Félévi díjkiosztó

Körbenéztünk, kik kaphatják év végén a legjelentősebb trófeákat a tengerentúlon.

Féltávhoz érkezett a 2014/15-ös NHL-szezon, a csapatok egy-két kivételtől eltekintve lejátszották 41. mérkőzésüket. Kirajzolódtak az erővonalak és megvannak az esélyesek a legfontosabb egyéni díjakra. Ezeket vesszük most sorra.

Hart-trófea, a legjobb játékos
Ryan Getzlaf (Ducks), Pekka Rinne (Predators), Tyler Seguin (Stars)

A liga egyik legjobb párosát alkotja a Getzlaf, Perry duó. A Ducks csapatkapitányának ereje akkor bontakozott ki igazán, amikor Perry kétszer is hosszabb időre kidőlt sérülés miatt. Getzlaf képes volt egyedül cipelni a csapatot a hátán, aminek köszönhetően az Anaheim hetekig vezette az NHL tabelláját. Nincsenek szavak Rinne idei teljesítményére sem. A második legtöbb védett perccel rendelkezik, háromszor védett hibátlanul, ezen felül övé a legjobb öt az öt elleni védési mutató 93,8%-kal. A tavalyi szezon után -25-ről +30-ra javult a Predators gólaránya. Vezetik a ligát. Tyler Seguin abban az esetben számíthat a díjra, ha becipeli a Dallast a playoffba. Ontja a gólokat és holtversenyben vezeti a góllövőlistát, második a pontlistán, de az MVP-díjat rájátszás nélkül lehetetlen bezsebelni. Utoljára bizonyos Mario Lemieuxnek sikerült ez a bravúr.

Vezina-trófea, a legjobb kapus
Pekka Rinne (Predators), Jaroslav Halák (Islanders), Henrik Lundqvist (Rangers)

Rinne nélkül elképzelhetetlen lenne a Nashville. A finn hálóőr egészen elképesztő munkát végez a vasak között, ha ő nem lenne, a csapat biztosan nem állna a liga élén. Évek óta a díj egyik lehetséges esélyesként tartják számon a szezon előtt, de még egyszer sem sikerült nyernie. A legközelebb 2011-ben volt hozzá, amikor második lett Thomas mögött. Halákra ugyanaz igaz, mint Rinnére. Az élete formájában védő szlovák az Islanders igazi húzóembere és Billy Smith-i magasságokba emelkedett a szezonban. A Nassautól az idén szépen búcsúzó Islanders kapusa valószínűleg csak akkor nyerhet, ha kollégája hosszabb hullámvölgybe kerül. De ilyenre aligha számíthatunk. Rinne legnagyobb vetélytársa Henrik Lundqvist lehet. A svéd álmosan kezdte a szezont, jócskán elmaradt önmagától, de bő egy hónap után nagyon összekapta magát, neki is köszönhető, hogy a Rangers is bombaformában van hetek óta. Hat hibátlan meccsével listavezető és a liga történetének egyetlen kapusa, aki minden szezonjában 20 győzelmet szerzett.

Norris-trófea, legjobb védő
Shea Weber (Predators), Mark Giordano (Flames), Kevin Shattenkirk (Blues)

Weber hiába indul esélyesként minden évben, eddig nem sikerült begyűjtenie az elismerést. Természetesen idén is favorit, hiszen ha tartja eddigi a tempóját, akkor pályafutása legjobb idényét produkálhatja a pontok tekintetében. Mégsem ez teszi alkalmassá a jelölésre, hanem az, hogy a védekezésben is összekapta magát, tavalyhoz képest már most +17-tel jobb a plusz/mínusz mutatója. Ezen felül kulcsfontosságú gólokat szerzett és akárcsak Rinne esetében, nélküle nem lenne ott a Nashville, ahol most van. Mark Giordano jelenleg talán a liga legsokoldalúbb védője, aki megismételheti Chris Pronger bravúrját, azaz hátvédként gyűjtheti be az MVP címet. Ez lehetséges, de nem most, hiszen ehhez illene a playoffba jutni és minimum behúzni a divíziógyőzelmet. Ettől függetlenül meglehet a Norris, hiszen az év egyik meglepetéscsapata a Calgary, amely jórészt neki köszönheti a remek szereplést. Gólokban, gólpasszokban és pontokban valószínűleg hatalmas egyéni csúcsot dönt majd, a plusz-mínusz mutatóban pedig már most jobb mint bármikor. Kevin Shattenkirk mindenkit meglepve szépen feljött a surranópályán és átvette a vezetést a hátvédek kanadai táblázatán. Többször előfordult az elmúlt években, hogy nem a legjobb védő kapta a díjat, hanem aki a legtöbb pontot szerezte (lásd Subban, Karlsson), ami nem feltétlenül a legigazságosabb díjazás, idén ez ismét előfordulhat. De ne legyen kétségünk, hogy jó helyre kerülne a díj, hiszen +18-cal és 23 emberelőnyös ponttal listavezető a kék vonalas játékosok között.

Calder-trófea, legjobb újonc
Filip Forsberg (Predators) Michael Hutchinson (Jets), Aaron Ekblad (Panthers)

A Nashville-re sosem látott díjeső hullhat, hiszen majd minden kategóriában van jelöltje. Rinne mellett talán a legesélyesebb Forsberg, aki éppen csak pont/meccs átlag alatt van. Az elsőévesek között mind a három legfontosabb kategóriában övé az első hely, ezek mellett még plusz-mínusz mutatóban, emberelőnyös és győztes gólokban sincs nála egyelőre jobb. Kell ennél több? Igen. Mostanában kicsit visszaesett a teljesítménye, ami a Calder elvesztésébe fájhat. Ugyanis a liga legjobb csapatából nem nehéz kiemelkedni, sokkal nehezebb dolga van a két kihívójának. A svéd legnagyobb kihívója Michael Hutchinson lehet, aki újonc létére 2007 óta először védheti be a Winnipeget a playoffba. Ehhez pedig olyan számokat produkál, amit még a rutinos kapusok is megsüvegelnek. Csak egy példa, ha csak egy hajszállal is, de jobb a védési hatékonysága, mint Rinnének. Ez pedig mindennél többet mondó adat. Ekblad a pontversenyben harmadik helyen áll az újoncok között, sőt a védők között toronymagasan vezeti a listát. Csapata második legeredményesebb játékosa, 22 perces jégideje van, így nyugodtan kijelenthető, hogy alaposan kivette a részét abból, hogy a Florida féltávnál még bőven esélyes a playoffra. Márpedig ilyet az elmúlt 15 évben ritkán hallottunk. Ha tudja tartani ezt a tempót és a Panthers mellett a Jets is bejut a rájátszásba, akkor minden idők egyik legszorosabb szavazása lehetséges.

Adams-trófea, legjobb edző
Peter Laviolette (Predators) Jon Cooper (Lightning), Jack Capuano (Islanders)

Az új seprű nagyon jól seper Nashville-ben. Trotz kiégett a Predators kispadján, már nem nagyon tudott újítani, szó szerint belefásult, aminek az lett a következménye, hogy a csapat be sem jutott a playoffba az elmúlt két szezonban. Laviolette azonban felrázta a társaságot, remekül építette be az új húzóembereket (Neal, Ribeiro), megtalálta Forsberg igazi helyét, rendbe rakta a védelmet és ami a legfontosabb: csapata az 5 az 5 elleni játékban a liga legjobbja. Egyszóval felrázta a társaságot, de olyan mértékben, hogy ha a Preds még egy kicsit visszaesne is. akkor is története legjobb szezonját futhatja. Egyszerűen nincs a csapatban hiba.

A Tampa Bay tavaly úgy ért el 101 pontot és érte le története harmadik legjobb alapszakasz-eredményét, hogy Steven Stamkosra gyakorlatilag nem számíthatott. Most a csapatkapitány itt van és egészséges, amit Cooper maximálisan ki is használ. A Rangersből érkezett triót (Callahan, Boyle, Stralman) tökéletesen beillesztette a mester, a tavaly elsőévesek fiatalok (Kucserov, Palát, Johnson) nem szálltak el maguktól, továbbra is parádéznak. Mindez Cooper érdeme, amit a számok is alátámasztanak. A Tampa messze a legtermékenyebb a ligában és ugyanaz igaz rá, mint a Predsre, vagyis ha így folytatják, történetük legjobb alapszakaszát futhatják.

Long Islanden betartották azt, amit a szezon előtt ígérték, széppé akarják tenni a búcsút a Nassau Colosseumtól. Erre minden esélyük megvan, hiszen jelenleg vezetik a Keleti főcsoportot és már most majdnem annyi pontjuk van, mint tavaly. Capuano Halák és Boychuk megszerzésével belenyúlt a tutiba, ez a két játékos rendbe is rakta a tavaly még siralmasan muzsikáló védelmet. Ez a kapura lövések számában a legszembetűnőbb: a csapat ugyanis meccsenként átlagban hat-hét alkalommal többet lő kapura ellenfeleinél. Az Islandersre majdnem igaz az a megállapítás, ami az előző két csapatra. Az Isles ugyan kicsit elmarad mindenkori legjobbjától, hiszen most a begyűjthető pontok 69,3%-át szerezte meg idén, szemben az 1981/82-es évaddal, amikor 73,8%-kal zárt, de ez nem zárja ki a rekorddöntést.

Mindhárom csapat remek szezont fut, nagyon nehéz lesz választani a szavazóknak, de a tippünk szerint, aki behúzza az alapszakasz első helyét, az viszi haza a Jack Adams-trófeát is.