A Chicago nyerte a Stanley Kupát

A döntő legsimább győzelmével vége a 77 éves böjtnek, a Blackhawks hat év alatt harmadik alkalommal ért fel a csúcsra. 1938 után először nyert hazai pályán. Crawford nullázott, Duncan Keith az MVP.

A döntő hatodik meccse előtt két nyitott kérdés volt a vendégeknél Kucserov és Bishop játéka. Az első korongbedobásnál mindkét játékos ott volt a jégen a Tampa mezében, amely az első tíz percben könnyedén eldönthette volna a mérkőzést. Sokkal jobban kezdte az élet-halál meccset a vendégcsapat, az első percben Stamkos tökéletes centerezésénél Johnson ütött luftot. Alig egy perccel később a már említett Kucserov lépett ki egyedül, de a láthatóan nem egészséges játékost az utolsó pillanatban utolérte és szerelte a hazai védelem. Néhány perccel később pedig a döntőben még góltalan Stamkos lőtt egy csilingelős keresztvasat. A Chicagónak bő tíz perc és két emberelőny kellett ahhoz, hogy teljesen magához térjen és felvegye a játék ritmusát és komoly gondokat teremtsen a Lightning kapuja előtt. Gól azonban nem született, a Hawks több hatalmas lehetőségét is képtelen volt gólra váltani a létszámfölény ideje alatt.

A második harmad első percében ismét Stamkos került a középpontba. A vendégek csapatkapitánya egyedül törhetett kapura, de képtelen volt betalálni a végül 25 védéssel záró Crawford hálójába. A Tampa csapatkapitánya ezzel már nyolc mérkőzés óta képtelen volt a kapuba találni. A folytatásban főleg a mezőnyben folyt a játék kisebb-nagyobb ziccerekkel, igazán nagy gólhelyzet nélkül. Nemcsak Crawford és Bishop, de a hazai és a vendégvédelem is kiválóan szűrte a támadásokat. Az első igazán nagy ziccerre egészen a 38. percig kellett várni, ami meghozta az első találatot is. Keith szánta el magát egy lövésre messziről, a kipattanó előre jött ki Bishopról, az elalvó védők között pedig a hazai hátvéd találta meg a leghamarabb a játékszert. A harmad vége előtt Keith majdnem megduplázta az előnyt, hatalmas vasat lőtt a kékről, ám akárcsak Stamkos esetében, a korong kifelé pattant. Ennek ellenére sem volt miért izgulnia a Hawksnak ,ugyanis az alapszakaszt és a playoffot is figyelembe véve 42-szer kezdték előnyből a záró etapot és minden alkalommal győzni tudtak.

Az utolsó húsz percre a Chicago átengedte a teret a Lightningnak, amely nem tudott mit kezdeni a meddő mezőnyfölényével. A vendégek szempontjából ismét előjött az ötödik mérkőzés hibája, Cooper mester képtelen volt érdemleges módon belenyúlni a meccsbe és felrázni az övéit. A Hawks ezzel szemben remekül felépítette a védelmét, nem adott teret a vendégjátékosoknak és csak arra várt, hogy egy második góllal eldönthesse a mérkőzést. A taktika bevált, öt perccel a befejezés előtt egy három a kettő elleni szituációt fejezett be Patrick Kane Brad Richards tökéletes passzából, ami azt jelentette, hogy a döntő során először volt kétgólos differencia a csapatok között. A hajrában a Tampa hiába hozta le  a kapusát, nem tudott gólt szerezni, ami azt jelentette, hogy a Blackhawks fennállása hatodik bajnoki címét szerezte.

A története legszebb korát érő franchise 2010 és 2013 után lett ismét bajnok, mindhárom győzelemből Jonathan Toews, Patrick Kane, Marian Hossa, Patrick Sharp, Bryan Bickell, Brent Seabrook, Niklas Hjalmarsson és Duncan Keith vette ki a részét, illetve Joel Quenneville mesteredző. És természetesen ott van Scott Bowman is, aki ezzel a 13. gyűrűjét szerezte. A másik oldalon ellenben ott van az Anton Stralman, Brian Boyle páros, ami elmondhatja magáról ugyanazt, amit korábban Marián Hossa, hogy két egymást követő évben két különböző csapattal buktak finálét.

Fotó: NHL

NHL, 2015. június 15.:

Chicago?Tampa Bay 2-0 (videó)
G.: Keith, Kane ill. ?

NYUGATI FŐCSOPORT

KELETI FŐCSOPORT