Kiürülhet a székelyföldi utánpótlás
Tömegével szívják el a székelyföldi klubok fiatal játékosait a magyarországi klubok, és ez már a korosztályos csapatok létét is veszélyezteti ? írja a Hargita Népe. Hatalmas a székely hokiutánpótlás nyári veszteséglistája, a csíkszeredai klub az IIHF-hez fordult segítségért.
Ebben az évben több mint 20 játékos távozott, elsősorban a két legnagyobb klubtól, a Csíkszeredától és a Gyergyószentmiklóstól. A távozók első számú célpontja Magyarország, általában azok a klubok hozzák el a játékosokat, ahol korábban a helyi fiatalokra és helyben dolgozó edzők munkájára alapozott utánpótlás nem ért el komolyabb eredményeket. Komplett korosztályok tűnnek el az erdélyi kluboktól, nem egyszer edzőstől, ami azzal is jár, hogy alig tudnak kiállni a bajnokságokra a csapatok. A másik oldalon pedig a magyarországi klubok állnak, ahol a csapatnyi, máshonnan igazolt játékos egyrészt a helyi játékosokat szorítja ki, másrészt a helyi edzők által végzett, alkalmanként nem túl eredményes toborzó- és szakmai munkára borítanak jótékony fátylat az általuk megerősödött csapat javuló eredményei.
Hozzá kell tenni, hogy ezen beáramlásnak ? miként a túlzott mértékű belföldi vándorlásnak ? éppen azon klub nevelt játékosai isszák meg a levét, ahová a más csapattól érkező fiatalok érkeznek. Hogy a problémahalmazt tovább bővítsük, meg kell említeni, hogy egyre több tehetséges magyar fiatal hokis és családja látja a boldogulást a ? hokikultúra vagy infrastrukturális szempontból ? jobb körülményeket nyújtó környező országokban, így Szlovákia után immár Ausztria is igen vonzó az U14-es korosztálytól felfelé. Természetesen az erdélyi fiatalok érzelmi okok miatt is Magyarországot választják, és ők nem számítanak légiósnak sem. Nem úgy, mint a magyarok Ausztriában. Ott egyébként van korlátozás, nálunk semmilyen szabályzás nincs sem a be-, sem a kivándorlásra.
Ezen a nyáron Csíkszeredából 18-an igazoltak el, írja az erdélyi lap. Nagy részük 1999-es születésű és Győrben talált új csapatra. Velük tartott Antal Károly edző is. (Ez a leghatékonyabb megoldás, láthattuk a székesfehérvári akadémia indulásakor, hogy a hiányos korosztályok feltöltésére nincs gyorsabb és egyszerűbb módszer, mint adott korosztály edzőit szerződtetni egy másik klubtól, hiszen a játékosok kötődnek hozzájuk, és komoly hányaduk velük tart az új állomáshelyre.) Az idei exodus további célpontja volt Székesfehérvár és Debrecen. A gyergyószentmiklósiaktól ezen a nyáron hatan mentek Magyarországra.
Az első nagyobb csoportos áttelepülés 2010-ben történt, akkor a csíkszeredai fiatalok vezetőedzője, Prakab Gábor és hét tanítványa ? Csíki Zoltán, Okos Csanád, Ónodi Ottó, Prakab János, Reisz Áron, Sárpátki Tamás és Tranca Dániel ? tette át székhelyét Magyarországra, a Ferencvároshoz. (Ez a példa mutatja, hogy a tehetségeket leigazolni könnyebb, mint megtartani.) Többségük ma is Magyarországon játszik. Bár a kivándorlási hullám minden nyáron megismétlődött, eddig hellyel-közzel kezelhető mértékű volt. A mostanihoz hasonlóra, tehát hogy csapatnyi játékos, ráadásul egy korosztályból fogja a vándorbotot, még nem volt példa.
Az ISK Csíkszereda U16-os bajnokcsapata, 2012. Fotó: szekelyhon.ro
Mivel a külföldi átigazoláshoz csak formálisan szükséges a nevelőegyesület beleegyezése, különösen ha iskolaváltással indokolják a váltást, az erdélyi klubok tehetetlenül állnak a tömeges eligazolással szemben. “Nincs erre törvény Romániában, sajnos semmit nem tudunk tenni annak érdekében, hogy a folyamatot megállítsuk ? mondta a Hargita Népének Márton Simon, a Csíkszeredai Sportiskola igazgatója. ? A sportiskola éveken át nevelte a játékosokat, felszerelést, jeget, edzőtábort, étkezést, kiszállást, egy szóval fejlődési lehetőséget biztosított nekik, és most sokszor csak a kárral maradunk. Az eligazolt játékosokért ugyanis legtöbb esetben nem kapunk semmit. Már panaszt tettünk a Nemzetközi Jégkorong Szövetségnél is, ám az a válaszuk, hogy kössünk profi szerződést a játékosokkal, ami után a magyarországi kluboknak már fizetniük kell. Erre viszont nincs jogi lehetőségünk, meg van kötve a kezünk. Próbáltunk beszélni az Oktatásügyi Minisztériumban a problémánkról, de semmi eredménye sem volt.”
Márton Simon reméli, hogy sikerül megállítani a folyamatot, ám a Magyarországra hívó indokok is nagyon erősek. “Nagyobb a fejlődési lehetőség külföldön, mint itthon” ? mondja. A lap szerint az eligazolási hullámhoz nagyban hozzájárul a megnehezített romániai érettségi is, amelyet korábban is legendásan nehéz volt letenni. Így inkább választják a magyarországi iskolákat. Aki pedig ott végzi el az iskolát, annak megfelelő románnyelv-tudás híján gyakorlatilag nincs visszaút, ha nem a hokiban, hát a civil életben próbálnak az anyaországban boldogulni. Rengetegen pedig úgy gondolják, hogy inkább a magyar címeres mezt választanák a román helyett, amelyre a kettős állampolgárság miatt a szükséges két év letöltése után esélyük is lehet.
A székely klubok legnagyobb fájdalma, hogy játékosnevelő munkájukért gyakorlatilag semmilyen térítést nem kapnak, a gyerekek felnevelésébe fektetett rengeteg idő és munka egyáltalán nem térül meg. Márton Simon a nagyon sok erdélyi játékost foglalkoztató Miskolcot említi meg, velük sikerült megegyezni, az ISK felszereléseket kapott az átadott játékosokért. Nyilván ugyanez lehet a cél a mostani exodus két fő célpontja, a győri és a debreceni klub esetében is. (Ehhez hozzá kell tenni, hogy az MJSZ régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel, és idén már harmadik éve szavazott meg támogatást az ISK Csíkszeredának, amelynek összege az utóbbi két évben 15 millió forint volt.)
Nemcsak Csíkszeredából, hanem Gyergyószentmiklósról is sokan választják Magyarországot. Vannak, akik nem egyenesen az anyaországba mennek, hanem előbb Csíkszeredában töltenek el egy kis időt, és onnan települnek át. De magából a Gyergyószentmiklósi ISK-ból is hatan jöttek idén Magyarországra. Hárman Győrben, ketten Pesterzsébeten, egy játékos pedig Fehérváron folytatja pályafutását. “Anélkül viszik el őket, hogy értesítenének minket ? mondta Farkas Csaba, a gyergyóiak edzője. ? Semmit nem kapunk értük. A Pesterzsébeti Farkasok nyolc botot ajánlott a két játékosért cserébe. Vicc az egész. El kell engedjük, mert nem tudunk mit csinálni, pedig korosztályos csapataink sorsa dől el egy-egy ilyen eligazoláson. Az U16-os korosztályban össze kell álljunk a Karcfalvával, mert nincs meg a csapat. S csodálkozunk, hogy a belföldi bajnokságban érik utol a székelyföldi csapatokat. Hát persze, mikor tízesével veszítjük el a sportolóinkat, korosztályok lesznek lyukasok. Nem a többi csapat erősödik, hanem mi és a Csíkszereda gyengülünk folyamatosan. Lassan összeomlik a székelyföldi jégkorong.” Hasonló folyamat Magyarországon belül is lezajlott, ugyanilyen eredménnyel, a DAB jórészt ilyen okok miatt évek óta nem tud elindulni minden korosztályban önállóan.
Az ISK Csíkszereda U18-os bajnokcsapata, 2015. Fotó: szekelyhon.ro
Mivel a játékosok elszipkázása Magyarországon belül is nagy gond, az MJSZ bevezetett egy szabályzatot, amely a nevelési költségtérítésről szól, ez azonban alapesetként csak az MJSZ tagjainak egymás közti viszonyát szabályozza. Az erdélyi csapatok számára az a kérdés, hogyan és mi módon vonatkozhatna ugyanez a szabályozás rájuk is, ha játékosaik Magyarországra igazolnak.
A Hargita Népe összeszedte az idén Csíkból és Gyergyóból Magyarországra távozó játékosok listáját is. Íme.
Az eligazolt sportolók (Csíkszeredai ISK): Mihály Ákos (1999-es születésű, Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia), Búzás Arnold (1999, Ifj. Ocskay Gábor JA), Császár Hunor (1999, Ifj. Ocskay Gábor JA), András Csáki Szabolcs (1999, Győr), Ferencz Szilárd József (1999, Győr), Józsa Szabolcs (1999, Győr), Róth Zoltán László (1999, Győr), Simon Előd (1999, Győr), Székely Ákos László (1999, Győr), Szopos Magor (1999, Győr), Szentes Szilárd (1999, Győr), Sólyom Csongor (2000, Győr), Ambrus Ervin (2000, Győr), Salló Barna (1997, Debrecen), Simon Alfonz (1997, Debrecen), Borbát Norbert (1998, Debrecen), Szennyes Csanád (1998, Debrecen), Ambrus Levente (2001, Debrecen).
Az idén hosszabbították a kölcsönadást (ISK Csíkszereda): Győrfy Tihamér (1997, Miskolc), Szopos Ottó (1997, Miskolc), Janovits Attila (1996, Miskolc), Karda Milán (1997, Miskolc), Karda Norbert (1996, Miskolc), Fejes Nándor (1999, MAC), Silló Arnold (1995, MAC), Egyed Róbert (1995, MAC), György Róbert (1996, Debrecen), Kánya Tamás (2001, Krefeld, Németország).
Az eligazolt sportolók (Gyergyószentmiklósi ISK): Sándor Székely Katinka (2000, Győr), Sándor Székely Ottó (2000, Győr), Benedek Norbert (2000, Győr), Laczkó Gáspár (1998, Pesterzsébet), Sándor Emil (1998, Pesterzsébet), Horváth Bence (2003, Ifj. Ocskay Gábor JA).
