Optimistán és magabiztosan tekintünk a jövőbe

Peterdi Imre játékos-edzőként marad a DAB-nál. Dunaújvárosban gőzerővel készülnek a szezonra, be akarják bizonyítani, hogy a város az elmúlt húsz-harminc évhez hasonlóan továbbra is a legalkalmasabb hely jégkorongozók nevelésére. Ifj. Azari Zsolt ideiglenes általános menedzserrel a klub és saját jövőjéről is beszélgettünk.

Sokakat érdekel ? és nem csak Dunaújvárosban ?, hogy Azari Zsolt hol folytatja a pályafutását. Elárulja?

Mi tagadás, engem is izgat most ez a kérdés. Idén alapvetően új helyzet állt elő, amilyenre az elmúlt kilenc évben nem volt példa, külföldre szeretnék szerződni. A kívánságlistámon Európa szerepel az első helyen, egy a MOL Ligánál erősebb bajnokság szerintem ideális lenne a számomra, például a dán, a norvég vagy a francia. Ha ez nem jön össze, akkor szóba kerülhet még a tengerentúl, de arra még ráérünk, ott úgyis később kezdenek. Ugyanakkor nem nagyon van tapasztalatom abban, hogyan kell ezt menedzselni, a tavalyi évet leszámítva ez a lehetőség fel sem merült bennem. Nagyon büszke voltam arra, amit sikerült itt közösen felépíteni édesapámmal és Gattyán Györggyel. Mint mondtam, tavaly fordult meg először komolyabban a fejemben a légióskodás, de apám számított rám, végül maradtam, és egyáltalán nem bántam meg, még így sem, hogy nem a legsikeresebb évemen, évünkön vagyunk túl.

Hol tart most ebben az ügyben?

Felvettem a kapcsolatot szinte mindenkivel, akivel tudtam, edzőkkel, klubokkal és menedzserekkel, várom, hogy kellek-e valahova. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy hiába van 250 MOL Liga-meccs a lábaimban és 300 pont a kezeimben, egy magyar játékosért, aki az utóbbi években egy kivétellel rendre az utolsó szűkítésnél esett ki a válogatottból, nem kapkodnak a külföldi klubok. Meglátjuk, mit hoz a jövő, türelmesnek kell maradnom. Ha nagyon elhúzódik a dolog és nem lesz alkalmas csapat Európában, akkor befizetem magam egy 4 hetes felkészítő táborba Kanadába, erre már fix lehetőségem van, aztán belevágok egy amerikai szezonba.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Addig is új szerepben próbálja ki magát, hiszen a nyáron az általános menedzseri teendőket is ellátja a klubnál. Hogy jött ez a lehetőség és mik az eddigi tapasztalatai?

Apu szólt, hogy idén már nem lesz annyi ideje a csapattal kapcsolatos teendők ellátására, mint korábban, és hogy nem akarok-e segíteni neki ebben. Igent mondtam, és nagyon jól tettem, mert kiderült, hogy ezt is nagyon szeretem csinálni. Nem az történt, hogy az új feladat a régiektől vette el az időt, hogy ez a felkészülésem kárára ment volna, éppen ellenkezőleg. Hatalmas élmény a fiatalokkal “tárgyalni”, és olyan jövőképet vázolni nekik, amitől tűzbe jönnek. Szerencsére rá tudom ébreszteni őket, hogy mekkora lehetőség és mekkora szerencse, ha valakinek van esélye profi jégkorongossá válni! Minden nap új impulzusok érnek, feltöltött, új lökést adott, az új kihívások olyan pluszmotivációt jelentenek a számomra, amivel a nyári alapozást is kettőzött erővel csinálom, így két legyet ütök egy csapásra. Én is alaposan felkészülök, és a fiatalok is rendesen megerősödnek.

Hogy áll a csapat?

Nagyon jól állunk, személy szerint sokkal rosszabbra számítottam. A munkát Somogyi Szabolcs erőnléti edző és Strenk Hunor edző irányítja, aki tavaly a juniorokkal foglalkozott, így nagyobb a rálátása a fiatal játékosok képességeire. Hunor nagyon sokat segít a csapat kialakításában. Négy játékosnak volt élő szerződése, Hajek Márknak, Mestyán Istvánnak, Léránt Renének és Hruby Gellértnek. Hozzájuk csatlakozott még Dörök Bence, Magosi Erik, Szepessy Bálint és Szepessy Máté, valamint Peterdi Imrével is sikerült megállapodnom, ő játékos-edző lesz. A serdülő- és kölyökcsapatainkat mint edző fogja segíteni, a MOL Liga-csapatunkat pedig rutinos játékosként. Rajtuk kívül van még 8-10, többségében juniorkorú játékosunk, Pál Zalán, Mátyássy Bence, Komáromi Dávid, Nagy Márk, Major Tamás, Kis Bálint, Krausz Bence, Krukk Balázs és Kedves Alfréd, velük zajlik most a felkészülés. Melléjük szeretnék még legalább 8 játékost szerződtetni, hogy megfelelő verseny legyen a csapatba kerülésért. Kapcsolatban is állok már jelöltekkel, velük ugyan még nem sikerült megegyezni, de mindegyiküknek van MOL ligás tapasztalata és jeleztem, hogy ajánlatot fogok tenni nekik. Alapvetően azt szeretnénk, hogy motivált, fejlődni akaró játékosok jöjjenek hozzánk, akik a saját klubjukban nem kaptak elég jégidőt. Számukra mi lehetőséget biztosítunk. Természetesen számítani fog a keret kialakításakor, hogy a ligában a csapatok számát emelik vagy sem. Ha 9-10 csapat lesz, akkor könnyebben fogunk boldogulni, mert a bajnokság színvonala jelentősen csökkenni fog. Ha marad a 8 csapat, akkor nekünk is erősítenünk kell, hogy megüssük a mércét, de abban az esetben könnyebb dolgunk lesz jó játékosokkal feltölteni a keretet. Időarányosan és a körülményeket figyelembe véve mindenképpen jól állunk, az látszik, hogy van brandje a csapatnak, megvan a játékosokban a bizalom a klub iránt. Igazán örömteli az is, hogy ennyi fiatal van, és ilyen rövid idő alatt sikerült elérnünk, hogy nem apámat, hanem engem keresnek azok a játékosok, akik ide szeretnének igazolni.

Mi a cél a következő szezonra?

Be fogjuk bizonyítani, hogy Dunaújváros továbbra is a legalkalmasabb hely arra, hogy hokisokat neveljen. Az elmúlt közel 20 év bizonyította ezt, és ez bizonyos értelemben kötelez is minket erre. Itt tényleg minden feltétel adott, ha valaki csak a jégkoronggal akar foglalkozni. Most is gőzerővel zajlik a munka, a fiatalok roppant elszántak, együtt készülünk, ami sokkal hatékonyabb, mint a külön végzett munka. A saját bőrömön érzem, hogy nekem is mennyi motivációt ad, hogy látom, a többiek mennyire hajtanak, alig bírok a fiatalok után futni. Optimistán és magabiztosan tekintünk a jövőbe. A dunaújvárosi hokiszurkolók nyugodt szívvel elkezdhetnek spórolni a következő szezonbérletre.