Nyugati körkép a negyeddöntők előtt

Máris megkezdődik a kurta szezon rájátszása az NHL-ben. A főcsoportok negyeddöntői előtti esélylatolgatásunk második részében a nyugati párosításokkal foglalkozunk.

Chicago Blackhawks (1.)?Minnesota Wild (8.)

A szezonbeli teljesítmények alapján most lenne a legegyszerűbb dolgom, ha nem jutna eszembe az 1991-es rájátszás. A Hawks alapszakaszgyőztesként kezdte a playoffot, majd hatalmas meglepetésre kiesett a döntőig menetelő Minnesota North Stars ellen. Nem hiszem, hogy a két kupagyőzelemmel rendelkező Quenneville mester belelépne ugyanebbe a jégbe, mert ennek a csapatnak egyszerűen nincs gyenge pontja, vagy legalábbis olyan része, amely gyengébb lenne a Minnesotánál. Talán az emberelőnyös játékon lehetne javítani, de ez a társaság még ezt is elbírja, pláne úgy, hogy öt az öt elleni játékban a Chicago volt a legjobb az alapszakaszban, a Wild viszont még a mérkőzésenkénti egyes átlagot sem tudja felmutatni ebben a kategóriában. A Wild legnagyobb erőssége Niklas Backström kapus lehet, mert a nyáron igazolt szuperduó, a Parise, Suter kettős egyenlőre nem váltotta meg a világot. Ám Backströmnek is nehéz dolga lesz, mert a liga egyik legtöbbet foglalkoztatott kapusa, 42 mérkőzésen védett, amiből 41 alkalommal kezdő volt, ráadásul a másik oldalon a liga legjobb kapuspárosa áll a 2,02-es kapott gólátlagával. A szezonban három alkalommal találkoztak, amiből egyet nyert a Wild szétlövések után. Összességben csak az emberelőnyös játéka jobb a Minnesotának, az is csak halványan, ami nem elég arra, hogy továbbjussanak, de egy meccset elvesznek. A Chicago öt meccsen könnyedén lép tovább.

Anaheim Ducks (2.)?Detroit Redwings (7.)

A Detroit egy fáradt, kifacsart csapat benyomását keltette egész évben, akik keresték régi önmagukat. Nagy nehezen beverekedték magukat a playoffba, mert ehhez még elég volt a Dacjuk, Zetterberg páros zsenialitása. Ám a párharcban kell majd olyan játékos, aki tehermentesíti őket és felnő hozzájuk, mert ha nem lesz ilyen, akkor a Wingsnek hamar letörik a szárnyát. Howard kapusra természetesen számíthatnak, de ez maximum egy-két mérkőzés megnyerésére lesz elég, a párharcra nem. A Kacsáknál a kiegyensúlyozottság abszolút megvan mind elől, mind hátul sőt a kapuban is. És ez lehet az egyik sarkaltos kérdés. Fasth és Hiller is egyaránt 15 mérkőzést nyert meg, ám a svéd hálóőrnek valamivel jobbak a mutatói. Boudreau mesternek valaki mellett le kell tennie a voksát, mert a playoff egyik íratlan alapszabálya, hogy kapusokat nem versenyeztetünk a rájátszásban. És itt jön a másik kérdőjel, mégpedig maga Boudreau. Nem tartom jó edzőnek, egy nagyon-nagyon jó Washingtonból sem tudta kihozni a maximumot, még egy konferenciadöntőt sem tud felmutatni. Képtelen felrázni a csapatot, belenyúlni a mérkőzésbe, ellenben remekül vörösödik és dagad a feje. A szezonban háromszor játszottak egymás ellen, amiből csak egyet nyert az Anaheim. Ettől függetlenül szerintem továbbmennek, de Boudreau hibái ki fognak jönni, amit most még elbír a Ducks de később nem fog. A Kacsák hat meccsen totyognak tovább.

Vancouver Canucks (3.)?San José Sharks (6.)

A Canucksnál is van kapuskérdés, valaki mellett döntenie kell, valószínűleg Schneider lesz az. A másik oldalon ellenben semmi ok sincs az aggodalomra, mert az egyik legmegbízhatóbb kapus, Antti Niemi áll a vasak között, aki 2010-ben Stanley kupáig vezette a Chicagót. A két csapat speciális egysége teljesen rendben van, talán a Vancouver emberelőnyös részlege a gyengébb egy kicsivel, de nem ez lesz a döntő a kanadai csapatnál. Inkább az, hogy a Sedin-ikrek, Daniel és Henrik mellé a már említett Schneider  mellé ki fog tudni felnőni. Kesler visszatérése óriási erősítés a Vancouvernek, de kérdés, hogy fizikálisan hogy fogja bírni a terhelést az igazán kemény és agresszív hokit játszó San José ellen. A Canucks csoportgyőzelme ellenére nem olyan acélos társaság, egy viszonylag gyenge csoportot nyert meg, ami elég csalóka. A Cápák hosszú-hosszú évek óta Nyugat meghatározó csapatai közé tartozik, de képtelenek a saját árnyékukat átlépni, a végső cél előtt mindig elbuknak. Most sem hiszem, hogy a döntőig fognak menetelni, de mindenképp jobbak lesznek, mint a Canucks. A kapusteljesítmény és az emberelőnyös játék minimális előnyt biztosít a számukra, de emellett a bulik megnyerésében tönkre fogják verni ellenfelüket, ami kulcsfontosságú lehet adott szituációkban, legyen szó előnyről, hátrányról vagy akár a végjátékról. A szezonban háromszor találkoztak és mindhárom alkalommal a Sharks nyert, egyszer büntetőlövések után. A San José vért izzad, de hat meccsen átlép a Vancouveren.

St. Louis Blues (4.)?Los Angeles Kings (5.)

Elhúzzák a vajon a címvédő nótáját? Statisztikailag két majdnem megegyező csapat feszül majd egymásnak ebben a párharcban, minimális különbségek jellemzik a csapatokat minden részükben, minden szerkezetükben. Mi lehet ilyenkor a döntő? Egy olyan játékos, egy olyan sötét ló, aki megtáltosodik a rájátszásra, akinek nem kenyere a mérkőzések eldöntése, akit az előzetesnél jóval kevesebbre tartottak. Ezt az amerikai szakzsargon ?cinderella?-nak hívja, és ilyen volt a Kings tavalyi kupagyőzelme is és Jonathan Quick szereplése is, aki szenzációs teljesítménnyel rukkolt elő. Ha a tavalyi bajnok tovább akar jutni, akkor mindenképpen szüksége lesz egy ilyenre, mert Quick idén nem volt olyan meggyőző, mint a tavalyi rájátszásban. És ki lesz ez a Kingsnél? Sötét lóra személy szerint nem tudnék tippelni, de ha meg kellene nevezni egy játékost, aki húzóember lesz, akkor Jeff Carterre szavaznék. És mi a helyzet a Bluesnál? Ott lehet két olyan játékos is, aki a két csapat közti egyenlőségjelet feloldja, az egyikük David Backes, aki kétszer jutott már 30 gól fölé, de idén mindössze hatszor volt eredményes, a másik pedig Brian Elliott, aki véleményem szerint képes lehet kiugró teljesítményre. A szezonban háromszor találkoztak és mindhárom alkalommal a Kings nyert, kétszer ráadásul idegenben de ez most nem fog számítani. Annál inkább a hazai pálya, ami a St. Louis mellett szól és végül ez dönt, a Blues a hetedik meccsen hosszabbítás után jut tovább.