Senki nem akarta megváltani a világot, mindenki tudta, mi a dolga

A miénk volt a második legjobb játékosállomány a világbajnokságon, és ezt szorgalmas, fegyelmezett munkával be is bizonyítottuk. Ladányi Balázs itthonról követte a krakkói világbajnokság eseményeit. A magyar jégkorong jövőjéről is beszélgettünk a 11-essel.

Jó szezonja volt a DHK-ban. Hol folytatja pályafutását?

Jelenleg Debrecenben élek. Már szezon elején meghosszabbítottuk az 1 éves megállapodásunkat 2-re.

Nézte a krakkói világbajnokságot?

Igen.

Hogyan értékeli a látottakat?

A magyar válogatott bebizonyította, hogy ő a világbajnokság második legjobb csapata. Vitt előre minket a fiatalos lendület, mentünk, daráltunk. Hátrányban sem roppantunk össze, folyamatosan hajtottak a srácok az egyenlítésért. Elismerésre méltó teljesítményt nyújtott a csapat.

Mindegy, milyen egy csapat taktikája és szisztémája, ha az eredményre vezet. A sokat bírált 1-3-1-gyel sem az a probléma, hogy alapvetően rossz lenne, mert ez egy működő szisztéma. De ez valamiért nem fekszik a magyar játékosoknak, nem megy a játék így, ez a felkészülés alatt megint kiderült, így a vb-n nem is erőltette ezt a stáb.

A helyzet annyiban nem változott a korábbi évekhez képest, hogy továbbra is az első két sorunk lövi a góljaink nagy részét, de ez majdnem mindenhol így van. Ahogy a debreceni edzőnk, Muhin mondta, ne akarjon mindenki a zongorán játszani, valakinek vinnie is kell azt.

Az kifejezetten tetszett, hogy senki nem akarta megváltani a világot, mindenki tudta, mi a dolga. Senki nem cselezett a kék vonalnál, amikor inkább be kellett lőni a korongot a harmadba. A fegyelmezettséghez nem csak az tartozik hozzá, hogy nem állíttatjuk ki magunkat, hanem az is, hogy mindenki betartja a rá szabott feladatot.

Mindehhez nagyon jó kapusteljesítmények párosultak. Nem mondom, hogy tartottam tőle, de kíváncsian vártam, hogy fiatal kapusaink mire lesznek képesek folyamatosan nehéz helyzet elé állítva, tudják-e az elejétől a végéig tartani a csapatot. Le a kalappal előttük, mert mikor kellett, tartották a válogatottat. Bálizs Bence nagyon nehéz feladatot kapott az erős Kazahsztán ellen, ő is dicséretet érdemel, helytállt. Rajna Miklós pedig sokszor tartotta a csapatot, ha a lengyelek ellen a harmadik harmadban nem véd többször is bravúrosan, lehet, hogy nem ez a vége. Felnőtt a feladathoz.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Szapporóval össze tudná vetni ezt a sikert?

Szapporóban is kellett szerencse a feljutásunkhoz, nem is kevés, és ez Krakkóban is így volt, és ez így is marad, hiszen minden sportsikerhez kell egy jó nagy adag szerencse. Az utóbbi 10-12 évben sokszor voltunk ott a kapuban, de csak kétszer tudtunk az A csoportba jutni, mert 2008-ban és 2015-ben jött össze minden feltétel ehhez. Ezúttal a miénk volt a második legjobb játékosállomány a világbajnokságon, és ezt szorgalmas, fegyelmezett munkával be is bizonyítottuk.

Nagyon szép siker ez. Az utóbbi években megtanultam, hogy soha nem szabad azon siránkozni, ki nincs a csapatban, mindig azokkal kell megoldani a feladatot, akik vannak. Bebizonyosodott, nem az a fontos, hogy mi volt, hanem hogy mi van és mi lesz, hogyan oldjuk meg a következő feladatot. Megint egy debreceni példát mondok, amikor 12-en voltunk, a vezetőedzőnk akkor sem erről beszélt az öltözőben vagy a meccs utáni interjúban. Soha nem magyarázkodott, még akkor sem, amikor alig tudtunk 15 játékost beöltöztetni a mérkőzéskezdésre. Azzal főztünk, amink van. A jégkorong ilyen sport, ha van egy probléma, meg kell oldani.

