Más utat járna a Docler az EBEL-ben

   

“Idén kalózkodtunk kicsit, ami bejött, de nincs rá garancia, hogy ez a jövőben is így lesz”. Azari Zsolttal, a Dab.Docler elnökével beszélgettünk teljesítményről, MOL Ligáról, Stephan Lundh-ról, EBEL-ről, kanadai tengelyről. A sportvezető szerint a játékosok szemében a válogatottságnak még az EBEL-nél is nagyobb a presztízse.

Hogyan értékeli a szezont?

– Szokás szerint vegyes a megítélés. A legfontosabb, hogy idén is sikerült előre lépni, még ha a fejlődés meredekségének, sebességének értékelése belülről nehéz is. Ami objektíven látszik, hogy a nézőszámunk örvendetesen növekedett, a rájátszásban 50%-kal több nézőnk volt tavalyhoz képest. Ehhez természetesen a sikerek kellettek, egyértelmű, hogy ünnepelni többen és szívesebben járnak, mint temetni. Reméljük, hogy ezt a nézőszámot meg tudjuk őrizni jövőre, akár már az alapszakaszra is. Szakmailag teljesítettük a maximumot, sok év után újra magyar bajnokok lettünk és sorrendben másodszor nyertük meg a MOL Ligát. Negatívum ugyanakkor, hogy a Volán ellen ismét nem sikerült rendesen felállni, úgy tűnik, hogy a két aranyérem után egyrészt jóllaktak a játékosok, másrészt ezeket az aranyakat sem adták ingyen, nagyon sokat kivett a csapatból a húsz nap alatt lejátszott tíz nagyon komoly mérkőzés. Elfáradtunk fejben és fizikailag is a Magyar Kupára, nem sikerült megfelelő motivációt találni.

Említette a fejlődést, hol vannak még tartalékok?

– Továbbra sem megoldott a játékosok egyéni képzése és a fegyelmezettségen is van még mit javítani. Megy előre a magyar jégkorong, ugyanakkor még most is olyan bosszantó technikai hibákat látni, amelyek egyszerűen megengedhetetlenek. Ezeket ebben a korban már nagyon nehéz javítani, nagy elszánást igényel a játékosoktól. Ezen a szinten már egy edző sem fog nap mint nap a játékos mellé odaállni, hogy megmutatom, mit hogyan kellene csinálnod, hanem egyszer elmondja, hogy ez nagyon fontos, és utána a játékosnak magától kellene időt és energiát fordítani arra, hogy gyakoroljon olyan mozdulatokat, amelyeket elvileg már régen hiba nélkül kellene megoldania. A fegyelmezettség a másik olyan ügy, amiben még rengeteget kell fejlődnünk. Január elején megnyertük az alapszakaszt, onnan alapvető feladatokat nem tudtunk megoldani, hiába ült a legjobb edzőnk a kispadon.

Többen azt nyilatkozták, hogy a DAB előnye elfogyott a rájátszásra. Mi erről a véleménye?

– Ez így van, de erre fel voltunk készülve. Én már decemberben azt nyilatkoztam, hogy szoros playoffra számítok, hiszen látnivaló volt, hogy emelkedett a MOL Liga színvonala és ebből adódóan csökkenni fog az idény eleji különbség a csapatok között. Ebben persze benne volt az is, hogy taktikailag fegyelmezetlenek voltunk és kissé hátra dőltünk a szezon eleji különbség láttán. Minden csapat ellen nagyon keményen meg kellett küzdeni a végén és ez így volt jól.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Erre ment rá a válogatottság is?

– Nem. Látni kell, hogy Kanada vagy Észak-Amerika egyik legnagyobb exportcikke a jégkorong. Rengeteg játékos és edző dolgozik Európában és szerte a világban. Ők teljesen természetes módon védik egymást és egymás érdekeit.

Milyen volt kívülről szemlélni a vb-t?

