Arany-esélyes MOL Liga

Csütörtökön kiderül, gazdagodik-e két klubbal a MOL Liga a következő szezonban. A MAC kapusának, Arany Gergelynek, és a Fehérvár hátvédjének, Arany Máténak a jövője is nagyban függ a liga döntésétől.

A liga, a két csapat és sok játékos szempontjából is fontos kérdésre kapunk választ csütörtökön, a döntés előtt hangolódjunk. Feltettünk három kérdést a két fiatal játékosnak arról, hogy telnek a bizonytalanságban a napjaik, milyen jövőképük van és rendelkeznek-e B tervvel, ha csapatuk nem kap zöld utat.

Mennyire hatja át a mindennapokat a bizonytalanság, izgulnak már a csütörtöki döntés miatt?

Arany Gergely: Természetesen mindenkit foglalkoztat a kérdés, hisz mégis a saját maga és csapata sorsáról van szó. Ám nem szabad, hogy túlságosan sokat elmélkedjünk rajta, nekünk csak a saját dolgunkkal kell foglalkozni, azzal hogy minél ideálisabban felkészüljünk az előttünk álló szezonra. Ahogy én látom, ezt mindenki maximálisan teljesíti, a fiatalok is beálltak a sorba, így egyelőre kiválóan halad a hathetes alapozásunk. Az a tény, hogy megvan rá az esély, hogy jövőre a ligában szerepeljünk, ez csak arra sarkallja a társaságot, hogy még keményebben dolgozzon.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Arany Máté: Természetesen mindenki szívügyének tekinti a felnőtt bajnokságban való indulást. Nagy izgulás nincs, őszintén szólva úgy készülünk már most is, hogy zöld utat kapunk, és felvételt nyerünk a MOL ligába. Ahogy közeledik a döntés, lehetett ugyan egy kicsit érezni a levegőben a dolgot, azonban nem a mi feladatunk ezzel foglalkozni. A vezetőség nyílt célja, hogy játéklehetőséget teremtsen az U20-ból már kiöregedett játékosoknak, és szintúgy csökkentse a junior és a felnőtt EBEL közötti egyáltalán nem kis távolságot. Pozitívan állunk a dolgokhoz, de természetesen megnyugodni csak a végső verdikt után lehet.

Milyen tervek vannak a következő szezonra arra az esetre, ha MOL ligás lesz a csapatuk?

A. G.: Nehéz erre mit válaszolni, hisz olyan dolgokról kell beszélnünk és terveznünk, amiben nagyon sok a kérdőjel, ezáltal bizonytalan az egész helyzet. A lehetőség, hogy egy profi, folyamatosan fejlődő, nívós ligában játssz, nekem is, mint sokaknak, hatalmas lehetőség lenne. Ez, ahogy már említettem, pozitívan hat a felkészülésünkre. Mindenki ki szeretné próbálni magát a felnőttek közt, valamint ott is maradni, és napról napra jobbá válni. Ez alól én sem vagyok kivétel, nagy vágyam, hogy jövőre én is a “nagyok” között szerepelhessek.

A. M.: Már most szeretném nyomatékosan leszögezni, hogy ha az indulási jogot megkapjuk, nem a pofozógép szerepet tervezzük betölteni. Hogy ennél is tovább menjek, vezetőedzőnk, Tyler Dietrich kijelentette, hogy nem ad alább az első helyezésnél. Azt, hogy ebben ki mennyi realitást lát, saját szíve joga eldönteni, azonban ez a hozzáállás átruházódik ugyanúgy a játékosokra is, megadja a kellő elszántságot és motivációt. Ennek tudatában végezzük a nyári felkészülést Tyler és Énekes Lajos felügyelete alatt. Felnőtt bajnokság révén arra számítunk, hogy az egész liga gyorsabb és a játékosok is erősebbek és főként jóval rutinosabbak lesznek, mint ahogy azt az elmúlt évekbeli ellenfeleinktől megszokhattuk. Viszont úgy érzem, ezt képesek vagyunk kompenzálni az akarásunkkal és az elszántságunkkal. A keretet, amivel jelenleg készülünk, rengeteg jó képességű fiatalember alkotja, melyből jó esélyekkel induló csapat formálódhat. Régóta játszunk együtt, a mag szinte ugyanaz már 3-4 éve, remek hangulatban telnek az edzések, segítjük, húzzuk egymást.

Mi a terv arra az esetre, ha nem szavazza meg a liga az indulást, merre tovább?

A. G.: Ha mégse sikerülne a zöld utat megkapni, akkor sincs okom szomorkodni, hisz van még egy évem az U20-as korosztályban. Az EBYSL egy nagyon színvonalas bajnokság, még akkor is, ha nem egy MOL Liga. A civil életben is nagy kihívás előtt állok, hisz jövőre már, ha minden jól megy, egyetemen folytatom a tanulmányaim, ami egy újabb csavart hoz az egészbe, ám milyen unalmas lenne az élet csavarok nélkül.

A. M.: Ha valami oknál fogva nem nyerünk felvételt a ligába, van még időnk gondolkodni, hogy hogyan tovább. Személy szerint már kiöregedtem az EBYSL-ből, de még csak május vége van. Biztos vagyok benne, hogy a többiek is találnának maguknak csapatot szezonkezdés előtt. Viszont őszintén remélem, hogy ennek nem kell bekövetkeznie. A rájátszás elején sajnos megsérültem, kedden volt 11 hete, hogy keresztszalag-pótlással műtöttek. A rehabilitációm szerencsére remekül halad, és próbálok lehetőség szerint minél többet a csapattal lenni, végezni az élőírt edzésprogramot, és minimálisra csökkenteni a sérülésből adódó lemaradásomat. Ebben nagy segítséget jelent a családom, a klub, a csapattársaim, a barátaim és a barátnőm, akik a nehezebb időket segítették átvészelni, és lelket öntöttek belém, amikor kellett. A Pécsi Tudományegyetem hallgatójaként éppen a vizsgaidőszak kellős közepén vagyok, nehéz, de szerencsére nem lehetetlen összeegyeztetni a tanulást az élsporttal