13/30 Ottawa Senators

Tavaly az Ottawa soha nem látott történelmi hajrát produkálva jutott be a rájátszásba, de idén erről az izgalomról alighanem lemondanának, és inkább csak simán menetelnének a legjobb nyolc közé. 

Idén is elindítottuk 30 napos sorozatunkat, amelyben az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2015/16-os szezonban.

Ezt a véleményt osztjuk mi is és Bryan Murray vezérigazgató is. A playoffba jutást az egész csapat harcolta ki, de akadt három ember, akit külön ki kell emelni és furcsamód mindhárom újonc. Az első Dave Cameron edző, aki szezon közben, decemberben vette át a csapatot, a második a kapus Andrew Hammond, aki februárban játszotta élete első meccsét és fantasztikus félidényt produkált, míg a harmadik az a Mark Stone, akit végül jelöltek az év újonca díjra is.

Kezdjük a sort az 57 éves mesterrel, aki december 8-án vette át a csapatot Paul MacLeantől. Cameronnal a Senators 31 meccsből 23-at megnyert és csak négy-négy alkalommal kapott ki vagy játszott döntetlent. A playoff első három meccsén kijött a rutintalanság, de így is alaposan megszorongatták a Montrealt, amely végül hat meccsen búcsúztatta őket. Ettől függetlenül kétéves szerződéssel honorálták a féléves munkáját, amelyet Cameron el is fogadott, így most már egy teljes szezonban mutathatja meg, hogy mit tud.

Cameron mellett természetesen ott volt Hamburger Hammond, az egyik főszereplő, aki szintén kapott egy új kontraktust, így a másik két kapus közül az egyik feleslegessé vált és el kellett cserélni. A Robin Lehner, Craig Anderson párosból végül előbbi ment, utóbbi maradt, ami kicsit rizikósnak tűnhet, hiszen a volt kezdőkapus egy súlyos sérülés miatt 19 meccset hagyott ki, így alaposan meg kell majd dolgozni az első számú posztért. A beáldozott Lehnerért az Ottawa végül megkapta a drafton a 21. választás jogát, amivel Colin White mellett tette le a voksát, ám az igen tehetséges center idén aligha mutatkozik be, arra várni kell a kanadai szurkolóknak minimum egy, de inkább két évet. Bemutatkozhat viszont Nicholas Paul, a Dallasból szerzett szélső, aki 2015-ben junior vb-aranyat szerzett a kanadai válogatott tagjaként. A harmadik újonc a csatársorban már túl van a debütáláson, hiszen a balszélső Matt Puempel tavaly 13 mérkőzésen kapott lehetőséget, de a most induló szezonban már teljes jogú státuszt harcolhat ki magának. A hátsó alakzatban két játékosnak van esélye arra, hogy ne a junioroknál vagy a farmban kezdje az idényt, az egyik Chris Wideman, a másik Fredrik Claesson.

Apropó hátsó alakzat. A kékvonalasok között egyelőre öt hely kelt el, a hatodikra a megfelelő embert az edzőtábor és a felkészülési meccsek után választja ki Cameron mester. A védelem legértékesebb játékosa továbbra is Erik Karlsson, aki második Norris-trófeáját vehette át a szezon végén. A svéd bekk megítélése azonban eléggé felemás, hiába a gól- és ponterős játéka, nem csillogtat klasszikus hátvéd erényeket, sokak szerint csak azért kapta meg a díjat, mert ő szerezte a legtöbb pontot a hátvédek közül. Ez a vád egyébként néhány éve visszatérő téma, de ezzel most nem kívánunk foglalkozni. Az biztos, hogy Karlsson mellett Marc Methot kap szerepet, aki tavaly kihagyta a szezon első felét. Hogy mennyire fontos a játéka, abból látszik, hogy visszatérése után Karlsson a szezon utolsó 47 meccsén 43 pontot szerzett. A második sorban a Cody Ceci, Patrick Wiercioch páros lép majd jégre, míg az ötödik ember Erik Condra lesz, akinek a párja egyelőre kérdéses.

A harmadik kulcsszereplő az év újoncának is jelölt Mark Stone volt, aki a szezon második felében ontotta a gólokat és a pontokat, aminek a végén az ő jutalma is egy új hároméves szerződés lett. Stone mellett az első sorban Kyle Turris fog centerezni, míg a baloldalon a veterán Clarke MacArthur kap majd helyet. A nagy kérdőjel a második sor lesz, ahol Mika Zibanejad lesz a center és elvileg Bobby Ryan a szélső. Az egykor szebb napokat látott csatár, aki egykor szórta a 30 gólos szezonokat, a tavalyi idény utolsó 20 meccsén csak egyszer talált be és mindössze 18 góllal zárta a szezont. Ez pedig nagyon-nagyon kevés egy olyan játékostól, aki több hétmilliót kap évente, egészen 2020 nyaráig.

Összességében elmondható az Ottawáról, hogy ha a tavalyi menetelésüknek csak a felét állandósítani tudják a szezonban, akkor simán ott lehetnek a playoffban. De még ezzel együtt is vannak olyan apróságok, amikben javulniuk kell, hogy ne legyen őrült rohanás a szezon második fele. Ilyen például a kapott lövések száma, amiben hatodik legrosszabbak a ligában vagy az emberelőnyök kihasználása, amelyben csak a mezőny utolsó harmadában végeztek. Ettől függetlenül úgy gondoljuk, hogy az Ottawa idén sem fog hiányozni a legjobb nyolcból.