Miért nem esik jól most a Volán?

   

Azt mondja F. Kapus kolléga, nemigen tudná megírni, mi is volt, hogy is volt ebben a szezonban (ebben az alapszakaszban) a Sapa Fehérvár AV19-cel. Arra gondoltam, hogy akkor én megpróbálok összegezni, mert tanulságok vannak. Ráadásul nagyon fontos tanulságok. Roppant szubjektív szöveg következik.

Többször is meséltem már, A csoportos jégkorongon nőttem fel, a magyar sokáig egyáltalán nem érdekelt, az itteni klubhoki annyira sem, egyetlen Fradi-Újpesten sem voltam a Kisstadionban, nem láttam élőben Ancsint és Pindákot, Palla Antal 1983-as góljára sem emlékszem. Válogatottunkra az ezredfordulón kezdtem figyelni, a 2002-es világbajnokságot már végigszurkoltam, a 2003-ast még inkább, attól kezdve levakarni sem lehet engem rólunk.

A Volán iránti rajongásom egy-két évvel később szökkent szárba, a Kontinentális Kupa-mutatványok idején, majd az EBEL-kalandok elején teljesedett ki. Ez a csapat egyszerűen egy válogatott 2. volt, lett számomra, amely több meccset játszik, tehát több élményt, kalandot, extázist kínál, mint a piros-fehér zöld gárda, amely csak évente néhányszor hozhatott lázba. Az idények csúcspontja így is mindig áprilisban következett nyilván.

AVS preseason 2

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Nem volt nagy trükk szurkolói szemmel pótszelekciónak tekinteni a Fehérvárt. Elsősorban nem is azért, mert Ocskay Gáborék egyrészt felnevelték (Palkovics, Ocskay, Sofron), másrészt összegyűjtötték (Ladányi, a Vas testvérek, Tokaji, Horváth) a legmenőbb magyar hokisokat, hanem azért, mert a csapat idegen zsoldosseregekkel küzdött hétről hétre. Egyáltalán nem vertek le a vereségek, viszont őrülten örültem a győzelmeknek, és annak a megdöbbentő, ám annál felemelőbb tapasztalásnak, hogy legjobbjaink akár harminc fölött is képesek olyan szinten teljesíteni, ami korábban nemhogy elérhetetlennek, egyenesen megközelíthetetlennek tűnt.

Mindez eleinte csak az önbecsülésünket fokozta jelentősen, ám utóbb az elvárásainkat is. Úgy értem, feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy ha az EBEL-szezonokba nem is a végső győzelem igényével vágtunk bele, a playoff elérését célnak tekintettük, a válogatottól pedig mindig vágytuk a fel-, azaz a visszajutást az elitbe. A két dolog összemosódott, hiszen a Volánban hat éven át a mieinké volt a vezérszerep. Hogy azért-e, mert kevés volt a pénz átlag feletti légiósokra, vagy azért, mert Ladányiék voltak annyira szuperek, az ebből a szempontból mindegy.

Ez tavaly óta megváltozott. A Ljubljana elleni karácsonyi dupla zakó (2012 karácsonyáról beszélek) után megroppant valami. Az az állandó extázis, ami addig jellemezte csapatunkat, egyre gyakrabban hiányzott. Lehet, hogy ennyi volt abban a társaságban. Lehet, hogy képtelenség fél évtizednél tovább ilyen szinten teljesíteni. Mármint lelkileg. Mert ez volt a lényeg: a magyar hokis úgy ment, mintha az életéért küzdene. Ezzel a mentalitással értük el a sikereket már a 2000-es évek elején is, amikor nálunk akkor még sokkal erősebb ellenfeleket, norvégokat, franciákat, barátságos találkozókon finneket, svédeket kaptunk el. Ezzel bírtunk legyőzni Volánként Salzburgokat, Klagenfurtokat, Viennákat. A jégkorong ilyen sport, a 99 százalék nem elég, csak a 100 százalék üdvözít.

