Dallas Starhawks?

Jim Nill általános igazgató nyilvánvalóan kiváló munkát végez, három év alatt teljesen újraformálta a rájátszásról az elmúlt hét évben hatszor lemaradó texasi csapatot. Legutóbb a dinasztikus Chicagóból hoztak el két meghatározó játékost. De vajon mire lehet ez elég?

Ezt elemzi egy szerdán publikált írás a dallasnews.com-on. Szerdán Johnny Oduya is őket választotta, a kétszeres bajnok hátvéd évenkénti 3,75 millió dollárért írt alá két szezonra. Feltehetően voltak ennél jobb ajánlatai is, a Dallas hallgatólagos ajánlatában egy újjáépülő bajnokesélyes csapat ígérete is szerepelt. Ez mindenképpen a texasiak munkáját dicséri. Oduya megbízható és rutinos hátvéd, aki az elmúlt három szezonban összesen 65 playoffmeccsen lépett pályára, ez a tapasztalat semmi mással nem pótolható, akárcsak a két bajnoki gyűrű. A kevésbé lelkesek szerint Oduya messze nem jelent akkora erősítést, amekkora hype kialakult mögötte.

A Stars az elmúlt idényben a tizedik helyen végzett Nyugaton, 5 ponttal maradtak le a nyolcadik helyen éppen rájátszásba jutó Calgarytól. Mindezt úgy, hogy a ligában a második legtöbb gólt szerezték, meccsenként átlagban 3,13-at. Az alapok tehát rendben voltak, de a nyarat nem nézhették tétlenül és nem is tették. Elhozták Niemit a Sharkstól, leszerződtették Sharpot és Oduyát a bajnoktól. A fanyalgók ismét csak azt mondhatják, hogy Niemi már 31 éves és elég felemás szezonja volt, Sharp 33 éves és neki sem volt kiugró idénye. Oduya szintén 33 éves, bátran kijelenthető, hogy nem ő volt a chicagói védelem legfontosabb láncszeme, a liga legjobb hátvédjeivel játszhatott együtt.

Az is igaz ugyanakkor, hogy Nill döntései mögött felfedezhető némi tudatosság. Niemi Lehtonen párja lesz, a két finn kapus jól ismeri egymást, mi több, jó barátok. Oduya és Sharp nyilvánvalóan jól megértik egymást, utóbbi a kanadai válogatott tagjaként szintén játszott már együtt Jamie Benn-nel, Spezzával és Seguinnel. Nyilván az sem véletlen, hogy a védelemben Oduya már a harmadik svédként érkezik, Klingberggel és Nemethtel nem lesznek kommunikációs vagy egyéb problémáik. Mindezek alapján a csapatban a kémiával nem lehet gond. A játékosokban rengeteg potenciál van, mindazonáltal ezt még meg is kell majd mászniuk, egyelőre messze vannak attól, hogy igazi esélyesei legyenek a kupának.

Egy másik elemzés, amelyből a címet is lokalizáltuk, a statisztikák alapján arra tesz kísérletet, hogy közelebbről is összehasonlítsa a Blackhawks és a Stars játékát. Az egyik legfontosabb megállapításuk, hogy a Hawks főként azzal tudott a mezőny fölé nőni, hogy ellenfeleinél sokkal konzisztensebb játékra volt képes. Mivel a mag régóta együtt játszik, ezért még a kulcsjátékosok esetleges kiesése sem jelentett akkora gondot. Dallasban az igazolások ellenére a mag még nagyon fiatal, a játékrendszer elsajátítása még nyilvánvalóan hosszabb időt fog igénybe venni.

A csatárok esetében mindez azt jelentette, hogy a Hawksnak csak az első két sora volt stabil, az elsőt Saad, Toews és Hossa alkotta, a másodikat Versteeg vagy Sharp, Richards és Kane. Általában Andrew Shaw volt a 3. sor centere, míg Marcus Krüger a negyediké, de ezt leszámítva a többiek a legváltozatosabb posztokon tűntek fel és álltak helyt. Ezzel szemben a Stars tavaly nem rendelkezett stabil hármasokkal még az első két sorban sem. Seguin vagy Benn és Eaves, vagy Spezza és Eakin társaként tűnt fel. Ehhez jött még Nicsuskin és Seguin sérülése, ami folyamatosan kényszermegoldásokra és improvizációkra késztette a szakvezetést. A következő szezonban érkezik Sharp, felépült sérüléséből Nicsuskin, ez pedig megteremti az alapot arra, hogy stabil első két sor épülhessen. És arra is megteremti az alapot, hogy góllövés mellett, amellyel eddig sem volt probléma, a korongbirtoklásban is jobb pozíciót foglaljanak el.

A védelemben nagyon hasonló problémákat találunk, mint a csatársorban. Egész szezonban nem voltak stabil bekkpárok. Jóllehet a szezon végére többnyire Goligoski és Klingberg alkotta az első számú duót, Jordie Benn és Demers pedig a másodikat, de alapvetően mindenki játszott mindenkivel, Goligoski, Demers, Oleksiak, Jokkipakka, Nemeth és Daley is játszottak egymás párjaként. A Hawksnál ezzel szemben egyértelmű volt, hogy Keith és Seabrook az első pár, míg Oduya és Hjalmarsson volt a második. Csak két másik hátvéd érte el a 250 perc játékidőt 5 az 5 ellen Rozsíval és Rundblad. Ezt, és az átlagéletkort, amelyben a Starsnak 5 év előnye volt, leszámítva a statisztikákban nem volt jelentős különbség a két csapat között, az Oduya, Daley csere némi defenzív többletet és offenzív mínuszt jelent a Stars számára.

Az igazán nagy kérdések ebben az elemzésben is a kapusok körül forognak, ebben tényleg hatalmas különbség volt a két csapat között. Niemi szerződtetése nem szokványos húzás, hiszen így Lehtonennel két egyforma kaliberű kapusa lett a Starsnak. Márpedig a tanulmányok szerint a kapusok teljesítménye annál jobb, minél többet védenek, vagyis ha meg kell osztani közöttük a feladatokat, akkor nem biztos, hogy a legjobbat hozzák ki a lehetőségeikből. Viszont az is tagadhatatlan, hogy mivel a Dallas utazik majd a harmadik legtöbbet, két egyformán erős kapus még jól jöhet, nem beszélve az esetleges sérülésekről. Ha kapusposzton beválik Nill húzása, akkor jó esély van rá, hogy a Stars ne csak bekerüljön a rájátszásba, de ott akár több kört is menjen.