A legnagyobb lúzerek exkluzív klubja

A Triple Losers Club sokkal szűkebb, mint a Triple Gold Club. Két játékos van, aki mindhárom nagy sorozatban vesztett legalább egy döntőt, és soha nem nyert aranyat.

Robert Petterson, svéd újságírót a minap tréfás kedvében találta a feladat, hogy szedje össze azokat a svéd játékosokat, akik elmondhatják magukról, hogy kikaptak már a Stanley Kupa döntőjében. Továbbgondolta a dolgot, és a Triple Gold Club inverzeként azon kezdett el gondolkodni, kik lehetnek azok a játékosok, akik mindhárom nagy döntőben ? vb, olimpia, NHL ? elbuktak, miközben egyikben sem nyertek. Hamar kiderült, hogy ez egy sokkal exkluzívabb klub, mint azon egyre nagyobb számú játékosoké, akik nyertek már Stanley-t, világbajnokságot és olimpiát is, és akikhez legutóbb Sidney Crosby már 26. tagként csatlakozott.

A kör szűkítése az olimpiával indul. Csak nagy nemzetek jöhetnek szóba, hiszen kizárólag nagy nemzetek képesek eljutni az olimpia és a világbajnokság döntőjébe. A játékosok lehetséges köre azonnal le is szűkült a finnekre, hiszen ők az egyetlenek a világon a hét nagy nemzet közül, akik még sosem nyertek olimpiát. Nem nyújtjuk nagyon hosszúra, már csak azért sem, mert a Triple Losers Clubnak mindössze két tagja van. A múlt héten még három volt, de Kimmo Timonen azóta behúzta a Stanley Kupát, így vissza kellett vonni klubtagságát.

Sami Salo vesztes szériája mintegy tíz évet ölel fel. A vesztes döntők sora 2001-ben kezdődött, amikor a világbajnokságon a csehek mögött másodikként végeztek a dobogón. Öt év múlva, a 2006-os olimpia döntőjében Svédországtól kaptak ki, ami nyilván dupla fájdalmat jelentett az egész finn nemzetnek. Újabb öt évet kellett várni a következő nagy dobásra, amikor az akkor 37 éves hátvéd a Vancouver csapatával 3-2-es vezetésről kaptak ki 4-3-ra egy több mint emlékezetes párharcban a Boston ellen. Bár a klubtagságnak nem feltétele, Salo bónuszként kikapott a Világkupa 2004-es döntőjében is Kanadától.

Jarkko Ruutu nem egy, de három alkalommal jutott el világbajnokság döntőjébe (1998, 2001, 2007), egyszer sem sikerült begyűjtenie az aranyat, ami önmagában is bravúros teljesítmény lehetne. Ehhez jön még a 2006-os olimpia, ő is tagja volt az ezüstérmet nyert finn válogatottnak. A Stanley Kupa döntőjébe először a Pittsburgh-gel jutott el 2008-ban, amikor kikaptak a Detroittól. A Pingvinek a következő évben revánsot vettek és elvették a kupát a Red Wingstől, de Ruutu ekkor már az Ottawa csapatát erősítette. Extraként ő is tagja volt annak a finn válogatottnak, amely 2004-ben kikapott Kanadától a Világkupa döntőjében.

Íme azoknak a játékosoknak a listája, akik ugyan fel tudnak mutatni három vereséget a hoki legnagyobb versenyein, de legalább egyet közben meg is nyertek:
Henrik Lundqvist (olimpiai arany: 2006)
Daniel Alfredsson (olimpiai arany: 2006)
Henrik Zetterberg (olimpiai arany: 2006, vb-arany: 2006, Stanley Kupa: 2008)
Kimmo Timonen (Stanley Kupa: 2015)
Jere Lehtinen (vb-arany: 1995, Stanley Kupa: 1999)
Szergej Goncsar (Stanley Kupa: 2009)
Szergej Fjodorov (vb-arany: 1989, 1990, 2008, Stanley Kupa: 1997, 1998, 2002)
Paul Kariya (vb-arany: 1994)
Vjacseszlav Fetyiszov (vb-arany: 1978, 1981, 1982, 1983, 1986, 1989, 1990, olimpiai arany: 1984, 1988, Stanley Kupa: 1997, 1998)
Ivan Hlinka (vb-arany: 1972, 1976, 1977)

Henrik Zetterberg és Vjacseszlav Fetyiszov az egyetlenek, akik egyszerre tagjai a Triple Gold és Triple Losers Clubnak, vagyis mindhárom döntőből van arany és ezüstérmük.

Végül itt van azoknak az aktív játékosoknak a listája, akik beléphetnek a Triple Losers Clubba:
Patrik Berglund (Stanley Kupa döntőjében még nem kapott ki)
Jakob Silfverberg (Stanley Kupa döntőjében még nem kapott ki)
Carl Hagelin (vb-döntőben még nem kapott ki)
Mattias Tedenby (olimpiai döntőben még nem kapott ki)
Ryan Whitney (vb-döntőben még nem kapott ki)
Ryan Kesler (vb-döntőben még nem kapott ki)
Ryan Malone (vb-döntőben még nem kapott ki)
Zach Parise (vb-döntőben még nem kapott ki)
Ryan Callahan (vb-döntőben még nem kapott ki)
Raphael Diaz (olimpiai döntőben még nem kapott ki)
Braydon Coburn (olimpiai döntőben még nem kapott ki)
Mike Fisher (olimpiai döntőben még nem kapott ki)
Travis Zajac (olimpiai döntőben még nem kapott ki)
Steven Stamkos (olimpiai döntőben még nem kapott ki)
Olli Jokinen (Stanley Kupa döntőjében még nem kapott ki)

Reméljük, hogy az olvasók is jópofának tartották ezt a játékot. Nevezett játékosok természetesen a legnagyobbak közül valók, három ekkora döntő bármelyikébe eljutni óriási teljesítmény, amiről egy átlagos országbeli jégkorongozónak még csak álmodoznia sem nagyon érdemes.