28/30 Arizona Coyotes

Idén is elindítjuk 30 napos sorozatunkat, amelyben az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2015/16-os szezonban.

Az Arizonának két fő problémája volt az előző szezonban: a támadás és a védekezés. Elöl mindössze két gólra voltak képesek átlagban meccsenként, míg hátul 3,26-ot engedélyeztek az ellenfeleknek. Előbbi a második, utóbbi a harmadik legrosszabb mutató az egész ligában. Különösen fájó lehetett a hazai pályán mutatott teljesítmény. A Gila River Arenában 11-25-5-ös mutatót produkáltak, az Arizonában töltött 19 szezonjuk során soha ilyen rosszul nem ment még saját jégen. Háromszor is beleszaladtak egy nyolc- vagy többmeccses nyeretlenségi szériába. Összesen 267 gólt kaptak a szezonban, nem csoda, hogy ez az idény Mike Smith karrierjének legrosszabbja volt, 3,16 gólt kapott átlagban meccsenként és kilencéves NHL-es pályafutása során először nem ért el shutoutot, ellenben a meccsei harmadán legalább négyszer voltak vele szemben eredményesek.

Mivel a hoki alapja a védekezés, így az előttünk álló szezonban nem is lehetett más a menedzsment célja, mint ennek rendbe tétele. Ennek érdekében Don Malonay általános igazgató visszahozta Zbynek Michaleket, aki a trade deadline lejárta előtt cseréltek el St. Louisba és leigazolta Nick Grossmant. Ők ketten képesek lehetnek arra, hogy stabilizálják a Coyotes kék vonalát, Klas Dahlbeck és Connor Murphy ígéretes szezonon vannak túl, ha töretlen a fejlődésük, akkor nem lehet gond, míg Brandon Gormley első teljes NHL-es szezonjára készül. A védelem alapja mindazonáltal a 24 éves svéd bekk, Oliver Ekman Larsson lesz, aki tavaly 23 gólt és 43 pontot hozott össze

A nyári mozgások azonban természetesen nem csak a védelemre korlátozódtak. Visszajött a 38 pontos Antoine Vermette, akit szintén a határidő előtt cseréltek el Chicagóba, ahol Stanley Kupát nyert. Leigazolták a Pittsburghben 14 gólig és 28 pontig jutó Steve Downie-t és a vancouveri Brad Richardsont. Max Domi, Anthony Duclair és Dylan Strome a fiatal tehetségeket képviselik, rájuk szintén fontos szerep vár. A cseh Martin Hanzal 2007 óta tagja a csapatnak, tavaly sérülés miatt csak 37 meccset játszott, de így is 24 ponttal zárt, szeptemberben egészségesen megy majd edzőtáborba.

Összességében tehát Maloney bizakodó, főleg ami a centereket illeti: “Van egy egészséges Martin Hanzalunk, Brad Richardson személyében olyan játékost igazoltunk, akit én nagyon kedvelek, akárcsak Boyd Gordont, akit szintén jól ismerünk és szeretünk. Antoine Vermette is visszajött, és bár neki igen kemény volt a szezon második fele, amit ráadásul óriási bizonytalanság és dráma követett, hogy megtartják, de végül egy Stanley-vel lett gazdagabb, ami sosem tesz rosszat az emberrel. Kyle Chipcura és Joe Vitale tudnak szélen is,de középen is játszani. Ezek alapján úgy gondolom, igazán sikerült megerősíteni a centerposztot, ami tavaly az egyik legnagyobb gyengeségünk volt. Nem a miénk a legkreatívabb keret, de ezekkel a srácokkal bárki ellen bármikor eséllyel vehetjük fel a harcot. Ez több variációs lehetőséget biztosít Dave Tippet edzőnek is a sorok összeállításában, és bátrabban játszathatja a fiatalokat is a szélen, ha egyszer a centerposzt szolid.”

A Coyotesnak tavaly 56 pontja lett, ami azt jelenti, hogy 41 ponttal maradt le a Pacific Division harmadik helyén végzett és rájátszásba jutó Calgary Flamestől. Ezzel együtt az általános igazgató szerint sikerült annyit fejlődni, hogy jövőre harcban legyenek a rájátszásért. Ha bejönnek az erősítések és Dave Tippet vezetőedzőnek sikerül a jégen is megvalósítani azt, amit Maloney kitalált, akkor ez nem is lehetetlen feladat. Mindazonáltal van pár kérdés, amelyek megválaszolása kulcsfontosságú lehet a célok eléréséhez. Az első az, hogy Mike Smith vajon visszatér-e korábbi formájához, vagy az elmúlt szezon nem csak egy kiugróan rossz év volt, hanem tendenciát jelez. 2012-ben konferenciadöntőt játszott az Arizona, Smith akkor 2,6%-kal hatékonyabban védett és meccsenként közel egy góllal kapott kevesebbet. Idén Dubnykot Anders Lindback váltja a második számú kapus posztján, kérdés, hogy beválik-e, tudja-e tehermentesíteni Smitht.

A másik kulcskérdés, hogy ki fogja lőni a gólokat. Tavaly a házi kanadai tabellán Ekman Larsson végzett az élen, akit holtversenyben követett Keith Yandle és Sam Gagner. Ez két szempontból is fontos: egyrészt az első három helyen két hátvéd szerepel, másrészt Yandle azóta a Rangerst, Gagner a Phillyt erősíti. A kapitány Shane Doan a szezonnyitó másnapján tölti be a 39. életévét, a legszebb évei már mögötte vannak, így elsősorban Vermette-re és Downie-ra vár a feladat. A harmadik legnagyobb kérdés ehhez kapcsolódva az lehet, hogy mennyit tudnak a támadószekció eredményességén javítani az olyan fiatal tehetségek, mint Max Domie vagy Anthony Duclair.

Domie a kanadai juniorválogatottban 7 meccsen 10 pontot szerzett a világbajnokságon, aranyérmet nyert, ő lőtte a legtöbb gólt, őt választották a torna legjobb csatárának. Anthony Duclair szintén fontos tagja volt ennek a csapatnak, csak két ponttal ért el kevesebbet, mint Domie. Utóbbi azonban még egyáltalán nem játszott az NHL-ben és Duclairnek is csak 18 meccs jutott a Rangersszel, igaz, ezeken hét pontot szerzett és +4-gyel zárt.