Kezdődik az NHL-rájátszás

Szétnéztünk egy kicsit a csapatoknál, és megpróbáltuk megjósolni a párharcok végeredményét.

A Carolina játékosainak kellemes emlékei vannak a New York Islanders elleni korábbi két párharcról: 2019-ben söpréssel ejtették ki ellenfelüket, tavaly pedig egy hatmeccses párharcot követően, ráadásul papíron most is ők az esélyesebbek. A január közepén edzőváltáson átesett New York nagyon felszívta magát Patrick Roy kinevezése után és simán megelőzte a vetélytársait a legjobb nyolca jutásért vívott harcban. Roy formaidőzítése ráadásul tökéletes, hiszen a csapata az alapszakasz utolsó kilenc meccséből nyolcat megnyert és csak egyet bukott el a ráadásban. Ám valószínűsíthető, hogy még ez is kevés lesz a New Yorknak, hiszen az eddig is bombaerős Hurricanes csak még jobb lett tavaly óta. A cserestop előtt megszerezték azt a Jake Guentzelt, aki 17 meccsen szerzett 25 pontjával jelezte, hogy van még hely a vitrinjében egy újabb Stanley-nek. Ott lesz a jégen az az Andrej Szvecsnyikov, aki tavaly az egész rájátszást kihagyta, de a Canes még nélküle is képes volt bejutni a konferencia döntőjébe. Ha ez nem lenne elég, ott van az újonc hálóőr, a Calder – trófea egyik esélyese, Pjotr Kocsetkov, aki Frederik Andersen sérülése után Antti Raantát is kiszorítva első számú kapussá lépett elő. Érdekes párhuzam, hogy a 2006-os Stanley Kupa-győzelem idején is egy újonc kapus, Cam Ward volt a győzelem kulcsfigurája. Végezetül említsük meg a speciális egységeket. A Carolina második az emberelőny-kihasználásban és első az emberhátrányok kivédekezésében, míg ugyanez az Islandersnél 19 és 32(!), azaz utolsó. A Hurricanes szinte a játék minden minden elemében jobb az Islandersnél. A plusz 63-as gólkülönbségük a második legjobb a ligában a Florida Panthers mögött, a 216 kapott góljuk pedig a negyedik legkevesebb. Roppant mélyek, pontosak, tudatosak és fegyelmezettek. Az alapszakaszban gyakorlatilag példa sem volt arra, hogy kiengedtek volna, és egy-egy meccsen magukat verték volna meg. Óriási meglepetés lenne, ha a New York lépne tovább, nem is fog megtörténni. A Carolina az ötödik mérkőzésen behúzza a párharcot.

Ha van csapat, amit a torontói szurkolók el akartak kerülni, akkor az egyértelműen a Boston. A Leafs legutóbb 1959-ben jutott túl a Bruinson, az azóta lejátszott hat párharcát kivétel nélkül elveszítette ellene, ráadásul az utolsó hármat (2013, 2018, 2019) igen fájdalmas módon, mindig a hetedik mérkőzésen. Ha ehhez a statisztikához hozzátesszük azt, hogy az alapszakaszban mind a négy mérkőzést a fekete-sárgák nyerték, akkor valóban van oka aggódni a Leafs-fanoknak. A Bruins tavaly történelmi szezont futott, de hatalmas meglepetésre már az elő kör után mehetett golfozni. A nyáron Patrice Bergeron és David Krejcí személyében két ikon távozott, ám a helyükre lépő Charlie Coyle, Pavel Zacha duó fantasztikus munkát végzett: elévülhetetlen érdemeik voltak abban, hogy a Boston végig versenyben volt a Floridával, és csak az utolsó játéknapon csúszott ki a kezéből a divízió-győzelem. A két játékos mellett természetesen ott van David Pastrnák, Brad Marchand és a korábban éppen a Leafst erősítő James van Riemsdyk is, a csörtét viszont valószínűleg a Charlie McAvoy vezette védelem és a Jeremy Swayman, Linus Ullmark kapusduó fogja eldönteni. A Torontónak nincs más esélye, mint hogy hengereljen a William Nylander, John Tavares, Mitch Marner, Auston Matthews négyessel. A Leafsnek akkor lehet esélye győztesen kikerülni a párharcból, ha a Bruins belemegy egy gólgazdag adok-kapokba, a kanadaiak védelme ugyanis nem veheti fel a versenyt a Boston hátsó alakzatával, ami leginkább a kapusposztra igaz, e téren fényévekre van lemaradva. Amennyiben a Boston egy kicsit is meg tudja fékezni a Leafs kvartettjét, azon belül is a gólkirályi címet 69 találattal begyűjtő Matthewst, akkor simán túljuthat főcsoportriválisán. A Toronto támadószekciója évek óta az egyik legfélelmetesebb az NHL-ben, ezzel szemben a védelme legfeljebb egy szimpla átlag – pedig a kanadai nagyvárosban is tudják azt az alaptézist, hogy a meccset a csatárok nyerik, a bajnokságot a védelmek. Ez a közhely idén is megállja a helyét. A Toronto ismét elvergődik a hetedik mérkőzésig, de idegenben nem bír majd a Boston védelmével, és zsinórban az 57. idényét is kupa nélkül zárja.

