Mihajlov visszavonult

Pályafutása során több generáció kopott ki mellőle. 51 évesen szögre akasztotta korcsolyáját a bolgárok legendás kapusa, Konsztantyin Mihajlov is.

A tamperei inline világbajnokság volt az utolsó tornája Konsztantyin Mihajovnak. A bolgárok örök kapusa, aki tanúja volt a bolgár hoki tündöklésének és bukásának is, 51 évesen, 37 évnyi aktív játék után vonult vissza.

Mihajlovra a magyar szurkolók is jól emlékezhetnek, hiszen a magyar és a bolgár válogatott hosszú időn át egymás komoly vetélytársa volt. A kapus a bolgár hoki legfényesebb időszakában, a 80-as, 90-es évek fordulóján megjárta a B csoportot, egészen az 5. helyig jutott csapatával, később meg kellett élnie azt is, hogy a bolgár hoki majdnem a legalsó csoportig zuhant. Olyanokkal játszott együtt, akik akár a fiai is lehetnének. Tamperében kapustársa, Nikola Nikolov 29 évvel volt fiatalabb nála, de szerepeltek a csapatban 34 évvel fiatalabbak is.

Mint az iihf.com portálnak adott interjújában elmondta, két ok miatt maradt ilyen sokáig aktív játékos. Egyrészt imádja a jégkorongot, másrészt nem találtak nála jobbat a posztján. Jégkorongozni édesapja vitte le 14 éves korában, ikertestvérével, Borisz Mihajlovval együtt, aki csatárként szerepelt, hosszú ideig a válogatott csapatkapitánya is volt.

1981-ben, a B csoportos ifjúsági Európa bajnokságon volt először válogatott, hazai jégen, Szófiában. A felnőttek között az első világbajnoksága az 1985-ös C- csoportos VB volt, a franciaországi Megéve-ben, ahol többek között a francia, a jugoszláv, a román és a dán válogatott volt a bolgárok ellenfele. Érdekesség, hogy ebben az évben a magyar válogatott a B csoportban játszott, tehát a felsorolt nemzeteket mind megelőzte.

A legjobb ellenfeleknek, akik ellen játszott, az SZKA Leningrádot, a Traktor Cseljabinszkot és a Dinamo Moszkvát tartja. 17 évesen, egy bukaresti utánpótlástornán játszhatott a szovjet jégkorong ezen kirakatcsapatai ellen. Legkedvesebb emlékei között említi az 1990-es, budapesti C csoportos világbajnokságot. Ebben az évben született a fia, és ekkor volt pályája csúcsán, ki is érdemelte a torna legjobb kapusa címet.

Mint elmondja, a bolgár hoki hanyatlását a rendszerváltás utáni pénztelenség okozta. Az 1980-as évek végére Bulgária erős C-csoportso válogatottá vált, és a bolgár sport általában is elég jól szerepelt a világversenyeken. A lendület 1993-ig tartott ki, ekkor kiestek a B csoportból, és fokozatosan süllyedtek egyre mélyebbre, egészen a D csoportig, majd a Divízió II B-ig. Ameddig a lehetőségek engedték, profi jégkorongozó volt, játszott a Partizan Beogradban, Törökországban és a francia másodosztályban is, de jó 10 éve már, hogy csak munka mellett hokizik. Az ország hokija jelenleg katasztrofális helyzetben van, két működő pálya és pár tucat játékos jelenti a sportágat. Heti két edzéssel készülnek a játékosok, és ez meg is látszik a válogatott eredményein.

Az 52. évében járó játékos továbbra sem szakad el kedvenc sportjától. Egy amatőr ligában játszik tovább, ezen kívül kapusedzőként is dolgozik, és abban reménykedik, egy napon jön majd valaki, aki jobb kapus lesz nála. Azt azonban eldöntötte, hogy soha többé nem lesz válogatott. “Eldöntöttem, hogy befejezem. Biztos vagyok benne. A fiúknak is mondtam már, hogy még egyszer nem ugrok be a válogatottba védeni.”