30/30 Edmonton Oilers

Idén is elindítjuk 30 napos sorozatunkat, amelyben az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2015/16-os szezonban.

Az nhl.com beharangozója alapján McDavid és McLellan az edmontoni nagygenerál kulcsai. Az elmúlt évek kudarcai után egyetlen cél lebeg az edmontoni szurkolók és a szakvezetés előtt: bejutni a rájátszásba.

Az Oilers 2006-ban még döntőt játszott, azóta azonban egyszer sem jutott be még a playoffba sem, ami könnyen lehet, hogy egyfajta negatív csúcs. A szakvezetés nem nagyon lehet büszke a teljesítményére, hiszen mindezt annak ellenére sem sikerült elérni, hogy az elmúlt hat évben nem kevesebb, mint négy alkalommal nyerték meg a draftlottót, vagyis választhattak elsőként a játékosbörzén. 2010-ben Taylor Hallt, 2011-ben Ryan Nugent-Hopkinst, 2012-ben Nail Jakupovot választották. Idén pedig Connor McDavidet szerezték meg, akit Sidney Crosby óta a legnagyobb tehetségnek tartanak.

Alberta tartomány székhelyén azonban nem csak az újabb titán érkezésétől várják a jobb idők eljövetelét, fontos személyi változások történtek a menedzsmentben is. Két nappal a draftlottó kihúzása után a kanadai szövetség egykori elnöke, Bob Nicholson lett az vezérigazgató, aki azt a megbízást kapta, hogy pincétől a padlásig nézze át a klub működését és reformálja meg azt. Nicholson nem tétlenkedett, negyedik hivatali napján szerződtette Peter Chiarellit általános menedzsernek, aki Craig MacTavisht váltotta e poszton. Chiarellit 9 nappal korábban bocsátotta el a Boston, ahol 2011-es bajnoki cím óta lejtmenetben van a csapat. Kapcsolata Nicholsonnal a 2013-as világbajnokságra nyúlik vissza, ahol együtt dolgoztak a kanadai válogatottban, akárcsak a szocsi olimpián.

Május közepén Chiarelli szerződtette Todd McLellan edzőt, aki ezt megelőzően hét évig volt a San Jose Sharks edzője, ennyi idő alatt pedig idén először maradtak le a rájátszásról. McLellan az Oilers hetedik edzője nyolc év alatt, ötéves szerződése talán hoz némi stabilitást a csapat működésében. McLellan magával hozta két másodedzőjét, Jay Woodcroftot és Jim Johnsont San Joséból és szerződtette Ian Herberst az Alberta Egyetemről, akivel még az IHL-ben dolgozott együtt az ezredfordulón. Ily módon gyakorlatilag egy hónap alatt az Oilers teljes személyzete kicserélődött.

Chiarelli nem csak a draftra akarta bízni csapata sikerét, hanem aktív volt a játékospiacon is. Megszerezte Cam Talbot kapust a Rangerstől, a fiatal hátvédet, Griffin Reinhartot az Islanderstől, Korpikoskit a Coyotestól, a szabadon igazolható játékosok közül pedig Andrej Sekerát és a center Mark Letestut. Itt az ideje, hogy ezek a holtszezonban meghúzott lépések végre a jégen is kamatozzanak, annál is inkább, mivel az előttünk álló szezon lesz az utolsó, amit a csapat a Rexall Place-en tölt, a 2016/17-es idényt már az új arénában, a Rogers Place-en kezdik.

A három legnagyobb kérdése az Oilers előtt álló szezonnak az, hogy McDavid és McLellan képesek lesznek-e megfelelni az elvárásoknak, és hogy ezek folyományaként Edmontonban 2006 után először bejut-e a rájátszásba. McDavidet mindenki Crosbyhoz hasonlítja, aki első pittsburghi szezonjában 39 gólt és 102 pontot szerzett. Igazán nemes feladat lenne ennek megismétlése McDavid számára: “Az elvárások, amelyeket velem szemben mások megfogalmaznak, nyomába sem érhetnek annak, amit én várok el magamtól. Emiatt tehát egyáltalán nem aggódom, az egyetlen dolog, amivel foglalkoznom kell, az az, hogy a saját játékomat játsszam. Ha saját magam elvárásainak meg tudok felelni, akkor azzal másokénak is meg fogok felelni.”

Az elvárások McLellan edzővel szemben sem kisebbek. A cél egyértelműen a rájátszás elérése, amire az előző öt edző képtelen volt. Pat Quinn, Tom Renney, Ralph Krueger, Dallas Eakins és Todd Nelson egyaránt csődöt mondott (bár Todd Nelson decemberben vette át a csapatot, amikor az már gyakorlatilag lemondott a playoffról). McLellan ötéves szerződést kapott, de nyilvánvalóan nem az ötödik év végére várják tőle az alapvető célok teljesítését. A következő szezonban minden a playoff eléréséről szól, és nincs könnyű helyzetben a szakvezetés, hiszen az előző szezonban nem kevesebb, mint 35 pont választotta el a csapatot ettől. E hátrány ledolgozása még ezzel a kerettel sem tűnik egyszerű feladatnak.