A Stanley Kupa döntőjének harmadik összecsapása

A Chicago az első floridai meccsen elvette ellenfele pályaelőnyét, nagy kérdés, hogy a soron következő két hazai mérkőzésén meg tudja-e őrizni azt. Ha igen, nagyon közel kerül bajnoki címhez.

Ha igen, akkor fél kezét már rá is tette a kupára, hiszen 3-1-es állásról nem nagyon szoktak kikapni a csapatok. Idegenben mindenesetre nagyon jól ment a csapatnak, az első meccs utolsó harmadbeli megfordítása után a második meccsen is reális esélye volt a győzelemre, Patrick Sharp záró húsz percben elkövetett két szabálytalanságából az egyikért azonban végül súlyos árat fizettek. Sharp előbb testre ütésért kapott kétperces kis büntetést a 45. percben, majd annak letelte után 18 másodperccel egy újabbat magas botért. Ez utóbbit váltotta gólra Garrison másfél perc elteltével. Sharp ennek kapcsán a következőket mondta: “Nagyon frusztráló két büntetést kapni ilyen rövid időn belül. Szerintem még sosem csináltam ilyesmit, de most előfordult, tovább kell lépnünk. Nagyon sajnálom, ami történt és bocsánatot kérek az emberhátrányos egységeinktől, amiért ilyen nagy nyomásnak tettem ki őket.” Sharpnak eddig nem megy túlzottan a rájátszásban, 19 meccsen mindössze négy gólt szerzett, utoljára 12 meccse talált be, a Minnesota Wild elleni párharc második meccsén, a második körben.

Crawford kapus mindazonáltal nem Sharp fegyelmezetlenségében látta a vereség fő okát. Szerinte azok után, hogy a második harmad elején nagyon rövid idő alatt megfordították az állást, a vezetést ráadásul a döntő első létszámfölényes találatával szerezve, jobban meg kellett volna becsülni az előnyt: “Hatalmas gólt lőttünk emberelőnyből, majd két ilyen találattal 10 percen belül visszaadtuk nekik a vezetést. Ilyesmi legközelebb nem történhet meg.” A döntő továbbra sem a legnagyobb sztárokról szól, a hősöket a második meccsen is a második vonalban találhattuk. A Tampában például négyen is két pontig jutottak: Nyikita Kucserov, Victor Hedman, Jason Garrison és Ryan Callahan. Hedman például úgy nyilatkozott a meccset követően, hogy bár nem az ő tisztje saját teljesítményét megítélni, de véleménye szerint talán a szombati volt élete legjobban sikerült mérkőzése: “Egész este jól mentek a lábaim, élveztem a játékot. Alig várom a hétfőt, hogy újra játszhassak. Ez a meccs jóval nyíltabb összecsapás volt, mint az első, itt is, ott is folyamatosan adódtak lehetőségek, több volt a szabad terület. Úgy gondolom, gyorsan megtanultuk, hogy ez itt a döntő, itt sokkal intenzívebb és nyugtalanabb minden, másképp kell ilyen körülmények között játszani.”

A tanulás fontosságát a meccset eldöntő gól szerzője, Jason Garrison is kiemelte: “Amit én nagyon szerettem ebben a második meccsben az az volt, ahogyan reagáltunk az elsőn elszenvedett vereségre. Ez végig jellemzett minket a rájátszás során. Igazából nem tudom megmondani mitől megy nekünk ennyire a második meccseken, eddig mind a négyet megnyertük, de nyilván szerepe van ebben annak is, hogy az első meccseken közel ugyanennyire rossz a mérlegünk, 1-3, és ilyenkor nagyon munkál az emberben a visszavágás utáni vágy. De tudunk tanulni a hibáinkból is. Ez különösen akkor könnyű feladat, ha alapvetően jól megy a játék, és csak egy-két apróságot kell kijavítani. Ilyenkor tudja az ember, hogy ha ugyanúgy játszik, mint az első meccsen, és hozzáteszi azt a kicsi pluszt, ami a győzelemhez kell, akkor minden rendben lesz.”

