16/30 Calgary Flames

Az első számú kérdés, hogy egyszeri fellángolás volt-e a tavalyi sikerév vagy sikerül azt tartósítani.

Idén is elindítottuk 30 napos sorozatunkat, amelyben az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2015/16-os szezonban.

Jóllehet a Flames egyik évről a másikra 20 ponttal termelt többet, ami a legnagyobb ütemű fejlődés a nyugati konferencia csapatai között, aminek köszönhetően 2009 óta először a rájátszásba is bejutott, a szakvezetés nem elégedett. Bred Treliving nem sokat udvariaskodott: “Bajnokesélyes csapatot akarunk építeni. Olyat, amely tartósan sikeres lehet. Egyetlen csapat van, amely elégedett lehet a szezon végén, többiek igyekeznek haladni tovább. Mi is ez utóbbiak közé tartozunk.”

Brad Trelivinget 2014-ben szerződtette a klub, eredményei önmagukért beszélnek, a Calgary nem csak bejutott a rájátszásba, de az első körből is továbbmentek a Vancouverrel szemben. Ilyenre a 2004-es döntőbe jutás óta nem volt példa. A további javulás kapcsán sem a levegőbe beszélt az általános igazgató, a nyáron hat évre leigazolták a 22 éves Dougie Hamiltont Bostonból és a csatár Michael Frolikot Winnipegből. Előbbi hatalmas tehetségnek számít a hátvédek között, távozása elég nagy port kavart, utóbbi egyszeres bajnok a Chicagóval 2013-ból, 27 éves, stabil 40 pontos játékos, aki öt évet írt alá, és akire elsősorban az emberhátrányok kivédekezésében hárulnak majd komoly feladatok.

Treliving nem csak az igazolásokban bízik, hanem a belső fejlődésben is. A csapat játékosai egy évvel idősebbek és tapasztaltabbak lettek, az összjáték is csak egyre jobb lehet, a fiatalokra is egyre komolyabb feladatokat lehet bízni. A 20 éves center, Sean Monahan második évét töltötte az NHL-ben, ehhez képest 31 gólja és ugyanennyi asszisztja volt. A 22 éves Johnny Gaudreau 24-szer volt eredményes, 64 pontjával a Calder Trophyért is versenyben volt. A védelemben TJ Brodie 41 pontot hozott össze, Lance Bouma pedig csatárként 34-et, mindketten 25 évesek. De a rutinosabb játékosok is virágkorukat élik, így például Jiri Hudler, aki karriercsúcsot jelentő 31 góllal és 76 ponttal zárt, a csapatkapitány Mark Giordano pedig annak ellenére hozott össze 48 pontot, hogy 21 meccset volt kénytelen kihagyni. A hátvédek közül Dennis Wideman és Kris Russell szintén hatékonyan segítették a támadásokat. Nem szupersztárok ők, egy részük nyilván egyelőre még nem az, de hatékony csapatmunkával sok mindent pótolni lehet.

Vannak azonban kérdőjelek is a fejlődés fenntarthatóságával kapcsolatban. Az első számú kérdés, hogy egyszeri fellángolás volt-e a tavalyi sikerév vagy sikerül azt tartósítani. Tudni kell, hogy a Flames úgy szárnyalt a mögöttünk hagyott szezonban, hogy közben fejlett statisztikai apparátusok felhasználásával készített mutatókban rosszul szerepelt. Ez nem példa nélküli, korábban a Maple Leafs és a Colorado is produkált ilyet, azonban ezek a csapatok nem is tudtak tartósan rájátszásba kerülni. Mint mondtuk, a Flames egyrészt bízhat az olyan fiatal játékosai fejlődésében, mint Sean Monahan, Johnny Gaudreau és Sam Bennett, másrészt az új szerzemények, Dougie Hamilton és Frolik érkezésével ezek a mutatók szintén javíthatók. A második kérdés éppen az előbbi tényezővel, vagyis a fiatal maggal kapcsolatos. A csapat egyik kulcsjátékosa a 20 éves Monahan, aki egy év alatt brutális fejlődést produkált, 64 pontjával vezére volt a társaságnak. Nagy kérdés, hogy ilyen fiatalon képes lesz-e elbírni ezt a terhet és stabilizálni ezt a teljesítményt. De többé-kevésbé ugyanez vonatkozik a már említett többi fiatalra is.

A harmadik kérdőjel a kapusok kapcsán merül fel. Tavaly a Ramö, Hiller páros állt a kapuban. Utóbbi volt az első számú hálóőr, 52 meccsen védett, meccsenként átlagosan 2,36 gólt kapott, a lövések 91,8%-át hárította. Ramö, bár az alapszakaszban valamivel gyengébben teljesített (2,6 gól meccsenként és 91,2%), a rájátszásban váltotta Hillert és végül vele fejezte be a szezont a csapat. Ez önmagában sem egyszerű szituáció, de a gondokat még tetézi, hogy a valamit kezdeni kell az egyik legnagyobb finn kapustehetséggel, a 24 éves Joni Ortióval, aki szintén ott dörömböl már az NHL kapujában. A jövőre szabadon igazolható játékos tavaly sérülés miatt csak hat meccset játszott az NHL-ben, a következő szezonban ennél minden bizonnyal többre tart majd igényt. És mivel szerződése szerint bére már nem függ attól, hogy melyik ligában játszatják, így gazdaságossági szempontok is ezt diktálják.

Összességében több tényező is abba az irányba mutat, hogy a Flames hosszabb távon is sikeres csapat lehet. Igen mély a csapat kerete, a belső verseny hatalmas hajtóerőt jelenthet. A fiatalok mellett kellő számban vannak tapasztaltabb játékosok is, mint például a jelenleg az AHL-es farmcsapatba, a Stockton Heatbe nevezett cseh világbajnoki bronzérmes hátvéd, Jakub Nakladal. Az egyik legfontosabb tényezőről, az 54 éves Bob Hartley vezetőedzőről még nem is beszéltünk, akinek pedig elévülhetetlen érdemei vannak a sikerhez vezető út alapjainak lerakásában.

Hartley 1987-ben kezdte edzői karrierjét, ötödik évében már elérte a QMJHL, két év múlva már az AHL-ben vezényelt a kispadról, a 12. évtől pedig az NHL-ben dolgozik, jövőre kezdi ott 15. szezonját. Egy egyéves zürichi kirándulást leszámítva nem szeret vándorolni, a Flames, ahova 2012-ben szerződtették, mindössze a harmadik csapata. Eddig négy ligában dolgozott és a mind a négyben nyert, van bajnoki címe a QMJHL-ből, az AHL-ből és az NHL-ből is, 2001-ben a Coloradóval nyert Stanley Kupát. Érdemeire a szakma is felfigyelt, idén ő kapta az év edzőjének járó Jack Adams Trófeát. Irányítása alatt az elmúlt szezonban a Calgarynak volt a legtöbb hosszabbításos győzelme (9) a ligában, második lett a harmadik harmadban elért gólkülönbség tekintetében (+31), harmadik a két harmad után vesztésre álló meccsek megfordításában (10), a csapat 1557 lövést blokkolt, aminél többet az egész NHL történetében senkinek sem sikerült egyetlen szezon alatt.

Úgy tűnik tehát, hogy a viszonylagos csendben és nyugalomban elvégzett aprómunka meghozza a gyümölcsét, érdemes lesz a jövőben jobban odafigyelni a Flames teljesítményére.