Még egyszer: lehet, hogy fél évtizednél tovább nem megy ez ugyanabban a közösségben. Úgyhogy el is fogadtam, fogadtuk 2013 tavaszán-nyarán, hogy új csapatot kell építeni Székesfehérváron. Olyan srácokból, akik még nem fáradhattak bele az embertelen tempóba, és akik közt apránként felbukkanhatnak az új Ladányik, Palkovicsok, Tokajik, Szuperek. Bízhattunk elöl Magosiban, Kovácsban, Sikorcinban, hátul Pozsgaiban, Szirányiban, Orbánban, hihettük, hogy Bálizs és Rajna megállja a helyét, reménykedhettünk, hogy a tinédzserek közül néhányan berúgják az ajtót. Bár nyilvánvaló volt, hogy egyik pillanatról a másikra egy magyarunknak sem lesz könnyű felnőnie az elődök szintjére, azt a hivatalosan kitűzött célok ismeretében feltételezhettük, hogy a Volán továbbra is válogatott 2-ként folytatja. A cél a hároméves építkezés volt, azzal, hogy az eredmény ezúttal másodlagos.

AVS preseason

Na jó, tisztában vagyok vele, hogy az eredmény soha nem másodlagos. Egy hokiklubnak szponzorai és szurkolói vannak – utóbbiak alapból nem olyanok, mint én, a kék-fehérnek élnek évtizedek óta -, az elvárásokat nem lehet kikapcsolni, a legodaadóbb híveket butaság frusztrálni. Tehát kellettek légiósok is, méghozzá újak, mert korábbi tengerentúlijaink, északiaink nem váltották meg a világot. A Jégkorongblog szerkesztősége és szűk baráti köre a bajnokság előtt óvatosan, de optimistán nézett a dolgok elébe. Ha valami számszerűség szóba jött, azt mondtuk, a pont/meccses átlag csodálatos lenne, inkább csak biztató jeleket szeretnénk látni, hajtást, akarást, ígéretes karrierek első pillanatait.

Ehhez képest az alapszakasz után egy egység híján összejött az a pont/meccs, ám biztató jelekkel annyira nem vagyunk elhalmozva, és a csapat lényegesen kevesebb örömet szerzett nekünk, mint korábban. Egy nagyon-nagyon ambivalens idény vége közeleg. A Sapa Fehérvár AV19 messze nem volt annyira szerethető, mint előző EBEL-szezonjaiban. Sarkítok és provokálok, de kimondom: a Sapa Fehérvár AV19 ugyanolyan zsoldossereg lett, mint bármelyik ellenfele a ligában. Hajszolt, fáradt légiósokkal, gyakran kedvetlen, erőtlen magyarokkal. Kétségtelen, hogy voltak jó meccseink, jó harmadaink, mindig vannak. De ennyi rossz meccsünk, mint ebben a negyvennégy fordulóban, még soha nem volt.

Az előző bajnokságokban ezer fokon néztem minden találkozónkat, nemcsak a jégcsarnokban, a televízió előtt is, nem lehetett velem bírni, nem szabadott hozzám szólni, és akkor sem kedvetlenedtem el, akkor is megtaláltam a jót, amikor éppen kegyetlenül elpáholtak bennünket. Láttam a tüzet, bennem is volt tűz. Volt bánat, de volt boldogság is. Azt kell sejtenem, nem véletlen, hogy a példátlanul lelkes Léderer sportriporter is kevesebbet hejehujázik és többet búslakodik mostanában. Ilyet tavalyig ő sem tett. És mi sem chatelgettünk FK-val arról, hogy mindegy, mi az eredmény, mindegy, hány értelmetlen piruettet mutatott be Frank Banham, ehelyett arra figyelünk, hány pontot szereztek a magyar csatárok, mit mutattak hátul a védőink, jól védett-e Hetényi, eljutottak-e négy shiftig a fiatal csatárok.

