• • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Corona Brasov–FTC-Telekom 5-2

A brassóiak megérdemelten húzták be a döntő harmadik mérkőzését is, így szerdán akár söpréssel ünnepelhetik történetük első Erste Liga-győzelmét hazai közönség előtt.

A brassói összeállítás ezúttal sem tartogatott sok meglepetést, MacQueen mester a bevált recepten ne változtass alapon a megszokott három fő sorral küldte fel övéit a jégre, a negyediket a fináléban jobbára epizodista Rokaly-Boldizsár, Rares duó alkotta. A ferencvárosi védelembe visszatért Roth, az előző meccsen megsérülő Hrabal viszont nem volt, a cseh így Marvával bekkelt a második egységben, míg Boros Kärmeniemivel ment a harmadikban. Ezúttal Turcotte is itt kezdett Nagy Gergő balján, Tóth Gergővel egészült ki a Fradi negyedik, magyar sora. A kapuk előtt természetesen Dubeau és Arany állt.

Nem estek egymásnak a csapatok, döntőhöz képest elég vérszegény első harmadot láthattunk, kevés lövéssel és ütközéssel, ennek megfelelő hangulattal. Az első kiállítást az FTC kapta az 5. percben Boros kapu előtti megmozdulásáért, Blackwaterék veszélyeztettek, a vendégek hátrányos egysége a bravúrokat is bemutató Arany vezetésével kivédekezte. Négy percre rá a Fradi is megpróbálkozhatott első előnyével, a vendégkapu mögött Arannyal ütköző Sillsre fújták rá a kisbüntetést, ebből sem lett gól. 13:17-nél viszont megszerezte a vezetést a Brassó, Gliga és Lowney szaladt el egy kontrával, a bal oldalon elszelelő román csatár tökéletes ütemben tette át a vele érkező amerikai védőnek, aki olyan erővel varrta be a hosszú sarokba, hogy utána hálókorrekcióra volt szükség (1-0). Nem sokáig örülhettek azonban a hazaiak, a Ferencváros második fórját már kihasználta: a visszatérő Rothnak tették le a pakkot a kékre, Dubeau elől a saját védője takarta ki a kilátást blokk helyett, a kapus így semmit sem látott az elemi erejű löketből – a keresztléc alá vágódó lövés azt jelentette, hogy az alapszakaszgyőztes majd’ 125 percnyi gólcsend után volt ismét eredményes a döntőben (1-1).

A középső harmad 1:51 percnyi áthúzódó vendégelőnnyel indult, megnyomta a Fradi, de Dubeau állta a sarat. A kiegészülés után viszont veszélyes passzokat engedett meg magának hátul az FTC, ha úgy tetszik, a brassói egyenlő létszámos letámadás fórt kamatozott Boros kilőtt korongja után. Ezt azonnal, 5 másodperc alatt megbüntette a Corona: elhozott buli után Piché szúrta rá hátulról, VanWormer zavart Arany előtt, talán hozzáért, talán nem, mindenesetre neki adták a gólt (2-1). Kisvártatva Kestilä előtt adódott komoly egyenlítési lehetőség, kettejük különcsatáját Dubeau nyerte. Végig élesebbnek tűnt a Brassó, egy páros kiállítás után Kóger kiugratásából Sills is magabiztosan fejezte be ziccerét, ezekkel nem tudott mit kezdeni a kiszolgáltatott helyzetben lévő Arany – 3-1 a meccs felénél. Fodor Szabolcs időkérése következett, hiába: a zöld-fehérek kihagyták helyzeteiket, újabb hazai kontrából újabb gól következett, ezúttal Williams tehette be közelről (4-1). Még mindig csak a 33. minutumban jártunk, amikor Nagy Gergő hozott vissza gyorsan valamennyit a ferencvárosi reményekből, a csapatkapitány Crespi parádés passza után mattolta Dubeau-t teljesen üresen (4-2). Mindennél többet elmond erről a szezonról és a jelenlegi Erste Ligáról, hogy a döntőben ez volt mindössze a második magyar találat (FTC-részről az első): az előző mérkőzésen Kóger ütött egyet 3-0-nál, ezt leszámítva 16 légiós (vagy honosított) gól született a finálé első három felvonásán, ami a mérkőzés végére 17-re nőtt.

Egy támadóharmadban elkövetett felesleges Turcotte-kiállítással indult a záró etap, átvészelte a Ferencváros, de újabb két perccel messzebb került a zárkózás lehetőségétől. Kétgólos előnye tudatában jól kontrollálta a mérkőzést a Corona, veszélyes lehetőségeket nem engedélyezett az ellenfélnek, mi több, sok esetben inkább a vendégharmadban folyt a játék. Bulielhozatalban is jobbnak, a kapu előtt is határozottabbnak tűnt a többet tüzelő és hatékonyabb Brassó, a védelem és Dubeau is stabilan állt a lábán, az utolsó harmad jelentős része gyakorlatilag komoly és tudatos budapesti helyzet nélkül csorgott le, az egyenlítésre reális esély a játékkép alapján nem mutatkozott. Fodor Szabolcs hamar lehozta kapusát, de LaPorte is csinált egy teljesen felesleges kiállítást, ez jól jellemezte az egész meccset – Valchar üres kapusával minden kérdésre pont került, a Brassó megérdemelten húzta be a harmadik meccset is, és szerdán akár söpréssel ünnepelheti története első Erste Liga-aranyérmét hazai közönsége előtt.

fotó: Corona Brasov

A Corona–Fradi vezetőedzői nyilatkozatai.

Dave MacQueen, vezetőedző, Corona Brasov: “Szerintem senki sem számított arra, hogy 3-0-ra fogunk vezetni. A végső győzelmet a legnehezebb megszerezni. Azt hiszem, a Fradi jobb volt a keddi meccsen. Nem igazán tetszett az első harmadunk, kicsit hanyagok voltunk és lendületet adtunk nekik. A második játékrészben szerzett gólok hatalmas lendületet adtak nekünk. Aztán a harmadikban azt kértük, egyszerűen játsszanak. Azt hiszem, a harmadik harmadban nagyon jól védtük a vezetésünket. Meccs után öt percig élvezzük a sikert, aztán eljön a videózás ideje.”

Fodor Szabolcs, vezetőedző, FTC-Telekom: “Azt hiszem, jobban játszottunk, mint az előző két meccsen. A másodikon nem volt esélyünk, 4-0-ra vertek minket, könnyen. A keddi meccsen még a győzelemre is volt esélyünk, megvoltak a lehetőségeink. Azt mondanám, mindkét csapatnak ugyanannyi helyzete volt, de ők több gólt szereztek. Négy kapuvasat lőttünk, amik nem mentek be, ez volt a különbség. Meg kell találnunk a módját, hogy még több lehetőséget teremtsünk. Vagy ugyanannyi lehetőségünk legyen, de több gólt kell szereznünk. Sok veterán játékosuk van, akik nagy ligák döntőiben szerepeltek, így tudják, mit kell tenniük ilyen helyzetekben. Azt hiszem, tettünk egy lépést előre, szerdán megpróbálunk még egy lépést tenni, remélhetőleg ez elég lesz a győzelemhez.”

A keddi Corona–Fradi három percben.