– Örömteli volt látni, hogy a Dél-Korea elleni mérkőzést leszámítva, taktikailag mennyire fegyelmezetten játszik a csapat. A válogatottnál persze ezt könnyebb elérni, mint klubcsapatoknál, legalábbis Magyarországon. Mint említettem, nálunk is voltak ezzel gondok és biztos vagyok benne, hogy a Volán se a 11. helyen végzett volna, ha egész szezonban ilyen fegyelmezetten játszanak a játékosok. Ebből is látszik egyébként, hogy a játékosok szemében a válogatottságnak még az EBEL-nél is nagyobb a presztízse. Figyelmeztető jel ugyanakkor, hogy a kapitány, részben kényszerűségből, helyenként igen kockázatos döntéseket volt kénytelen meghozni. A válogatott első számú kapusa például egy éve nem védett tétmeccsen, a második pedig a teljes szezont a juniorligában töltötte. Ezzel a kapitány a saját bőrét is vitte a vásárra, és bár e döntések nagyobb része az én megítélésem szerint bejött, hosszabb távon ez még mindig a magyar jégkorong sebezhetőségét, sérülékenységét mutatja. Azt lehet mondani, hogy idén kalózkodtunk kicsit, ami bejött, de nincs rá garancia, hogy ez a jövőben is így lesz.

Mit lehet tudni a jövő évi csapatról?

– Minden játékosnak lejárt a szerződése, a tárgyalások folynak. Az az elképzelés, hogy jövőre olyan premizálási rendszert alakítunk ki, amelyik alkalmas arra, hogy a fegyelmezettséget sokkal inkább honorálja, amelyben azok a játékosok, akik az edzéseken túl nem végeznek pluszmunkát vagy elkésnek az edzésről, igen nagy hátránnyal fognak indulni.

Marad-e Stephan Lundh?

– Nem tudom, ez a kérdés május közepén fog eldőlni. Egy ilyen kategóriájú edző nagyon sok pénzbe kerül és mint kiderült, a MOL Liga-győzelemnek semmilyen értéke nincs, még a hazai szakmán belül sem. Milyen más üzenete van annak, ha a második éve első csapatból egyetlen játékos sem fér be a keretbe, míg a harmadikból négy is? Ha ez a liga szakmailag ennyit ér, akkor az edző személyét is ennek megfelelően kell megválasztani. Ezen gondolkodunk.

Mi újság az EBEL-lel?

– Ugyanaz a helyzet, mint nagyjából három hónapja. Mi készen állunk az indulásra, de nem igazán tudjuk, hogy mennyire tetszünk nekik. Úgy számolunk, hogy körülbelül mi lehetünk a tartalékok. Elkezdtünk egy Magyarországon szokatlan marketingkampányt, aminek az volt a lényege, hogy megmutassuk, mi az a hozzáadott érték, amit mi tudunk nyújtani az EBEL számára. Ezek persze nem tények, inkább azokról a lehetőségekről van szó, amelyek megnyílnak előttünk az EBEL-indulásunk esetén. De természetesen tárgyaltunk a nevezett játékosokkal. Itt nem egyszerűen a dunaújvárosi, hanem a magyar hoki jövőjéről van szó. Olyan klubmodell kialakításán dolgozunk, amely alapvetően más, mint amilyet a Székesfehérvár járt be. A mi modellünk szerint a csapat, illeszkedve a realitásokhoz, kifejezetten neves sztárok játékán alapulna, amihez csatlakoznának magyar játékosok. Éppen ezért a modell szerves részét képezi a versenyképes, megkockáztatom, továbbra is MOL Liga-győzelemre esélyes farmcsapat fenntartása. Ennek a struktúrának számos előnye van. Egyrészt megmaradna a dunaújvárosi jégkorong, nem is akármilyen szinten. Másrészt a MOL Liga színvonala sem csökkenne számottevő mértékben. Harmadrészt, ha nem is játszana kétszer annyi magyar játékos folyamatosan az EBEL-ben a mi csatlakozásunkkal, de lényegesen több játékos szagolhatna bele egy igazán erős ligába. Az erősebb versenyhelyzet olyan stimuláló tényező, amelyet sem pénzzel, sem edzővel, sem büntetéssel nem lehet helyettesíteni. Ezért a nagy csapatban és a farmcsapatban szerepet kapó magyar játékosok között a különbség egészen biztosan kisebb lenne, nagyobb lenne az átjárás, mint Fehérváron volt. A mindennapi teljesítmény határozná meg, hogy éppen ki melyik ligában szereplő csapatban lép pályára. Ennek konkrét megvalósulási formája természetesen még képlékeny, ehhez egyeztetni kell a magyar csapatokkal is.

Cimkék: , , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20 19:30 HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk