A szörnyeteg útja az NHL elitjébe

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a Stanley Kupa-döntő kapcsán egy-egy hőssé előlépő játékos történetének érdekesebb részleteit mutatjuk be.

A döntő harmadik meccse főként két emberről szólt, Victor Hedmanról és Cedric Paquette-ről. Mivel mindketten a Lightning játékosai így semmi meglepő nincs abban, hogy 24 évével Hedman az idősebb. A svéd hátvéd edzőjétől a harmadik meccs után megkapta a szörnyeteg becenevet, két gólpasszt adott, az egyik egy közel 40 méteres hajszálpontos indítás volt. a 2009-es draft második helyén kelt el és mindenkit a testi adottságai nyűgöznek le elsőként. Greg Wyshynski, a Yahoo Puck Daddy szakírója írta le legplasztikusabban azt, hogy milyen benyomást tett rá, amikor 2009-ben először találkozott a játékossal: “Olyan volt, mintha valaki Benicio del Torót, mint a karamellt, belenyújtotta volna Zdeno Chara testébe. 198 centi és 106 kiló. Tökéletes Chris Pronger példány, talán egy árnyalattal kevesebb szadizmussal az arcán.”

A másik tényező, amire szintén viszonylag korán fény derül, hogy a fiatalember szülőhelye Örnsköldsvik, Hári János egykori csapatának, a Modónak a városa. A nem egészen 30 ezer fős település olyan sztárokat adott az NHL-nek, mint Peter Forsberg, Markus Naslund, Daniel és Henrik Sedin, és még rengeteg klasszist a világ jégkorongsportjának. Amikor bátyját, az akkor 18 éves szupertehetségnek számító Oscar Hedmant 11 évvel ezelőtt saját karrierjéről kérdezték, nem mulasztotta el felhívni az újságírók figyelmét az öccsére: “Várják csak meg, míg ő felnő, és saját szemükkel láthatják mennyire jó.”

Lenyűgöző méretek ide, örnsköldsviki hagyományok oda, hiába draftolták a második helyen az NHL-ben, Hedman az első években csak ígéret maradt. Erről jelenlegi edzője, Jon Cooper így beszélt: “Ez a rájátszás az ő coming out partija. Valóban az utóbbi néhány egy-két évben fejlődött ugrásszerűen. Azt hiszem, mindig is a korcsolyázása és a mérete különböztette meg a többiektől, de az utóbbi időben tényleg nagyon megtanult védekezni. Minden tudása azon alapul, hogy nagyon jól védekezik. Nem tölt túl sok időt a saját harmadában. Azt gondolom, a játékstílusunkat és a játékrendszerünket, mintha csak rászabták volna. Az igazat megvallva, nálam eléggé szabad kezet kap, de megszolgálta ezt a bizalmat.”

De Hedman élete sem csak a fényről szól. Ma már meglepő, hogy 2014 februárjában Par Marts szövetségi kapitány nem vitte el a svéd válogatottal a szocsi téli olimpiára. A Sportbladet megkérdezte Marts mestert, jó ötlet volt-e otthon hagyni a bekket. A szemüveges tréner kivágta magát, és azt válaszolta, hogy igen, nem bánta meg. “Nem tudtunk volna neki annyi jégidőt adni, amennyit megérdemelt volna.”

A harmadik meccsen is voltak olyan megmozdulások, amiket mondani amúgy sem jutott volna eszébe senkinek és nem csak a gólpasszokra gondolunk. Ezzel a palánkra lőtt koronggal indította Nyikita Kucserovot.

Cooper tudja, mit beszél, hiszen a korábban 20-25 pont között termelő játékosból az edzőségének első évében 55 pontig jutó hokis lett. Idén ősszel megsérült, így csak 59 meccset játszott, ezeken 38 pontot hozott össze. Ezt követően jött a rájátszás, ahol 23 meccsen már 14 pontja van. A játékos folyamatosan kapja a nagyobbnál nagyobb elismeréseket. Brenden Morrow például Scott Niedermayerhez hasonlította Hedmant, aminél nagyobb dicséretet jelen pillanatban elképzelni sem lehet. Ennél is nagyobb örömet okozhat neki, hogy a svéd legenda, Nicklas Lidström is hosszan beszélt róla: “Nagyon jó látni, hogy végül azzá a típusú játékossá vált, amely potenciál benne volt. És még csak 24 éves, szóval még be sem lépett abba a korba, amikor a legjobb formáját mutatja egy hokis. Máris úgy játszik, mint egy veterán. Nagyon örömteli nézni a játékát.”

Ennek alátámasztására tényleg elég megnézni újra azt a passzt, amiből Callahan vezetést szerzett a hétfői meccsen. A harmincéves csatár, aki a Rangers csapatkapitányaként már látott ezt-azt pályafutása során így áradozott az átadásról: “Óriási passz volt. Először a tenyeres oldalra akarta adni, de látták, hogy azt a sávot lezárták az ellenfél védői. Így inkább várt egy kicsit, amíg úgy tudok helyezkedni, hogy a fonák oldalamon tudjam fogadni a korongot és hajszálpontosan lőtte meg a 120 lábas átadást. Tényleg lenyűgöző.” Mindezt Callahan mondja, aki ezt követően akkora csilingelős óriásgólt lőtt, ami minden összefoglalóban garantáltan benne lesz.

Arról, hogy el kellett telnie mindehhez néhány évnek, Lidströmnek ez a véleménye: “Türelmesnek kell lenni. Nem lehet elvárni, hogy minden egyből és egyszerre sikerüljön. Nyilván a nyomás is hatalmas volt rajta, amiért második helyen választották és mindenki sokat várt tőle. De nem adta fel, egyre jobb és jobb lett. Ennek pedig mostanra érett be a gyümölcse.”

Lidström is egyetért Cooperrel abban, hogy a támadásokat kivételesen jól tudja segíteni, ez pedig korcsolyázásán és sebességén alapul: “Kimondottan nagy a lábfeje, így nagy sebesség elérésére képes, ilyenkor nagyon nehéz őt megállítani. De jó a keze is. Láttam már párszor, ahogyan beleveti magát a játékba, ezzel a sebességgel komolyan vissza tudja vetni az ellenfelet. Emellett többségében a helyzethez legjobban illő játékokat választja.”

Lidström természetesen Hedman egyik gyerekkori példaképe volt, így szavai különösen sokat jelentenek a számára: “Ő akkora legenda, hogy arra nincsenek is szavak. Lehetetlen dolog méricskélni magad az ekkora személyiségekhez. Azért egy-két dolgot igyekeztem ellesni a játékából és a magaméban hasznosítani őket. Így volt ez gyermekkoromban, de így van ez még mind a mai napig.”