Így készül a versenynaptár az AHL-ben

Egy igazán profi ligában több hónapos előkészület előzi meg a naptár augusztusi nyilvánosságra hozatalát. Most részletesen bemutatjuk, hogyan csinálják.

Nem egyszerű feladatról van szó, hiszen a második legerősebb és legnépszerűbb észak-amerikai ligában harminc csapat és rengeteg szurkoló igényeit kell figyelembe venni, nem beszélve a jégpályákról, akik abban érdekeltek, hogy a 38 hazai mérkőzésből álló alapszakasz minden egyes meccse magas színvonalú szórakoztatást és kiszolgálást jelentsen a szurkolóknak.

Ennek megfelelően a naptár összeállítása már februárban elkezdődik, a csapatok ekkor küldik el a következő évi terveiket, amelyben meg kell jelölniük az elsődleges és másodlagos napokat, amikor hazai mérkőzést szeretnének rendezni, valamint szintén elküldik azon napok listáját, amikor semmiképpen sem tudnak meccset rendezni, mert mondjuk az aréna más rendezvény miatt foglalt. Ezt az AHL springfieldi központjában összesítik, és kora tavasszal visszaküldik a csapatoknak azon napok listáját, amikor garantálniuk kell hazai meccsek rendezését. Ebben a fázisban az ellenfelek kiléte még nem ismert, de a csapatok számára már ez is lehetővé teszi, hogy elkezdjék felépíteni a következő évi marketinget. Bizonyos csapatok már ekkor nyilvánosságra hozzák a lefixált hazai meccsnapokat, mások esetleg csak a szezonkezdés időpontját harangozzák be.

A következő lépés az igazgatótanácsé, amely májusban vagy júniusban meghozza a döntést a következő évi lebonyolítási rendről, ki kivel és milyen gyakran játszik. Az igazi munka csak ezt követően veszi kezdetét. Első lépésben bevernek pár szöget Michael Murray, az AHL szervezési ügyekért felelős alelnöke irodájának falába. E szögek segítségével rögzítik azt a két méter hosszú és 120 centi széles többdimenziós mágnestáblát, amely egyszerre képes rögzíteni az időt (192 napról van szó) és a távolságot (a csapatok utazását mérföldben). Murray és az adminisztrációs ügyekért felelős alelnök, Melissa Caruso feladata, hogy az eredetileg teljesen üres táblát teleírja.

Ez igazi türelemjáték, amely leginkább talán egy 5760 darabos puzzle összerakásához hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy itt nincs doboz, amelyről leleshető a végleges kép. Habár a munka egy része természetesen programozható, a manuális elemek továbbra is fontos szerepet játszanak a naptár összeállításában, nélkülük az eredmény közel sem lenne olyan színvonalú. A liga csapatait a mágnestáblán különböző szimbólumok jelölik: zöld háromszög, sárga négyzet, fekete csillag, vagy éppen egy piros kör. A csapatok fentről lefelé haladva szerepelnek a táblán divízió szerint, vízszintesen pedig, balról jobbra haladva, az egyes napok láthatók. Mindez kiad egy 192×30-as mátrixot, amelyben így 5760 üres hely szerepel, ide kell beszuszakolni az 1120 meccset.

Innen kezdve az üres helyek betöltését célzó munka gyakorlatilag folyamatos műszakban zajlik. Prioritást a logisztikai és utazási szempontok élveznek. Egy csapat egyazon napon értelemszerűen nem játszhat hazai pályán és idegenben, de a dolog nem ennyire egyszerű. Egy 2011-ben elfogadott módosítás értelmében, amely a játékosok biztonságát és a verseny színvonalát egyszerre volt hivatva növelni, öt nap alatt maximum három meccs játszható le. A távolságok is jelentősek, így egy-egy Kaliforniába, St. John?sba, Texasba, a Középnyugatra vagy New Englandbe tett kirándulás alkalmával több meccset is beiktatnak a túrán lévő csapat számára. A karácsonyi szünet és az All Star-gála idején nem játszható mérkőzés. Az sem szerencsés, ha sokszor kell egy csapatnak meccsnap előtt hosszú buszozással tölteni az éjszakát, vagy ha a meccsnapon kell repülnie. További fontos tényező a Winter Classic-események vagy az NHL-es arénákban lejátszott meccsek, ezeknek természetesen szintén elsőbbséget kell biztosítani.

Ez azonban még mindig nem minden. Mivel a Milwaukee Admirals, a San Antonio Rampage és a Lake Erie Monsters NBA-ben szereplő kosárlabdacsapattal osztozik az arénáján, ezért a naptárat mindaddig nem lehet véglegesíteni, amíg a kosárlabdaliga, az NBA nyilvánosságra nem hozza a maga programját. Mivel a fenti három csapat mind Nyugaton található, ezért a keleti konferencia programja már a kosarasok naptárának bejelentése előtt készen áll, így ekkor csak az utolsó simítások vannak hátra.

Mindez a folyamat természetesen nem marad az iroda falai között, a springfieldi központ folyamatosan konzultál a csapatokkal, akik folyamatosan kézhez kapják a legújabb terveket, véleményezik, kritizálják azokat, újabb és újabb szempontokkal gazdagítva a menetrend megalkotásának amúgy sem egyszerű kritériumrendszerét. Habár olyan menetrend nincs, amely mindenkinek megfelel, a visszacsatolások rendszere sokat javít a minőségen. Ha egyszer az összes kis mágnes a helyére kerül a táblán, akkor az egészből készítenek egy elektronikus változatot, amely tartalmazza a teljes programot és a 30 csapat egyéni menetrendjét is.

Ekkor kezdődik a következő fázis, a korrektúra. Minden klub kap egy másolatot a saját programjából, amellyel kapcsolatban további észrevételeket tehet. A módosításokhoz azonban ekkor már minden csapat beleegyezése szükséges, amely az esetleges tovagyűrűző változásban érintett lehet. Szintén a csapatok jogában áll a kezdési időpontok meghatározása, azonban a korai kezdéshez a vendégcsapat beleegyezése szükséges, ha az az előző este meccset játszott.

Miután minden jogos igényből fakadó változtatást átvezettek az új menetrendbe, annak mesterkópiája az igazgatótanács elé kerül. Amint onnan is megérkezik a hivatalosan jóváhagyás, ezt jelzik a csapatoknak, és ekkor beindul a pr-részlegek egyeztetése a naptár közös bejelentésének módjáról és mikéntjéről.

Ez idén augusztus 26. környékére várható, miután az NBA menetrendjét két napja, augusztus 12-én hozták nyilvánosságra.