattenkirk ráadásul az NHL egyik legponterősebb hátvédje, aki akár a liga pontkirálya is lehetett volna a posztján, hiszen amikor megsérült, vezette a kanadai táblázatot. Ehhez képest a három távozó bekk után mégis arról suttogtak egész nyáron, hogy elcserélik a védőt. Erre végül nem került sor, nem tudni miért, de nyilvánvaló, hogy a fenti események tükrében teljesen irracionális lépés lett volna. A Blues két legjobb párosa végül is együtt maradt, a fennmaradó két helyre pedig négy játékos pályázik. A kvartettből messze a legesélyesebb a 22 éves finn Petteri Lindbohm, akinek ez lehet az első teljes szezonja a nagyok között.
Végül ejtsünk szót a kapusokról, ahol ha lehet, a legnagyobb a zűrzavar a liga összes csapatát figyelembe véve. Adott két kiváló képességű hálóőr, Brian Elliott és Jake Allen személyében. Egyiküket sem nevezték meg első számúnak, ami nem egészséges, hiszen egy kapusnak szüksége van a stabilitásra, kell, hogy bízzanak benne és ez a rájátszásra hatványozottan igaz. Ezzel viszont teljesen szembe ment a Blues, nem volt igazi első számú hálóőr megnevezve, ráadásként tavaly a két kapus nyakára hozták Martin Brodeurt, aki abszolút nem vált be. A playoffra végül megvolt az első számú hálóőr Allen személyében, de valójában ez a döntés túl későn született. Most megint hasonló a helyzet, már Brodeur nélkül , ám remélhetőleg a Blues vezetői nem lépnek bele még egyszer ugyanabba a folyóba.
Összefoglalva a St. Louis helyzetét, az látható, hogy a remek játékoskeret ellenére a csúcsformát sosem sikerül áprilisra belőni. Sőt ott éri el a csapat a szezonbeli mélypontját. Idén adnak maguknak még egy esélyt, lehet rosszul döntve, és nekifutnak ugyanazzal a garnitúrával de ha nem lesz látható előrelépés a playoffban, akkor komoly nagytakarítás várható a szezon után.
További cikkek
- Macklin Celebrini volt a hónap újonca az NHL-ben
- Martin Necas lett november legjobbja az NHL-ben
- A Boston nyerte a centenáriumi mérkőzést
- Victor Hedman a Tampa történetének a legjobb előkészítője
- Lejtőre került az NHL listavezetője
- Kapustól ekkora öngólt még nem láttunk
- Jordan Binnington történelmet írt
- Zach Werenski volt az elmúlt hét legjobbja az NHL-ben
- Kellemetlen vendég a Vancouver