Akárcsak az első meccs után, most is van pár izgalmas kérdés az összeállításokat illetően. Az első természetesen Bishop kapus szereplése. A Lightning első számú hálóőre a második meccs harmadik játékrészében sérült meg, az első lemenetel után még visszajött, de nem sokkal később végleg távozott a jégről. A csapattársak nem nagyon tudták, hogy mi történt Bishoppal, szerepeltetése pedig továbbra is erőteljesen kérdéses és a titoktartás is jelentős az ügy körül. Steven Stamkos például annyit mondott, hogy nem biztosak benne, hogy Bishop kezdeni tud hétfőn, de ha biztosak lennének benne, akkor sem árulnák el. Nyilván nem akarnak akkora előnyt adni az ellenfélnek, hogy a kapuskérdésben csak egy emberből kelljen készülniük.

Nem kisebb dilemma előtt áll Quenneville mester sem, aki minden bizonnyal ismét szétszedi a Kane, Toews párost, Ha így lesz, akkor Kane helyét Hossa foglalhatja majd el. A Blackhawks vezetőedzője elmondta, hogy továbbra is ez a legnagyobb potenciállal rendelkező sora, de az első hazai meccsen inkább az egyensúly megteremtésére törekednek. Ez azonban csak az egyik fele a problémának. A sakkjátszmában eddig Cooper áll nyerésre, aki a félelmetes páros ellen kitalálta a Paquette, Callahan, Brown sort, kiegészítve a két legkeményebb bekkel, vagyis Hedmannal és Stralmannal, akik túlzás nélkül levették eddig a pályáról a két szupersztárt. Kane és Toews az első 120 perc alatt összesen egy pontra voltak képesek, más kérdés, hogy Toewsnek ennyi is elég volt ahhoz, hogy elérje a százpontos határt 113. rájátszásbeli mérkőzésén. A Chicago történetében ő a hatodik játékos, akinek sikerült ez a bravúr, hárman közülük még ma is aktívak: Hossa, Sharp és Richards. Rajtuk kívül a ligában jelenleg is játszó játékosok közül még tízen tagjai ennek az exkluzív klubnak.

Bár a csapatnak eddig ment Kane és Toews klasszis teljesítménye nélkül, hosszú távon aligha nyerhetnek két legjobb játékosuk pontokban is megnyilvánuló hozzájárulása nélkül. Hatalmas taktikai csata várható tehát, hogy ki ellen dobja be és veszi le a pályáról Quenneville mester az első sorát, amire hazai pályán esélye van. Dave Farrish, az nhl.com szakértője szerint a hazaiak hadvezére arra fog törekedni, hogy különösen a támadóharmadbeli bedobásoknál Paquette-ék ellen más sort vessen be, majd ha már fáradnak, esetleg cserélnek, akkor jöhetnek Toewsék. A Chicago számára a Hossával felálló első sor legideálisabban a Triplet-sor ellen vethető be, hiszen a fiatalokkal szemben a tapasztaltabb, korongot magabiztosan kezelő és sokáig birtokló sor nagyobb valószínűséggel találhat be. Coopernek ugyanakkor nem nagyon szabad ebbe a játékba belemennie, mert ha túl sokat foglalkozik azzal, éppen melyik sor van a pályán, kieshet a ritmusból, elveszítheti a fonalat és a csapat játéka is lelassulhat.

A hazaiaknál szintén nagy kérdés, hogy a felépült Bickell és Trevor van Riemsdyk szerepet kap-e és ha igen, hol és mennyit. A vendégeknél ugyanez a helyzet az ifjú titánnal, Jonathan Drouinnal. A CHL-győztes 20 éves csatár a második meccsen lehetőséget kapott, és bár edzője megdicsérte, ennél beszédesebb adat a jégen töltött ideje. Az első harmadban hét cserét volt bent, az elsők jól is sikerültek, azonban utána kétszer is nagyon veszélyesen adta el a korongot, így nem lehetett azon csodálkozni, hogy a második és harmadik harmadban összesen már csak további hét cserében kapott lehetőséget.

Nagy taktikai csata várható tehát, amelyen a győzelem megszerzése az idő előre haladtával egyre nagyobb előnyt jelent majd bármelyik csapat számára.

KELETI FŐCSOPORT