A Ferencváros vagy az UTE kerete az erősebb?

A szerdai derbi előtt számba vettük a két csapat keretében történt fontosabb változásokat, amelyeknek meghatározó jelentősége lehet az utolsó párharc végkimenetelében is.

A két csapat közül az FTC keretében történtek nagyobb változások, több hullámban kellett orvosolni a balul sikerült nyári igazolásokat. Az első újpesti vereség után menesztették a csapat vezetését, a Dobos?Nygren párost, a helyükre Szakács Ferenc és Orbán György alkotta kettős érkezett. Az eredmények azonban nem jöttek úgy, ahogyan azt a szakvezetés elvárta volna, sok kritika érte a nyáron elvégzett munkát, az új igazolások messze elmaradtak a tavalyihoz képest és a morállal is többször gondok támadtak. Mindezen problémákkal a Fradi igyekezett nyíltan és őszintén szembenézni, volt szurkolói ankéttól kezdve egyórás rendkívüli csapatértekezletig minden annak érdekében, hogy megtalálják a felek a közös nevezőt.

Emellett a keret is átalakult, több mint egysornyi játékostól váltak meg, közülük volt, aki önként távozott. A szeptember eleji kerethez képest nincs már náluk Croteau, Sijka, Horváth, Borbás, Kramar és Mikusovic. Tvrdek pedig sérült, őt a szezon legnagyobb részében nélkülözni voltak kénytelenek, a cseh csatár mindössze nyolc mérkőzésen tudta segíteni csapatát. Jelenleg öt légiós található a csapatban, Marton kapus, Cerny, Guren és Moravec hátvédek, valamint Novak a támadósorból. Az érkezők közül Kiss Ákost emelhetjük ki, aki a DAB-tól igazolt át november végén. Eddig 9 pontot tett bele a közösbe, legutóbb az Érsekújvár ellen parádézott, 1 gólt és 3 asszisztot jegyzett.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Az UTE keretéből csak Demiters nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, igaz, nála nem a játékkal, hanem a fegyelemmel akadtak hézagok, Kovács László Viktor pedig önként távozott a DAB-ba. A Mihalik, Elomo, Tapio csatártrióról mindent elmondtunk már, a MOL Liga legerősebb első sorának meghatározó érdemei vannak abban, hogy a csapat egészen más arcát mutatja idén. A hátvéd Durákkal kiegészülve ez a légióskontingens összesen 186 pontot termelt, ami kiemelkedő. Mindazonáltal az UTE-nél is történt egy kis megtorpanás a szezon közben, ennek orvoslására érkezett a Volánból kölcsönbe Tóth Gergő a csatársorba és Kiss Dániel a hátvédek közé, valamint a szintén egykori DAB-os hátvéd, Lindgren. Fontos körülmény volt, hogy a szezon elején légióspolitikai megfontolásokból nem nevezett Csányi Karol időközben megkapta a magyar állampolgárságot, az ő érkezése új dimenziókat adott a második sor támadójátékának. A hajrára egyetlen változás maradt, a kapusteljesítmény színvonalának egyenletesebbé tételének érdekében érkezett Ales Sila az Olimpija Ljubljana EBEL-es csapatából. Szilassy Zoltán szisztematikus igazolásainak következtében tehát az eleve erős pozícióból induló UTE tehát fokozatosan még erősebbé és stabilabbá vált. Nem távozott, de érzékeny veszteség volt az UTE számára Virág Tamás sérülése, aki kieséséig a csapat legeredményesebb magyar csatára volt. S ne feledkezzünk meg a többiekről sem, akik hosszú időre kidőltek, Feil Arnold, Maklári Erik és Ványi Gergő.

A Fradinál a légiósok többnyire a védelem megszilárdításáért tehetnek, teljesítményük pontokban kevesebbet tesz hozzá a csapat eredményességéhez. Viszont a magyar állomány talán tapasztaltabb, nagyobb és erősebb is, mint az UTE-nél. Ahol viszont megvan az a gyilkos első sor, amely meccseket képes eldönteni. Hiába tudta nagyjából az ötödik forduló óta minden csapat, hogy ők jelentik az UTE méregfogát, ez a tudás még nagyon messze van attól, hogy tartósan és hatékony tudják őket semlegesíteni.

Emellett a második és harmadik sorokból is rendre fellépnek kulcsmomentumok alkalmával olyan játékosok, akiktől kevésbé várja az ember. Az idény egyik nagy áttörése a fiatal Turbucz Martin teljesítménye a felnőttek között, aki még nem volt 20 éves, amikor a szezon első meccsén óriási gólt lőtt az Érsekújvárnak, ami belépőt is jelentett a meccset a helyszínen követő Rich Chernomaznál a felnőtt válogatott keret novemberi összetartására. Egyenletesen jó teljesítményre persze még nem képes, de egy-egy meccsen döntő lehet, hogy ő vagy valamelyik hasonlóan fiatal társa meg tud-e villanni. Ne feledkezzünk meg Hegyi Ádám Zoltánról sem, aki szép csendben a csapat egyik motorja lett a szezon folyamán. Hátvédként és csatárként is bevethető, megalkuvást nem ismerő munkamorálja sokkal értékesebb játékossá teszi őt Szilassy Zoltán számára, mint amiről pusztán a pontjai árulkodnak, bár jelenleg ő a legponterősebb magyar játékos a csapatnál.

A Ferencváros egyik legnagyobb gondja az egész szezonban a gólszerzés volt. Novák feleannyi pontot termelt, mint Mihalik a túloldalon. A cseh csatár még éppen tartja a pont per meccs átlagot, mögötte Kiss Gábor a második, 30 meccsen szerzett 28 pontjával, majd az utóbbi hetekben belelendült Rafaj Attila következik 21 egységgel, illetve Galló Illés 16-tal. Ez összesen 95 pont, ami messze elmarad az UTE már említett 186 pontjától, konkrétan majdnem a fele. Ezt egyrészt a pontok egyenletesebb eloszlásával, másrészt fegyelmezettebb védekezéssel kompenzálja Szakács Ferenc és csapata. A légiósokon túl olyan tapasztalt hátvédek állnak rendelkezésére, mint Lencsés Tamás és Hegyi Ádám. Utóbbi a pontokban is jeleskedik, 2 góljával és 10 gólpasszával ötödik a házi kanadai táblázaton, kevesebb meccsből is megelőzve például Dubek Vladimirt. A kapusok közül egyelőre Marton kapott több bizalmat, ő 24 meccsen védett, míg Budai Krisztián 13 alkalommal a ketrec elé. Marton hatékonysága 90% fölötti, Budaié 89,1%. Az egymás elleni találkozókon is többnyire Marton állt a kapuba. Budai egyszer kapott lehetőséget, az volt a csapat egyetlen győzelme az öt mérkőzésből, érdekesség, hogy azon 83%-os teljesítményt nyújtott.

Összességében elmondható, hogy a két keret karaktere alapvetően különbözik egymástól, mindegyiknek megvan a maga erőssége és gyengéje, ez alapján nem lehet egyértelmű favoritot hirdetni. Közhely, de a meccset a pillanatnyi forma és egy-egy nem várt kiugró egyéni teljesítmény, valamint a megszokottól eltérő taktikai húzások dönthetik el. Ez utóbbi kapcsán meg kell jegyezzük, hogy Szilassy Zoltán a feltörekvő magyar edzőgeneráció egyik legígéretesebb tagja, Szakács Ferenc konzervatívabb, a hagyományos iskola híve, mindazonáltal tőle is számíthatunk valamilyen váratlan taktikai húzásra. A két szakvezető jól ismeri egymást a Dab.Doclernél eltöltött évekből, amikor Szilassy előbb csapatkapitány, majd Stephan Lundh segítője is volt, míg Szakács Ferenc az utánpótlást irányította, illetve a nationalligás években a farmcsapatot vezette, hol Ausztriában, hol a MOL Ligában.

Érdekesség, hogy mindkét edző egyaránt tevékenykedett az FTC és az UTE színeiben. Szilassy játszott mindkét csapatban, Szakács csak az UTE-ben, de ő most az FTC edzője.