Remélem, ott lehetek Vaujany-ban

Szegeden kezdett jégkorongozni, Németországban légióskodik Puskás Eszter, aki játékosként vagy edzőként tervezi a jövőjét. Idei célja, hogy bekerüljön az U18-as válogatottba.

“2005-ben kezdtem el jégkorongozni Szegeden ? mondta az 1998-ban született játékos. ? Mentünk a jégpályára apával és anyával közönségkorcsolyázásra, de szóltak a pénztárnál, nem lehet korcsolyázni, mert jégkorongmeccs van, amit viszont ingyen meg lehet nézni. Egy U12-es meccsen a Tisza Volán játszott a Budapest Stars ellen, a budapestieknél játszott néhány lány, láttam, hogy kilóg a sisak alól a hajuk. Akkor eldöntöttem, ezt ki szeretném próbálni, mert nagyon tetszett. Meccs után odament apa a Volán edzőjéhez és megbeszélték a dolgokat, a következő edzésen pedig már ott voltam. Emlékszem, az elején még csatos korcsolyával és görkorcsolyás könyök- és térdvédővel edzettem. Miután elkezdtem jégkorongozni, a húgom is szeretett volna, de sajnos ő a betegsége miatt nem tehette.

A következő szezonban már a mini korcsoportban játszottam Szegeden, sokáig centerként, ám előkészítőben visszatettek hátvédnek. Sajnos Szegeden már nem tudtam szakmailag tovább fejlődni, a 2013. februári U15-ös összetartáson pedig Egyedi Noémi ajánlásával egy ideig a Ferencvárosnál edzettem. Végül nem kerültem a zöld-fehérekhez, 2013 májusában Németországba költöztem, anyukám Berlinben kapott munkát, így követtem. Eredetileg úgy volt, az Eisbarenhez igazolok, ott viszont azt mondták, nem mehetek, mert lány vagyok, illetve külföldi, ezért nem vesznek be, próbalehetőséget sem kaptam. Utána apukámékkal küldtünk e-maileket a csapatoknak, közülük a FASS Berlin válaszolt. Felvettük velük a kapcsolatot, elhívtak szárazedzésre, majd felajánlották, a szezon elejétől játszhatok velük. A fiúk rendesek, másképp játszanak, erősebb a csapategység, az orosz edző, Andrej Tyimofejev ezt meg is követeli.

Idén a FASS Berlinnel játszottunk az OSC ellen, akkor kaptam egy lehetőséget a vendégcsapat részéről, hogy csatlakozzak a női csapatukhoz. A klubnál egy kanadai női edző van, aki felajánlotta, Finnországba vagy Kanadába megpróbálnak kijuttatni bennünket. Az egyik edzésen jött a hölgy, hogy vinnének minket edzőtáborba és aki jól teljesít, kinn is maradhat. Utána voltunk egy tornán az OSC-vel Csehországban, megnyertük a kupát, elsők lettünk. A FASS Berlinnel nyolc csapatból első helyet értünk el a regionális U16-os bajnokságban. Az utolsó U16-os meccsen hátvédből csatár lettem, de jól teljesítettem, ezért valószínűleg ősztől támadóként számít rám Andrej Tyimofejev.

Nagyon szeretnék a korosztályos válogatottban játszani, ez az idei célom. 2010 márciusában a Tisza Volánnal játszottunk az UTE ellen a Megyeri úton, mi viszont apukámmal korábban felmentünk Budapestre, hogy megnézzük a női U15-ös Orange Ways-torna aktuális meccseit. Odamentem a magyar lányokhoz a nézőtéren, ők pedig levittek magukkal az öltözőbe. Az egyik stábtag feljött és megkérdezte apukámat, tényleg jégkorongozok-e, és ha itt van a felszerelésem, akkor lehetnék a felvezető embere a válogatottnak. A felkérést örömmel vettük, egy életre szóló élmény volt. Akkor azt mondtam, egyszer én is szeretnék velük játszani. Idén az a célom, hogy bekerüljek az U18-as válogatottba, szeretnék Vaujany-ban tagja lenni annak a csapatnak, amelyik visszajut az A csoportba. Miután a csapat fele kiöregedett, úgy érzem, jut lehetőségem a bizonyításra.

Magyarországon könnyen ment a jégkorong és a tanulás összeegyeztetése, viszont Németországban az elején nagyon nehezen tudtam ezt megoldani, de már sikerült. A lakásunk és a jégpálya között egy óra az út S-Bahnnal, így a vonaton tudok tanulni. Az osztályomban nagyon rendesek, szerencsére tudtam kamatoztatni azt a tudásomat, hogy magyar-német két tannyelvű általános iskolába jártam Szegeden. Itthon a 18-as volt a mezszámom, ezt a számot kaptam Szegeden, mert ez volt szabad, aztán azóta már nagyon a szívemhez nőtt. De sajnos amikor kikerültem Németországba, akkor ez már foglalt volt, emiatt azóta 11-es mezszámmal játszom.

Ha lehetne, a jövőben mindenképpen szeretnék a jégkoronggal foglalkozni. Remélem, Kanadába vagy Oroszországba kijuthatok, úgy érzem, jelenleg minden esélyem megvan rá. Viszont ha profi nem lehetek, akkor szívesen lennék edző. Három kedvenc csapatom és három kedvenc játékosom van. A Chicago Blackhawksból Patrick Kane, a Pittsburgh-ből Sidney Crosby és a Detroit Red Wingsből Pavel Dacjuk. Utóbbi örök kedvencem marad, a stickhandling királya.”