A magyar válogatott világbajnoksága sem arról szólt, hogy hiányzik 5-6 nagyon fontos és jó játékos, hanem hogy ez a 22 fiatalember, amelyik a pillanatnyilag legjobb rendelkezésre álló 22 volt, megoldotta, elérte célját.

Úgy tűnik, most végre valóban óriási verseny alakulhat ki az A csoportos válogatottba kerülésért. Szapporó előtt alig volt változás, Pat Cortina deklarálta is, hogy nehéz lesz bárkit is kiszorítani a szapporói keretből, de Rich Chernomaz másként építi ezt a csapatot. Ez előreviheti a dolgokat?

Igen, azt mondhatjuk, van 30-40 játékosunk, akik esélyesek a vb-csapatba kerülésre. Most sincs 30 egyforma játékosunk, de a kerettagságra és az edzők által elképzelt dolgok megvalósítására valóban sokan alkalmasak lehetnek, nagy harc alakulhat ki. Ez a következő szezon előtt jó jel. Az A csoportba jutás nagy siker, ami önmagában előrelendítheti a dolgokat. Ha másban nem, önbizalom terén adhat lökést. Biztos vagyok benne, hogy a verseny miatt még jobb hozzáállás, még jobb munka kell majd a csapatba kerüléshez. Jó jövőkép alakulhat ki a magyar jégkorongban. Ebben vezetőinknek nagy szerepük lesz. Meg kell lovagolni ezt a sikert, hiszen mikor máskor lehetne jobban eladni a sportágunkat, mint egy ilyen vb-szereplés után.

Szapporó is közrejátszhatott abban, hogy bekerüljünk az öt látványsport közé és így a TAO-körbe, ez nagyon fontos lépés volt. Nem tudjuk, meddig lesz ez a rendszer, Krakkó jó alap ahhoz, hogy most majd egy hasonló nagyságrendet ugorjunk sok területen. Minden profi sportágban a pénz számít. Ha több pénzt pumpálnak egy sportágba, az jobb lesz, abban az esetben, ha jól gazdálkodnak vele. A magyar bajnokság vagy a MOL Liga is akkor tudna előrelépni, ha nagyobb költségvetésű csapatok játszanának benne. Színvonalban haladunk az utóbbi években, de ha még jobb légiósokat tudnánk igazolni, még nagyobb versenyhelyzet alakulna ki a csapatok között és csapatokon belül is, a magyar játékosok pedig még jobbaktól tudnának tanulni és még jobbakkal kellene felvenniük a versenyt. Ez segítené a fejlődésünket. Persze nem álmodhatunk arról, hogy nálunk is annyi pénz lesz a jégkorongra, mint azokban az országokban, akikkel például jövőre versenyeznünk kell majd, de ha több pénzből gazdálkodhatnának az első osztályú felnőtt csapataink, akkor közelebb zárkózhatnánk Európa erősebb bajnokságaihoz. Ehhez persze sok pénz kellene, de relatíve kevésből is komoly előrelépést lehetne elérni.

Van-e további fejlődési potenciál a magyar jégkorongban?

Ha csak a felnőtt válogatott összeállítását nézem, azt mondhatom, jövőre még jobb csapatot lehet összerakni. Fejlődik még ez a 22 játékos is addig, és bőven maradtak ki olyanok, akik esetleg másfajta tudást vihetnek a csapatba. Nem csak arra az 5-6 emberre gondolok, aki sérülés és klubelfoglaltság miatt nem volt ott, hanem azokra az EBEL-es és MOL ligás játékosokra, akik most még valamiért nem maradtak bent a csapatban. Itt megemlíthetem Tóth Adriánt, Hajós Rolandot, Varga Arnoldot, Hüffner Adriánt, Berta Ákost vagy Somogyi Balázst, és nyilván kihagytam még néhány nevet.

Nagyon lényeges, hogy 3-4 éve beindult a Glen Williamson nevével fémjelzett utánpótlásprogram. A felnőtt válogatott fiatalításánál is látszik már egy-két jele annak, hogy a számunkra kritikus 16 év feletti korosztályokban komolyabb, szervezettebb munka folyik, mint korábban. Sok évjáratban versenyképesek voltunk akár a világ élmezőnyével is serdülőkorig. Ekkor lépnek el mellettünk a többiek, az a fontos, hogy ennek megtaláljuk az ellenszerét, és arra koncentráljunk az utánpótlás-nevelésben, hogy felnőtt korban is versenyképes játékosok nőjenek fel a magyar klubokban.