Kiszivárgott a Jégkorongblog őszödi beszéde

A birtokunkba került felvételek alapján és egyéb biztos forrásból is tudjuk, hogy F. Kapus akár ezt és így is elmondhatta volna a Jégkorongblog hétvégi szerkesztőségi ülésén, ha lenne ilyen esemény.

“Kedves Barátaim, Blog- és Szurkolótársaim!

Elegem van az elmúlt három hónapból. Unom a kovácscsabázást, az ocskayzást, a kangyalozást, ami körülvesz minket május vége óta. Nem mi szartunk a ventilátorba, de hogy három hónapja leginkább erről szól a jégkorongsport, abban van szerepünk. Nem hazudtunk sem reggel, sem éjjel, sem este, de rákaptunk erre a témára, és kihasználtuk, hogy ebben a konfliktusban sokan kommunikációs csapdákat állítottak önmaguknak. Mi közben azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy csak idézzük a közleményeiket és a szövegeiket, de a kommentek között egyértelművé tettük, mi a véleményünk. Nézzetek magatokba és lássátok: nem jártunk el helyesen. Még akkor sem, ha semmi olyat nem írtunk le, ami ne lenne igaz, vagy legalábbis amiről ne feltételeznénk ezt ? mert tévedhetetlenek nem vagyunk ?, vagy amit megbántunk volna.

Majdnem beledöglöttem, hogy ez történik kedvenc sportágamban, és most is borzasztó, hogy úgy kell rajonganom a számomra szent játékért, hogy közben nehezen elfojtható indulat feszít belülről. De ne essünk ki az eredeti szerepünkből. Nem esőcsinálók akartunk lenni, hanem a világ legjobb sportjának krónikásai. Nem értünk a szakmához, nem hozunk döntéseket ? se jókat, se rosszakat ?, oké, a folyamatokat egész jól átlátjuk, sokszor megírtuk, milyen események bekövetkezése esetén mit hoz a jövő.

A következő, amiről beszélni szeretnék, a tőlünk elvárható pártatlanság. Mivel Kerusz a barátunk, aki a Jégkorongblog szerkesztőjéből lett ligaelnök, fel sem merülhet, hogy nem voltunk elfogultak vele, vagy a témával. Ezzel nem áltathatjuk magunkat ? márpedig ha ez így van, akkor semmiképpen sem fogadható el, hogy őt érintő ügyben nem a lehető legnagyobb semlegességgel járunk el. Nem ezt tettük. Nem igazolhatjuk cselekedetünket azzal, hogy éppen ilyenek ? elfogultak ? azok is, akiket kommentjeinkben támadunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a helyzet és mások cselekedeteinek fogságába kerüljünk.

Objektívnek kell maradnunk akkor is, ha sokak érzékenységét sértő döntések születnek, akkor is, ha nem a közízlésnek és -hangulatnak megfelelően haladnak a dolgok, akkor is, ha innen úgy látszik, sok a hiba odaát. Az építményt ilyenkor is folyamatosan óvni kell. Hiszen tévedés azt gondolni, hogy nincs olyan állapot, aminél ne lehetne rosszabb. Az épület állapotáért pedig azok a felelősek, akik építik.

És a francba, ne gyertek most itt nekem azzal, hogy ennél még sokkal nagyobbat is csaphattunk volna az asztalra, vagy hogy mások, más sportágakban rendszeresen ezt szokták tenni. Nekünk ők nem példák, mi ? ahogy mondtam ? nem erre szerveződtünk. És még ha én is állítottam arrébb azt a rohadt kormánykereket a blogon közel nyolc év után ? voltatok páran, akik helyeseltétek ezt, voltatok, akik még jobban állítottatok volna rajta, és voltatok, akik nem örültetek ennek ?, de hát sokan vagyunk, és az egyik legnagyobb erősségünk, hogy ki merjük mondani, amit gondolunk. Akkor is, ha tudjuk, nem egyezik a véleményünk a másikéval, és itt most külön kérem is, hogy ezt a szokásunkat őrizzük meg, nincs helyesebb út az őszinteségnél és a nyílt beszédnél.

