Az utolsó másodpercben csak a hideg fejek találnak be

Kiváló elemzés látott napvilágot a Tampa?Montreal párharc harmadik meccséről.

A felek 1-1-ről vágtak neki az utolsó másodperceknek, a Justin Bourne a thescore.com portálon képkockánként elemezte, mi vezetett a Lightning utolsó másodpercben bevitt győztes találatához. Az elemzés lényegét ismertetjük.

Minden sportban az a győzelem egyik záloga, hogy melyik fél képes hideg fejjel gondolkodni. A szerző szerint így van ez a golfban és például a jégkorongban is. Az a nem elhanyagolható különbség, hogy utóbbiban mindezt iszonyatos sebesség és fizikai igénybevétel mellett kell megtenni, miközben a játékosokban és a rájátszásban egyre hangosabban szurkolókban egyaránt sorra robbannak az adrenalinbombák. Az így kialakuló káoszban kell megőrizniük a játékosoknak a hideg fejjel való gondolkodás képességét, ami egyáltalán nem egyszerű. Miközben ráadásul a legkisebb hiba is végzetes lehet.

Éppen ez történt azon a bizonyos mérkőzésen is. 1-1-es állásnál 12 másodperc volt vissza, és a Habsnál volt a korong. Hogyan lett mindebből 2-1? Nézzük! Az alaphelyzet az, hogy Tomas Plekanec vezeti fel a korongot.

Nyikita Kucserov ugyan támadja a cseh csatárt, de a nyomás nem meggyőző, Plekanec simán elérhetné a felezővonalat, ahonnan bedobhatná a korongot az ellenfél védekezőharmadába. Ekkor azonban érkezik Max Pacioretty, aki lehagyja védőjét, Anton Stralmant, amit jelez is játékostársa felé. Plekanec fejében tehát megképződik a B terv gondolata, egy jó passz Paciorettynek, aki beviszi a harmadba a korongot és máris mehetünk hosszabbításra. Ekkor elég egy apró, kicsi hiba, a passz nem sikerül, Pacioretty lába közé kapja és röviden.

Ennyi elég is, Kucserov visszazár, Stralman pedig megszerzi a korongot.

Ekkor jön a kulcsmomentum, hiszen van hátra 10 másodperc és a Tampa harmadában a korong, ennek még egyáltalán nem kellene gólhoz vezetnie. Stralman Plekaneccel és Paciorettyvel szemben azonban tudott hideg fejjel gondolkodni, és nem lőtte el egyből a korongot, hanem idegőrlő tizedmásodpercekig magánál tartotta. Kicsit hátrafelé korcsolyázott vele, lekezelte, megszelídítette, és felemelt fejjel várt az alkalmas passzsáv megnyílására. Sokáig nem kellett várnia, Ondrej Palat érkezett a palánk mellé.

Ekkor alapvetően változott meg a felállás, így nézett ki a helyzet:

Itt újabb hiba történt, nyilván a felfokozott izgalmak miatt, Markov és Subban is az indokoltnál gyorsabban és mélyebben zárt vissza. Ezzel Palat előtt rengeteg hely nyílt meg, módja volt arra, hogy a harmadba belépve oldalirányú mozgásba kezdjen. Ez az elrontott passz után a második nagy hiba rövid időn belül. A túloldalon nagy sebességgel érkezett Tyler Johnson, középen pedig Pacioretty, jelezve, hogy ő lemaradt a csatárról, Markov váltson ki rá. A mutogatás eleve nem a leghatékonyabb védekezés, de a következő, amit ilyenkor a játékosnak számba kell vennie, az az, hogy hol az én emberem. Ha Subbané Palat, én ráküldöm Markovot Johnsonra, akkor ki marad nekem? Elmaradt az ilyenkor kötelező ellenőrzés: vajon a hátam mögött nem érkezik-e valami jól megtermett fickó, aki gólt akar lőni a kapusomnak? Márpedig érkezett, de Pacioretty nem nézett hátra. Ez a következő hiba.

Szóval Palat bevágott oldalra és látszólag itt még minden rendben.

Ez az állapot azonban nem tartott tovább négytized másodpercnél, ekkor érkezett Victor Hedman.

Akkor tehát Subbané Palat, Markové Johnson, Paciorettyé pedig szintén Palat, így a támadást segíteni okosan érkező Hedman egyedül marad.

Amikor a Habs-játékosok érzékelték a problémát, kitört a pánik.

Markovnak még így is lett volna ideje átváltani Hedmanra, Subban pedig észlelte volna, hogy övé Johnson. Csakhogy a pánikban nem tudták, hogy mennyi idejük is van pontosan. Markov tehát úgy döntött, hogy úgy helyezkedik, mint 2-1-es szituációknál szokás. Vegyük észre azt is, hogy Brendan Gallagher szinte megállt, ami végképp érthetetlen, hiszen ilyenkor minden segítő kézre és botra szükség lehet.

Ez már veszett fejsze nyele, amit tetézett a két védő azzal, hogy mindketten a passzt igyekeztek megakadályozni, Markov ráadásul mindezt egy elhízott oroszlánfóka dinamikájával tette, belevetődött a passz útjába. Két másodperccel a rendes játékidő letelte előtt tehát utolsó védőjét is elveszítette a Canadiens. Ezzel szemben Hedman feje tiszta maradt, van türelme megvárni, amíg újra megnyílik az ideiglenesen lezáródó passzsáv, majd letette a pakkot Johnsonnak.

Subban igyekezett még visszaváltani Johnsonra, és Gallagher is odaért a közelbe, de mindketten egy lépéssel az akció mögött jártak. Price maga sem helyezkedett túl jól, túlságosan kívülre állt, fél lábbal a körön kívül, és nagyon Hedmanra koncentrált. A passzt követően már nem tudott átérni a másik oldalra, képtelen volt zárni a mamutjait, így Johnson nem túl jól sikerült lövése is utat talált kötényben.

És akkor most nézzük vissza az egészet az elejétől:

Összességében a Montreal nem érdemelt vereséget ezen a meccsen, azonban az utolsó másodpercek pánikját drágán mérik a jégkorongban általában, az NHL-ben pedig különösen. Viszont a Habs erejét mutatja, hogy ebből a demoralizáló helyzetből azonnal fel tudott állni, és a következő meccset ellentmondást nem tűrő játékkal nyerte 6-2-re, majd az ötödik meccset is behúzta. Két meccslabdát hárítottak tehát, a problémát az jelenti, hogy a Lightningnak van még kettő.

NYUGATI FŐCSOPORT

KELETI FŐCSOPORT