Ha van igazi rejtély a rájátszásba jutott csapatok között, akkor az New York Rangers. Az, hogy a gárda bejutott, aligha lepett meg bárkit, az viszont igen, hogy úgy nyerte meg az alapszakaszt, hogy új edzővel vágott neki a szezonnak, s az elsőséget gyakorlatilag top 6-os jobbszélső nélkül érte el. A magyarázat: Artyemij Panarin, a speciális egységek és Michael Peca. Az orosz szélsőt aligha kell magyarázni: pályafutása legjobbját hozta, 49 góllal és 120 ponttal gyakorlatilag egymaga cipelte a Rangerst, és 43 egységgel nyerte a házi kanadai táblázatot. Az ő semlegesítése lesz az egyik kulcskérdése a Washingtonnak, és nemcsak 5 az 5 ellen, hanem 5 a 4 ellen is, ahol remekül mozgatva a csapatát a harmadik helyre hozta be a New Yorkot ebben a szegmensben. Hátrányban is harmadik helyen végzett a gárda, köszönhetően a már említett Pecának. A korábbi kétszeres Selke-győztes (legjobban védekező csatár) korának egyik legjobban bulizó centere volt. Ez meg is látszik a munkáján: ebben a kategóriában a Rangers évek óta vegetált, most viszont a top 5-ben végzett, Vincent Trochek személyében pedig a playoff legjobb korongelhozója a Rangersben van. A New York ennek a fejlődésnek köszönhetően sokkal több, támadást és gólhelyzetet tudott generálni, a védekező harmadban pedig ugyanezeket megakadályozni. A Washingtonnak nem lehetnek vérmes reményei a playoffban, hiszen nemcsak maguknak, de az ellenfelek folyamatos botladozásainak is köszönhetik, hogy Ovecskinék végül a vonal felett végeztek. A Gretzkyt üldöző washingtoni kapitány az első 43 meccsen csak nyolcszor volt eredményes, az utolsó 32 találkozón viszont 23 alkalommal, de reálisan nézve már nem az ő kvalitásain múlt, hogy a Caps végül ott lehet a rájátszásban. A Washington a szezon elején elvesztette Nicklas Bäckströmöt, a cserestop előtt Jevgenyij Kuznyecovot, így nem volt meglepetés, hogy az egész szezont tekintve -36 volt a gólkülönbségük, s ha ezt harmadokra bontjuk, akkor is negatívban marad mindegyik. Kapusposzton a Darcy Kuemper, Charlie Lindgren páros két polccal lejjebb van, mint a Sesztyorkin, Quick duó, így ott sem álmodhatnak nagyot a fővárosiak szurkolói. Alekszandr Ovecskin talán még egyszer megrázza magát, ami elég lesz egy ötmeccses szériára, de sokkal izgalmasabb lesz a testvércsata: Charlie Lindgren testvére, Ryan ugyanis a Rangersben bekkel.

Ha van párharc, amelynek elsőre lehetetlen megjósolni a kimenetelét, az egyértelműen a Panthers és a Lightning közötti floridai állami rangadó. A Florida tavaly egészen a fináléig menetelt, és idén sem adná lejjebb, sőt megugraná az utolsó szintet is. A floridai vezetés a győztes csapaton ne változtass elv szerint járt el: nem érkezett olyan játékos, aki nagyot lendített volna az összképen, inkább egyénileg és csapatként fejlődtek. Kezdésnek ott van rögtön az a Sam Reinhart, aki 24 találatot javítva az egyéni legjobbján 57 góllal lett második a ligában, és nem mellékesen 24,5%-os hatékonysággal lő kapura. De lehet említeni azt a Matthew Tkachukot is, aki tavaly rögtön bizonyította, hogy érdemes volt elcserélni Jonathan Huberdeau-ra. És nem szabad elfelejteni a Panthers védelmét sem, amely 198 gólt kapva, megosztva lett az NHL legjobbja. Tette mindezt úgy, hogy a top 4-es védőpárból a Brandon Montour, Aaron Ekblad páros a szezon első negyedét kihagyta. A Floridának tehát valójában semmi más dolga sincs, minthogy ugyanazt játssza, amit a tavaly playoffban és az idei alapszakaszban. Pontosabban egyvalamit mégis meg kellene tennie, mégpedig megállítani valahogy Nyikita Kucserovot. A Lightning orosz szélsője ipari mennyiségben gyártotta a pontokat idén, és egyszerűen nem volt ember a ligában, aki képes lett volna csak egy kicsit is megfékezni, ezért az ő semlegesítése kulcsfeladat lesz a Florida hátsó alakzatának. Tavaly a Toronto védőinek sikerült, aminek meg is lett az eredménye: meglepetésre a Maple Leafs lépett a második körbe. Kucserov mellett természetesen ott van Steven Stamkos, Brayden Point vagy Brandon Hagel, de a Panthers mélyebbnek és motiváltabbnak tűnik, mint állami vetélytársa. Mégis mi dönthet? A Florida és a Tampa korábban kétszer találkozott, és mind a kétszer a Bolts jutott tovább: 2021-ben hat meccsen, egy évvel később söpréssel. Idén viszont a Panthers kihasználja a hazai pálya előnyét, és a hetedik meccs hosszabbításában beviszi a továbbjutást érő találatot.