Több katarzist 2015-ben!

Mindenképpen legyen egy lezáró cikk a 2014. évről is, és alapelv, hogy ne búskomorkodjunk a szilveszteri összefoglalásban. Ezért nem lett hosszabb ez most.

Ha van egy dolog, amivel nem vádolt még senki több mint 7 év blogszerkesztői tevékenységem során, akkor az mindenképpen az, hogy nem vagyok optimista. Merthogy az vagyok, javíthatatlanul. Ennek ellenére sem lehet elhallgatni, ez az év a bloggal töltött időszakom legkevésbé szívderítő 365 napja volt.

Ilyenkor az elmúlt években mindig kapaszkodhattam valamelyest a felnőtt válogatott mérkőzéseibe, ha épp kellett valamiből sok erőt meríteni. Vagy az eredményekbe, vagy a látványba. Idén hiányzik ez a lehetőség. Nagyon komoly a hiányérzet, másfél évtizedes hagyományt megszakítva 2014-ben a 13 meccsből egy sem volt a címben jelölt, eszméletvesztős élmény.

Na de nem sorolom a negatívumokat, megfogadtam. Úgyhogy írok kurtán arról a három témáról, ami fenntartások nélkül jobb kedvre derített az óévben.

(Meggyőztek a társak és végül magam is beláttam, bevezetésként kettő olyanról mégis szót ejtek, amelyek nem felelnek meg az előző kritériumnak, de nagyon lényegesnek tartjuk őket. Mindenképpen a jó élmények közé tartozik egyrészt a MOL Liga kiegyenlítődése. Hogy ez színvonal-emelkedéssel is járt-e, abban nem vagyok biztos, talán a szezon végére kiderül. Másrészt a Fehérvár AV19 EBEL-szereplése, kiváltképp az előző szezon középszakaszbeli varázslata és a 2014/15-ös idény nagyjából úgy, ahogy van. Mindazonáltal nem érzékelem, hogy beépítésre kerültek volna, egyáltalán meglennének azok az új magyar játékosok, akik a jövőben olyan eufóriát okozhatnak majd a kirakat klubcsapat és a válogatott közönségének, mint az elődök. De nem vagyok türelmetlen, csak egyelőre ez van. A hároméves fiatalítási program felénél.)

A 2014-es top 3 a rózsaszín szemüvegemen át nézve:

Majoross Gergely és Szilassy Zoltán. Semmi nem fontosabb a magyar jégkorong számára, mint a megfelelő edzőképzés és az így képződő megfelelő edzőállomány. Ennek a csúcsán a felnőtt csapatok vezetőedzői állnak. Olyan okos, dolgos, alapos, kritikus és önkritikus, jó humorérzékű, nem csak a játékosokkal, de önmagukkal szemben is kemény, modern szakemberekre van szükség, mint amilyennek a Miskolc és az UTE vezetőedzője látszik féléves munka alapján. Csak így tovább, várjuk a folytatást, és köszönet azoknak a klubvezetőknek, akik ezt az utat választják.

Az U18-as válogatott vb-sikere. Glen Williamson csapata szenzációs játékkal és nagyon komoly különbséggel nyerte meg ezt a nagyon nehéz csoportot áprilisban, a székesfehérvári divízió 1/B csoportos vb-n. Ha nem élne élénken a decemberi U20-as vb emléke, nyilvánvalóan ezt az aranyérmet tettük volna az első helyre. Varázslatos egy hét volt.

Sebők Balázs. Az 1994-ben és utána született utánpótlás-válogatott játékosok teljesítményét nagy várakozás övezi. Ennek a generációnak egyelőre egy olyan tagja van, aki megmutatta, a felnőtt válogatottban is alapember, idővel meghatározó tag lesz. Sebők Balázs kemény agyrázkódással kezdte a 2013/14-es szezont, a kihagyott hónapok ellenére odaért a felnőtt világbajnokságra, ahol megszerezte élete első felnőtt gólját, mi több, Ausztria ellen rögtön kettőt is berámolt. Végig nagy iramban hokizott Dél-Koreában, kiemelkedett a magyar válogatottból. Szeptemberben a finn másodosztályú Hokkiban debütált a felnőttek között bajnoki meccsen is. Az eddigi 26 mérkőzésen 18 pontot szerzett, ami magyar újonctól nagyon jó bemutatkozás.

Mégsem lett ez olyan rövid írás, mint azt előre elterveztem, mert mégiscsak mindig van mibe kapaszkodnunk, és ez jó. Mindazonáltal 2015. december 31-én jóval hosszabb cikket szeretnék írni.Ezzel a kis összefoglalással kívánok minden nyájas olvasónknak boldog új évet.

Akinek maradt ezekre a napokra egy kis energiája, ossza meg velünk a maga top 3-as listáját 2014-ből.