

A szlovákok is taóznának
A szlovák oktatási minisztérium által kidolgozott új sporttörvény tervezete lehetőséget adna arra, hogy az egészségügyi hozzájárulások egy részét a sport infrastruktúrájának fejlesztésére, valamint az egészséges életmódot népszerűsítő kampányokra fordítsák.
A tervezet közel sem biztosítana akkora lehetőséget, mint a magyar adótörvények, a lényege az, hogy az egészségbiztosítási kasszába befizetett összegek 0,25%-át fordíthatnák fiatalok sportolásának támogatására és az infrastruktúra fejlesztésére, például stadionépítésekre. Az egészségügyi biztosítási alapból ily módon elkülönített összeg 80%-át lehetne a fenti két célra fordítani, míg a maradék 20%-ból a sportos és egészséges életmódot népszerűsítő kampányokat támogatnának.
A tervezet szintén felveti a sportolók adómentességének lehetőségét az egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. A jelenlegi szlovák rendszerben bizonyos csoportok esetében, mint a gyerekek, idősek, munkanélküliek vagy GYES-en lévő anyukák, az állam fizeti ezt meg, ezt a kört bővítenék a sportolókkal. A problémát az jelenti, hogy az átlagos munkavállaló és az állam által fizetett összeg közötti eltérés mintegy havi 60 euró. Ráadásul a sportolók foglalkozásukból adódóan a drágább ügyfelek közé tartoznak.
A tervezet természetesen heves tiltakozást váltott ki az egészségügyi minisztérium és a biztosítók oldaláról is. A The Slovak Spectator című lap által megszólaltatott minisztériumi források szerint csak az egészségbiztosítási járulékok átcsoportosítása mintegy 10,2 millió eurós bevételnövekedést eredményezne, ami a jelenlegi pénzügyi helyzetben elfogadhatatlan. A minisztériumnak az sem tetszik, hogy kívülről szólnának bele a hozzájuk tartozó büdzsé alakításába, szerintük ez veszélyes precedenst teremthetne. Az adómentességet szintén nem támogatják, mivel a sportolók nem minősülnek rászorulóknak. A biztosítók szintén nem örültek a tervezetnek, de mások, így a Gazdasági és Társadalmi Reformok Kutatóintézete (INEKO) is azon a véleményen van, hogy ha a kormány többet szeretne a sportra fordítani, azt közvetlenül a költségvetésből kellene megtennie.
Egyelőre tehát annyi mondható, hogy a szlovák tervezet jelentősen különbözik a magyar rendszertől és jelentős érdekcsoportok ellenkezését váltotta ki, amely veszélyezteti a megvalósítását is. Kérdés, hogy a kormányzat mennyire elkötelezett a sport támogatására, keresztül viszi-e akaratát a lobbicsoportok nyomása ellenében is, esetleg új utakat talál a sport finanszírozásának javítására.