Még, még, még, még, még…

   

Tokaji Viktor csapatkapitányhoz méltó levéllel zárta le élete egyik legmeghatározóbb – 8 éves – időszakát.

“Nos csak elköszönök, mivel egyelőre aktív játékosként is szeretnék tenni egy csapatért, nálam fiatalabb hokisokért, a magyar hokiért, így még biztosan találkozunk a pályán. Csak más mezben leszek és Fehérváron a vendégöltözőben öltözök majd. Ja és 32-es sem leszek többet, mert az csak Fehérváron voltam. De remélem, ettől még ugyanúgy fognak kedvelni azok, akik eddig is így tettek.

Az elmúlt 8 szezonban – bármelyik poszton és sorban is játszottam – mindent megtettem azért, hogy a csapat azaz a “Kiscsalád” eredményes legyen, hogy a játékostársaim velem együtt fejlődjenek, hogy minél több sikerben legyen részünk és ezzel örömet szerezzünk a szurkolóknak, a hokirajongóknak, valamint a magyar jégkorongnak és természetesen saját magunknak.

Nagyon szerencsésnek érzem magam azért, mert megadatott az elmúlt 8 évben az, hogy aktív részese lehettem: a Volánnal 4-szer jutottunk az EBEL-rájátszásba, illetve a magyar válogatott tagjaként 2-szer jutottunk fel az A csoportba. Most egy picit libabőrös lettem, mert amit kaptunk a fanatikus szurkolóinktól mind a Fehérvár színeiben, mind a válogatott mezben, az fantasztikus érzés és állapot, és ez az, amit nem pénzben mérnek… amit csak kiérdemelni lehet, és ezért érdemes volt beletenni mindent az elmúlt 32 évben. Szapporo katarzis volt azért, mert a pályán játékosként dolgoztam a sikerért, Krakkó pedig azért, mert – egy kellemetlen sérülés miatt ugyan nem lehettem a pályán, de – az edzői stáb tagjaként (ami óriási megtiszteltetés volt számomra) tudtam segíteni a srácokat abban, hogy elérjük közös nagy célunkat.

Tokaji_EBEL

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Apropó sérülés… Az elmúlt 8 szezonban természetesen volt néhány kisebb-nagyobb, de nem több és nem súlyosabb, mint ami ebben a sportban benne van és mint amelyek sajnos más társaim esetében is előfordulnak. Játszottam ha kellett törött bordával, törött ujjal és bokával, kificamodott vállal és stoppolt arccal, mint minden hozzám hasonló játékostársam. Ez a hoki… de ilyenkor a legrosszabb nem maga a sérülés, a fájdalom, hanem az, hogy picit elvágják a köldökzsinórt és nem lehetünk ott a pályán és állnunk kell – szinte tehetetlenül – a palánk mellett.

Csapatkapitányként sosem felejtettem el, hogy kitől kaptam és vettem át a C betűt. A legjobb barátom volt Gabi. Az ő elvesztését sem tudtam igazán feldolgozni. Minden cselekedetemben, mindig ott volt, és azt a szellemiséget, elhivatottságot, elkötelezettséget vittem tovább. A C az nem csak egy betű a mezen. Sokkal több. Az egy életforma. Az ember minden gondolatát átszövi. 24 órás “szolgálat”. Felelősség a többiekért, a csapatért. Ez lebegett mindig a szemem előtt. Még akkor is, ha esetleg emiatt konfrontálódni kellett edzővel vagy vezetővel. De csak nagyon kevésszer éreztem azt, hogy a másik fél emiatt neheztelne rám. Mindegyik edzővel, edzői stábbal jól működtünk együtt, kivéve az utolsó szezonban, amikor ilyen minőségemben nem tudtam a saját értékeim szerint tenni dolgomat a csapatért, a többiekért, de nem lehet mindig minden tökéletes. A C-t csak a mezről lehet levenni, levetetni, de az ember szívéből, fejéből sohasem.

A 8 szezon alatt, ahogy egy normál kapcsolatban is, természetesen voltak mélypontok, de megértő közegben dolgoztunk együtt az eredményekért, a csapatért és a közös célért. Mindent ennek rendeltem én is alá, mint ahogyan a klub és a csapat többi tagjai is. Személyes példamutatással is szerettem volna jelezni az általam helyesnek vélt utat, normákat, értékeket.

Most azonban úgy érzem, mennem kell. Máshova, ahol én is úgy érzem még, hogy szükség van rám, számítanak rám mint hokisra és mint emberre, azokra az általam képviselt értékekre, amelyeket fontosnak tartok, követek és követni javasolok. Nem csak mint hokis, hanem mint ember.

Köszönöm a Fehérváron töltött éveket. Sosem felejtem el. Életem egyik, vagy talán legmeghatározóbb időszaka volt. Sokan – vezetők, edzők, szurkolók, csapatot segítők, szponzorok, barátok – támogattak, biztattak, és csak kevesen nem, de ezek együttesen is hozzájárultak ahhoz, hogy azzá váljak szakmailag és emberileg is, aki ma vagyok. Külön szeretném kiemelni, hogy mindez nem lett volna elég, ha nem áll mögöttem végig, mindenben és mindig a háttérben a CSALÁDOM!

Köszi mindent:
Toki32:)!

…ennyi nem elég!”

Tokaji AVS oltozo

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
október 15., hétfő
EL 17:30 VASHKB 1-4VÉGE
    • M4 SPORT
EL 18:30 TITGYE 6-2VÉGE
október 16., kedd
U20 17:00 MACDAB 4-1VÉGE
EXL 19:00 MACPOP 3-2VÉGE
október 17., szerda
U20 15:50 PEFETO INFO
U18 18:30 VASUTE INFO
U18 18:40 DHKKMH INFO
U18 19:00 AVSFTC INFO
október 18., csütörtök
EXL 17:00 ZILMIS 
U18 18:20 OHAMIS 
KHL 18:30 SBAAMR 
    • SPORT 2
U18 19:00 DABETO 
U18 19:10 MACPEF 
október 19., péntek
U18 14:00 UTEOKW 
KK 16:00 MACCRZ 
EL 17:30 BRAVAS 
EL 17:30 GYETIT 
EL 18:00 DABVC2 
EL 18:00 UTEHKB 
EL 19:30 DEBSCC 
KK 20:00 JESRIT 
október 20., szombat
U18 12:05 DHKOHA 
U18 12:40 ZEGAVS 
KK 16:00 MACJES 
EBEL 17:00 AVSHCB 
    • DIGI SPORT 3
KK 20:00 RITCRZ 
október 21., vasárnap
KK 14:00 CRZJES 
U20 14:30 MACVAS 
EL 16:00 BRATIT 
EXL 17:00 KOSMIS 
EBEL 17:30 AVSRBS 
    • DIGI SPORT 2
EL 17:30 GYEVAS 
EL 17:50 VC2UTE 
KK 18:00 RITMAC 
EL 18:30 DEBFTC 
EL 18:40 HKBSCC 
Partnerünk