Kevesebb biztató jelet láttunk a vártnál, említettem az imént, de szerencsére akadtak ilyenek is. Először is Szirányi Bencét kell dicsérni. Néhány éve már a Vasasban is megmutatta, hogy sok lehet benne, aztán megtorpant, Franciaországban sem sikerült megcsinálnia magát. Ezek után voltak bennünk kételyek EBEL-helytállásával kapcsolatban, ezeket azonban szépecskén eloszlatta. Már mostanra felzárkózott a legeredményesebb EBEL-es Volán hátvédek közé, azt várjuk, hogy a középszakasz végére megdönti a vonatkozó rekordokat. Teszi ezt úgy, hogy az övénél különb plusz-mínusz mutatója senkinek sincs. Csak Tokaji Viktor közelíti meg, aki ismét rendkívüli szezont futott, otrombaság és ostobaság volt leírni őt korábban.

Fiatal védőink zöme jól beleállt, tetszik Hetényi Péter, Varga Arnold és Orbán Attila teljesítménye is, utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni: nem baj, hogy van egy új Horváth Andrásunk, aki képes megvédeni azokat, akiket meg kell védeni, de ehhez egy kicsivel több megfontoltság és józanság kell. Hetényi Zoltán visszatérése is felemás érzéseket ébresztett bennünk. Készséggel elismerjük, nagy dolog, amit érkezése óta mutatott, még mindig megvan az esély, hogy klasszis kapus legyen belőle. Egy rossz meccse volt ugyan, kinek nincs, de ezt rengeteg bravúrral és 92 százalék fölötti átlaggal kompenzálta. Hiába, a bizalom és az akarat csodákra képes. Itt kell szóba hozni az utóbbi hetekben balszerencsés Bálizs Bencét is: szorgalmát, kitartását ismerve biztosra vehető, hogy a stabil EBEL-szint az ő szintje.

AVS preseason 4

Nos, el is érkeztünk a neuralgikus pontokig. Az elöl mutatott produkciókat ritkán méltathattuk az idén. Magosi nem lett az új Sofron (igaz, nem is Ladányi és Vas Márton osztogatta neki a passzokat), Mihály Árpád árnyéka önmagának, Sikorcin megsérült, Kovács Csaba és Benk András sokat dolgozott, ritkán villant, a tizennyolc-húsz évesek közül senki nem robbantott. Németh Attila került ehhez a legközelebb, de sérülései megakadályozták abban, hogy kiteljesedjen. A legnagyobb gond: nem is sejthetjük, hogy csak ennyi van-e bennük, vagy mégis több. Nem volt idő ahhoz, hogy bármit is felmérhessünk.

Zsoldossereg voltunk, kiegészítő emberekkel. Két védő, öt csatár, és mindegyik (megint túlzok és sarkítok, de) harminc percet játszik meccsenként. Kinek jó ez? Mit akarunk? Playoffot, értem. Meglesz? Nem kizárt, de nem is valószínű. Az a legfontosabb? A szponzoroknak és a klub régi szurkolóinak biztosan. Nekem, nekünk nem feltétlenül.

Azt hiszem, bármeddig jusson a Sapa Fehérvár AV19 2014-ben, a bajnokság után dönteni kell. Ki kell találni, hogyan tovább. Szerintem, szerintünk két eset lehetséges: vagy marad az MHÉ által meghatározott régebbi út, vagy az EBEL megnyerése legyen a feladat. (A KHL-es álmokba most nem mennék bele, az egy másik téma.) Ha zsoldossereg kell, magasabb szint kell. A playoffért pont eleget küzdött a csapat, az kevés, kicsit unalmas már. Ehhez több pénzre és nagyságrendekkel jobb légiósokra van szükség. Védőkre, akik tudnak védekezni (aktuális légiós védőinkkel ellentétben), és támadókra, akik tényleg a legmenőbbek közé tartoznak a ligában, pluszosak és számolatlanul lövik az előnygólokat is (Sofron István két éve gólkirály volt, jóval kevesebb jégidővel, Derek Ryant is megelőzve). Hogy mi mit szeretnénk, az, gondolom, nem kérdés. Hogy mi lesz, az más kérdés.