Szóval, én döntöttem el, hogy így lesz, és most én is mondom azt, hogy ne hagyjuk a blogot tematizálni mások esetlensége miatt.

Biztos vagyok benne, hogy vannak köreinkben olyanok, akiknek a habitusa, véleménye eltér az enyémtől és most alaposan meglepődött az elhangzottakon. Ahogy eddig, úgy ezután is mindenkinek a lelkiismeretére és belátására bízom, hogy mit ír vagy kommentel a blogon. Viszont azt is gondolom, hogy vissza kell térni a gyökerekhez. Szerintem meg lehet csinálni. Lesznek konfliktusok, igen, lesznek. Lesznek olvasók, akiknek ez nem tetszik, és biztos vannak, akik fellélegeznek, meg talán olyanok is, akiket már így is elvesztettünk. Vagy akik már nem bíznak bennünk. Mit lehet tenni? Vállalni mindent, ami történt. Előbb-utóbb rendeződik ez is. Voltak már nehéz ügyeink nyolc év alatt, de ésszel, higgadtsággal, jó kommunikációval mindegyiket sikerült megnyugtatóan rendeznünk. Nem az az érdekes, hogy más mit és hogyan tesz a saját szemétdombján, minket az foglalkoztasson, hogy a miénken úgy menjenek a dolgok, ahogy menniük kell.

Nem akarom nagyon húzni, de még abba gondoljatok bele, hogy számtalan példa mutatja, mi lesz akkor, ha a sérelmek miatt minden fél elveszti a realitásérzékét, az önkontrollt és az önkritikát, és folyamatos ellenállásra, hogy ne mondjam, harcra rendezkedik be, majd szép lassan minden ? a kommunikáció, a döntésmechanizmus, a cselekvés ? erről a küzdelemről szól, nem az eredeti célokról. Sportágunk elindult ezen az úton, nem miattunk, de még van visszaút, amit biztosítanunk kell, nem lökdöshetjük e lejtőn lefelé. Vessünk egy pillantást a politikai elit állapotára, a magyarországi közbeszédre, de ezeken az evidens példákon túllépve felsorolhatjuk itt a színházi és a komolyzenei világot is akár. Ez a nekifeszülés a párbeszéd ellehetetlenüléséhez és akár megszűnéséhez vezet, így végső soron a minőség rovására megy. Kellemes helyek halmazából kellemetlen környezet válik.

Köll ez nekünk? Nem köll ez nekünk. Akarjuk, hogy a jégkorong ilyen legyen? Nem akarjuk.

Biztosíthatlak titeket, mindez nem jelenti azt, hogy a problémákat a jövőben a szőnyeg alá söpörjük. Azt azért nem, álljon meg a menet. Az eddig elhangzottak korántsem jelentik azt, hogy lemondunk annak lehetőségéről, hogy az igazság minden részletének teljes kibontásával járjunk körül körüljárandó témákat. Hisz ez egyszersmind a feladatunk is. A témában eddig megjelent cikkekben, a kommentekben leírtakat ma is ugyanúgy gondolom. És mindehhez az is fontos, hogy minden szereplő vonja le a múltbeli cselekedetei alapján a szükséges következtetéseket és aztán nézzen előre. Lárifári.

A legfontosabbat a végére hagytam. Az előttünk álló szezon a magyar jégkorongsport újabb hosszú ünnepének ígérkezik. A magyar válogatott az A csoportban játszik, a Fehérvár AV19 soha nem látott mélységű kerettel megalapozottan versenyez az első EBEL-elődöntőért, és úgy tűnik, a MOL Ligában lehet akár 4-5 erős magyar csapat is.

Ennek kell örülni, erre kell készülni, erről kell szólnia a blognak most már sokkal inkább és sokkal határozottabban. És nem a hatalomgyakorlás technikai részleteiről. Az őszinte beszéd, a függetlenség, a helyzet újragondolása terén tegye meg az első lépést a Jégkorongblog! Mutassunk példát ? immár nem először! Sokat dolgoztunk az elmúlt három hónapban is, de nem elég jól. Induljunk el együtt a jó irányba újra!

Gyerekek!

Mit? Kell még valamit mondanom, Gromov?”