7/30 Nashville Predators

A Nashville védelme a támadásokat tekintve kiemelkedik a ligából.

Idén is elindítottuk 30 napos sorozatunkat, amelyben az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2015/16-os szezonban.

A Predatorst története során először nem Barry Trotz, hanem a frissen kinevezett Peter Laviolette irányította. A frissítés használt a csapatnak, két szezon után ismét a legjobb nyolc között zárta az alapszakaszt, köszönhetően a liga legponterősebb védelmének és egyik legjobb kapusának.

Nem kétséges, hogy a Nashville védelme a támadásokat tekintve kiemelkedik a ligából. A Shea Weber és Roman Josi vezette védelem egészen elképesztő számokat produkált, a legtöbb gólt ütötték és közel 200 pontot szereztek, amivel messze a legjobbak voltak az NHL-ben. Erejüket mutatja, hogy mindkét játékos az első ötben végzett a Norris-szavazáson ezt pedig egyik csapat védőpárosa sem mondhatja el magáról. Az első védőpár tehát adott Nashville-ben, de mögöttük is biztosak a pontok, bérelt helye van a Mattias Ekholm, Ryan Ellis, Seth Jones hármasnak, amely roppant tehetséges és ugyanilyen fiatal. Főleg a legutolsó Jones, aki a két évvel ezelőtti draft negyedik választottja volt, és akiből a liga egyik legkiválóbb hátvédje lehet, ha a fejlődése ilyen töretlen marad. A hatodik helyre négy pályázó van, ami inkább kettőre szűkül már szeptember elején. A legnagyobb esélyes a veterán Barret Jackman, akit nemcsak a rutin segít, hanem az is, hogy balkezes és vele együtt minden párba egy-egy balos és jobbos játékos jutna. A 33 éves bekket Victor Bartley követi a sorban, majd jön a cserestop idején megszerzett Cody Franson és a szintén veterán Anton Volcsenkov. Utóbbi kettőnek aligha van reális esélye bekerülni a hatosba, ráadásul mindkettőnek lejár a szerződése az év végén és elengedésük vagy elcserélésük egyáltalán nem rengetné meg a csapatot.

A sikerhez azonban kevés egy ilyen védelem, fejben sokkal több kell, egy olyan összeomlás nem fér bele, mint tavaly. A Nashville tökéletes szezont futott február végéig. Egészen elképesztő 41-13-7-es mutatóval álltak, amikor beütött a krach és az alapszakasz utolsó 21 meccsből csak hatot nyertek meg. A tragikus formát sajnos a playoffra is átmentették és hat meccsen simán kiestek a későbbi bajnok Chicago ellen. Természetesen ezt nem lehet csak a védelem és a kapus nyakába varrni, hiszen a győzelmeket ugyanúgy együtt szerzi a csapat, mint a vereségeket. Ha a kudarc okait mégis meg akarjuk keresni, akkor Laviolette-et és Ribeiro lehet megnevezni felelősnek más-más okból.

Nyilván az edző az a személy, akinek ki kell húznia a csapatot, ha gödörben van, nekik kell változtatnia a játék képén, variálni a sorokat és motiválni a játékosokat. Ribeiro esete teljesen más. Márciusban szexuális zaklatással vádolták meg a Preds első sorának centerét és az ügy természetesen nemcsak az ő játékára, hanem az egész csapatéra is kihatott. Sokan gondolták úgy, hogy a 35 éves center karrierje befellegzett, pláne úgy, hogy a szezon végén lejárt a szerződése. Ennek ellenére a Nashville első számú prioritása az volt a nyáron, hogy megtartsa játékosát, aki el is fogadta a kétéves hosszabbítást.

Ribeiro maradásával alapjában véve nem változik a Preds felállása az első két sorban. Jobboldalon marad az a James Neal, aki megbízhatóan fogja hozni a 25 gólt, ha nem sérül meg, míg a baloldalon az a Filip Forsberg lesz, aki éppen csak lemaradt az év újoncának járó Calder Trófeáról. A második triót minden bizonnyal a Colin Wilson, Mike Fisher, Craig Smith hármas fogja alkotni, amely egy remek two-way hármas, elöl és hátul is kellemetlenségeket fog okozni az ellenfeleknek. Az igazán nagy kérdés az lesz, hogy a hátsó hatos hogyan fog felállni, mert a Predators több játékost is vesztett ebből a szegmensből a nyáron, főleg centerposzton.

Többek között távozott Derek Roy és Olli Jokinen, akik jelenleg is szabadügynökök és a rutinos veterán, a hamarosan 39 éves Matt Cullen, aki Pittsburghbe igazolt. A távozók miatt előrébb léphetnek és több jégidőt kaphatnak a fiatalok, akik közül három nevet mindenképpen ki kell emelni, az egyik a tavaly az első teljes szezonját teljesítő Calle Jarnkrok, míg a másik az abszolút újonc Austin Watson, Kevin Fiala páros. Főleg a 19 éves Fialára kell majd figyelni, aki a svájci jégkorong újabb üdvöskéje lehet. Egyáltalán nem egy jégkorongos alkat, de ezt kompenzálja a gyorsasága, robbanékonysága és egy csodás szem-kéz koordináció, amellyel a kapusok legnagyobb ellensége lehet a jövőben. Végül még egy játékosmozgást mindenképpen meg kell említeni, ez pedig a Viktor Stalberg, Steve Moses csere. A 29 éves svéd a Rangersbe távozott, amely nem kavart nagy vizet a ligában, annál inkább a helyére érkező amerikai. A 26 éves szélső ugyanis évek óta Európában játszott és tavaly 36 gólt ütve új KHL-alapszakaszrekordot állított fel, így az elvárások vele szemben hatalmasok.

Végül kanyarodjunk vissza az egy pillanatra a poszt elején már említett finn hálóőrhöz. Rinne évek óta Vezina-formában véd, de még nem sikerült elhódítania a díjat, “csak” két második helye van, az egyik éppen tavalyról. Két éve súlyos sérülést szenvedett, így a tavalyi teljesítménye ennek fényében külön elismerést érdemel. Ha ezt a szezont is egészségesen játssza végig, akkor 60-70 meccsen biztosan ott lesz a háló előtt. Helyettese Carter Hutton lesz, aki az elmúlt szezonban megfelelően elvégezte a rá bízott feladatot.

Mindent összefoglalva egy remek garnitúrát, egy olajozottan működő csapatot raktak össze a Music Cityben az elmúlt két évben, amely sokra hivatott. Kiválóan vegyítették a fiatalokat és az idősebbeket, de egy apró homokszem végzetesnek bizonyult. A fejekben rendet kell tenni, a megfelelő időben mentálisan fel kell tudni rázni a csapatot, és akkor nem fordulhat elő olyan hullámvölgy, mint idén tavasszal, amely drasztikusan visszavetette a statisztikát és nem adott valós képet a csapat játékerejéről.

Sokan legyintenének a Nashville nevének hallatán, amely azonban hatalmas hiba. A kulcsjátékosoknak többéves szerződése van, csak a fiatalokkal és a korlátozott szabadügynökökkel kell majd hosszabbítania jövőre David Poile menedzsernek. Ez nem jelenthet problémát, hiszen már most több mint 12 milliós helye van a sapka alatt, jövőre pedig még több lehet, ha kiszórják a feleslegessé vált játékosokat. Ha ez így lesz, akkor a Predators esélyesként fog nekivágni a szezonnak, ha idén nem is, de jövőre mindenképpen.