Egy biztos: ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.

Cimkék: , ,

Te mit gondolsz?

Eseménynaptár
január 19., csütörtök
U18 15:30 DHKPEF 6-1VÉGE
U18 16:00 AVSUTE 3-4 HVÉGE
U18 16:00 ETOMIS 2-3 HVÉGE
EBYSL 18:00 AVSVIC 5-1VÉGE
MOL 18:00 DABBRA 3-4 HVÉGE
U18 18:10 VASMAC 1-4VÉGE
január 20., péntek
U20 14:40 DHKAVS 6-5VÉGE
MOL 18:00 UTEBRA 6-2VÉGE
MOL 18:30 TITSCC 3-4 BVÉGE
EBJL 18:40 HKBMAC 0-6VÉGE
MOL 19:00 FTCGAL 9-0VÉGE
EBEL 19:15 G99AVS 5-2VÉGE
január 21., szombat
EBJL 12:40 HKBVIC 3-4VÉGE
EBYSL 14:30 RBSHKB 6-2VÉGE
EBJL 15:00 UTEEHL 4-1VÉGE
SVK3 15:30 HKBTRB 4-5 HVÉGE
EBJL 16:10 MACOHC 5-1VÉGE
EBYSL 17:00 DMJOLL 10-7VÉGE
EBYSL 17:10 VASMZA 7-2VÉGE
EBYSL 18:00 EHLMAC 2-4VÉGE
EBJL 18:30 MRBDMJ 0-4VÉGE
EBJL 18:55 VSVAVS 3-4 HVÉGE
MOL 19:00 MACGAL 15-2VÉGE
MOL 19:00 MISSCC 7-2VÉGE
NHL 21:05 WINSTL 
    • SPÍLER TV
január 22., vasárnap
NHL 04:00 CGYEDM 
    • SPÍLER TV
EBYSL 12:00 RBSMAC 
MOL 12:30 FTCBRA 
EBJL 15:30 RBSETO 
EBYSL 15:40 VASTRK 
EBYSL 15:40 ZNOHKB 
EBYSL 17:30 SLLAVS 
MOL 18:00 BEOTIT 
EBEL 18:15 AVSVSV 
    • M4 SPORT
MOL 18:30 MACUTE 
NHL 21:05 PITBOS 
    • SPÍLER TV
január 23., hétfő
MOL 18:00 BEODAB 
MOL 18:00 DHKSCC 
    • M4 SPORT
MOL 18:30 MISGAL 
január 24., kedd
KHL 14:00 AllStar
    • SPORT 1 (felv.)
U20 18:40 AVSKMH 
január 25., szerda
MK   MACDHK 
MK   MISDAB 
U20   DHKMAC 
U20 18:40 KMHVAS 
január 26., csütörtök
EBJL   UTEMAC 
U18   DHKTVS 
U18   KMHMIS 
U18   PEFAVS 
U18   VASETO 
KHL 17:30 JOKAVT 
    • SPORT 2
EBYSL 18:10 AVSDMJ 
január 27., péntek
U20   MACMIS 
MOL 18:00 SCCBEO 
EBEL 19:15 AVSOLL 
január 28., szombat
U18   ETOMAC 
U18   PEFDHK 
U18   TVSMIS 
KHL 10:30 KUNMZA 
    • SPORT 2
EBYSL 12:15 DMJOHC 
EBYSL 13:40 AVSSLL 
U18 14:40 AVSKMH 
MOL 17:00 GALBEO 
MK 17:30 döntő
U18 18:40 VASUTE 
EBYSL 19:40 VSVVAS 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk