• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Lesz-e a magyar bajnokból Erste Liga-győztes?

Az idei magyar bajnok már megvan, így egyetlen kérdés maradt csupán hátra az Erste Liga 2022/23-as szezonjában, mégpedig, hogy ki nyeri a sorozatot? Az FTC-Telekom, amely folyamatos pályahátrányain felülkerekedve, az alapszakaszgyőztest is kiütve eljutott végül a nagydöntőig? Vagy az elődöntőben valamelyest karakteridegen, de összességében magas színvonalú hokival előrukkoló Gyergyói HK?

Az FTC-Telekom számára a legnagyobb kérdés az volt a BJA elleni elődöntő előtt, hogy miként tudja pótolni a DVTK elleni sorozat végén a szezon hátralevő részére kieső centerét, Aku Kestilät. A megoldás végül Matias Sointura esett, aki honfitársa sérüléséig az egész playoffban Nagy Gergő oldalán játszott Rasmus Kulmalával egy sorban. Sointu bemozgatása pedig a korong mindkét oldalán jó hatással volt a Ferencváros játékára az elődöntőben. Azon meccseken, ahol össze tudott állni a Sailio, Sointu, Betteridge hármas, a zöld-fehérek nem kaptak gólt 5v5-ben, ráadásul ez a sor volt képes a leginkább kordában tartani a BJA támadógépezetét. Az egész párharcot figyelembe véve mindössze néggyel lőtt kevesebbet a Fradi, mint amennyit engedett ezzel a hármassal a jégen, ami az egész csapatot figyelembe véve a legkisebb különbség. Sointu fontosságára a párharc 3-4. mérkőzése is jól rávilágított, amikor hol Farkas, hol pedig Kreisz játszott Betteridge és Sailio között, ám egyikükkel sem igazán állt össze a kétirányú játék, a pálya középén átmenetekben sokkal verhetőbb volt ilyenkor a magyar bajnok. Ráadásul Sointu 55%-os korongelhozatali hatékonysága is extra volt a párharcban, ami nagyban segítette a Ferencváros építkezését a saját harmadból azonos létszámban.

Persze a show-t továbbra is a Turbucz, Nagy, Kulmala trió viszi, amely ebben a szériában is egészen extrát hozott. Csak egy rövid felsorolás, hogy mi mindenben volt a csapat legjobbja ez a sor azonos létszámban:

- legtöbb jégidő
- legtöbb védőharmadban kezdett csere
- legtöbb szerzett gól (5/13)
- legtöbb kapura lövési kísérlet
- legtöbb kialakított gólhelyzet (18)
- legtöbb pont (12)

Hogy miért is működik ennyire jól ez a sor, arra a válasz egyszerű, hiszen ha adva van a liga egyik legjobb játékszervezője, a playoff egyik leggólerősebb játékosa valamint harmadikként egy olyan fizikális játékos, aki amellett, hogy gólerős, a fizikalitásával a letámadásban és a semleges zónán belüli védekezésben is sokat tesz hozzá a játékhoz, akkor látható, hogy ezek a profilok mennyire illeszkednek egymáshoz. Ebből a szempontból Sointu playoff eleji hiányzása, valamint Kestilä kiesése még jót is tett a Ferencvárosnak, mert így állhatott össze végképp ez a hármas. Az elődöntőben Nagy Gergő 60 percre vetítve azonos létszámban a legtöbb gólpasszt (2.1 A/60) és elsődleges gólpasszt (1.59 A1/60) jegyezte csapaton belül – csak a rend kedvéért, a második legtöbb 60 percre vetített gólpasszt jegyző játékos Turbucz 1.1 A/60 mutatóval, míg elsődleges gólpasszok terén Marva 0.92 A1/60 mutatóval a második. Turbucz emellett még a második legtöbb azonos létszámbeli gólt is átlagolja 60 percre vetítve (1.1 G/60), és a második legtöbb minősített gólhelyzet is az ő nevéhez köthető (2.8 gólhelyzet/60) – mindkét mutatóban csak sortársa, az elődöntő leggólerősebb FTC-játékosa, Kulmala előzi őt.

Ugyanakkor ahhoz, hogy egy csapat hosszú menetelést hajthasson végre a rájátszásban, nagy szükség van az alsóbb sorokban szereplő játékosok villanásaira is. A BJA ellen ezt kétségkívül Tóth Adrián hozta a Fradiba, aki két góllal járult hozzá csapata továbbjutásához, és nemcsak azonos létszámban bemutatott agresszivitásával, hanem az emberelőnyök során a kapu előtt végzett munkájával is tényező tud lenni.

A hátvédrotáció lényegében nem változott a Ferencvárosnál, ugyanúgy a Hrabal-Marva, Kärmeniemi-Seregély, Boros-Mesikämmen párosokat igyekszik forgatni az edzői stáb. Közülük Hrabal és Marva kapja a legtöbb jégidőt emberelőnyben, ami hogyha nem is lett lehengerlő, a DVTK elleni első körös párharchoz képest mutat némi fejlődést. A BJA ellen 2/17-tel zárt ebben a mutatóban a Fradi, ami még mindig a legrosszabb hatékonyság az elődöntős csapatok között, de korongjáratásban és a helyzetkialakításban valóban sikerült előre lépni. A teljességhez egyébként hozzátartozik az is, hogy a négy elődöntős csapat közül a Fradi volt a legkevesebb ideig emberelőnyben, ráadásul egyedüli csapatként egy másodpercet sem tölthetett 5v3-ban. Az emberhátrány viszont továbbra is szervezett, agresszív védekezésével igyekszik a periméter felé terelni az ellenfelet, és a sloton keresztül menő passzsávokat jól zárja.

És persze nem lehet egyszerűen elmenni Arany Gergely teljesítménye mellett sem, aki egészen elképesztő rájátszást fut. Már a DVTK elleni párharc második felében is tényező tudott lenni, de a BJA ellen ezt is felül tudta múlni, és ki tudta terjeszteni egy hétmeccses sorozatra is. A kapujára érkező lövések minősége alapján a legnehezebb dolga neki volt az elődöntő kapusai közül – de ő volt az egyetlen, aki felülteljesítéssel zárt, hiszen 16.9-es xGA-ra mindössze 11 gólt kapott, ami 5.9-es túlteljesítést jelent.

A túloldalon a Gyergyói HK-t talán először sikerült valakinek igazán megfognia, és minden szempontból kimozdítania a komfortzónájából. Ehhez nem kellett semmi mást tenni, mint túllőni az ellenfelet, és még a GYHK-nál is direktebb támadójátékkal fellépni. Ez olyannyira megváltoztatta a párharc teljes dinamikáját, hogy végül a gyergyóiaknak kellett szemléletet váltani, és az alapszakaszban, valamint a rájátszás első körében látott, inkább sebességen és tűzerőn alapuló hokit felváltotta a fizikalitás. Az elődöntőig a GYHK ugyanis az egész mezőny második legkevesebbet ütköző csapata volt, míg a Brassó elleni párharcban konkrétan az elődöntő legtöbbet ütköző csapata lett. De persze ez a szemléletváltás a csapat húzóneveinek teljesítményén nem látszódott meg.

Sébastien Sylvestre öt góljával – közte az elődöntő legszebbjével – második lett az elődöntős góllövőlistán a BJA-s Galoha mögött, valamint Brance Orban is ennyit tett a közösbe (utóbbi még három gólpasszt is). A probléma viszont lejjebb keresendő, hiszen amíg az alapszakaszban a top4 csatártól (Orban, Bodó, Sylvestre, Vincze) viszonylag jól elosztva érkeztek a gólok, a Brassó ellen nagyon centerközpontú játékot nyújtott a GYHK. Vincze Péter ugyan két gólt ütött végül a párharcban, amivel a harmadik legeredményesebb volt csapaton belül, de például 60 percre vetítve azonos létszámban alig több mint egyszer került minősített gólhelyzetbe – persze a teljességhez hozzátartozik, hogy amit támadásban elveszített ebben a szériában, azt a palánk melletti párharcok keresésével és agresszív forecheckjével kompenzálta. Ráadásul a magasan szerzett korongokból rendre gyors átmenetekkel azonnali veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára, melynek ebben a sorban a legnagyobb haszonélvezője Sárpátki Tamás volt, aki ebben a párharcban, ha nem is kiteljesedett, de a játéka kivirult. Azonos létszámban 60 percre vetítve csak Orban, Slyvestre és Bodó átlagolt nála több gólt, miközben a legtöbb minősített gólhelyzet is az ő nevéhez köthető csapaton belül

Az első két sor még a hét meccs alatt sem tudta túllőni ellenfelét a jégen, Orbanék kilenccel lőttek végül kevesebbet a Brassónál, míg Sylvestre-ék legalább egálra kihozták. Az persze jó hír lehet a GYHK-nak, hogy nem nagyon kell számítania hasonló dinamikájú párharcra, hiszen az elődöntős mezőny legkisebb tűzerejével rendelkező csapata jön szembe: az FTC ugyanis a hét meccsen átlagban 44.7 lövéssel zárt, melyből 24.3 talált kaput és mindössze 13 gólhelyzetet átlagolt – miközben a GYHK 59 lövést átlagolt, amiből 34.2 talált kaput és 19.3 gólhelyzetet alakított ki meccsenként. Hatékonyságot figyelembe véve viszont a Ferencváros nagyjából ugyanazt a szintet hozza az egy lövésre átlagolt xG alapján.

Hogy a Gyergyó ennyire nagy tűzerővel rendelkezik, az továbbra is nagyban köszönhető hátvédeinek. Mattias Haaranen a Brassó ellen viszont nemcsak lövéseivel tűnt ki a mezőnyből, (60 percre vetítve a legtöbb lövéssel zárt a csapat bekkjei közül) hanem a kiosztott gólpasszok mennyiségével. 9 gólpasszával az egész elődöntő legponterősebb játékosa lett, ráadásul azonos létszámban, elsődleges gólpasszok terén a Gyergyó legjobbja volt 1.52 A1/60 mutatóval. Haaranen támadóharmadbeli játéka még jobban kiteljesedhet egyébként azzal, hogy Jyri Marttinen személyében egy még inkább „otthonmaradó” párt kapott. A Fejes-Saari és Imre-Kozma párok kevésbé aktív szerepet töltenek be támadásban, bár tény, Saari játékának nem tett rosszat, hogy kikerült Haaranen mellől, így azért valamivel több lövőhelyzet jön ki rá 5v5-ben.

Habár a Brassó elleni párharc kevés játékos erényeit tudta igazán kidomborítani, Rasmus Rinne azért ezúttal is megadta a kellő tartást hátulról, ami egy ilyen jellegű párharcban még többet ért, mint alapesetben. Ráadásul úgy hozott össze 94.33%-os védési hatékonyságot az elődöntőben, hogy messze az ő kapujára érkezett a legtöbb lövés.

Az FTC elleni döntőben akár vissza is kaphatjuk a megszokott módon domináns Gyergyót, főleg ha az emberelőnyeivel ugyanúgy tud sáfárkodni az erdélyi együttes, mint korábban. Viszont intő jel lehet egyébként, hogy az elődöntők legrosszabb emberhátrányos védekezését pont a GYHK hozta össze, így a magyar bajnok számára pont ez lehet egy olyan matchup, amelyben rejlik még kiaknázatlan lehetőség. A Ferencváros vélhetően egy hasonló dinamikájú párharcra készülhet a fináléban, mint amilyen volt a BJA elleni elődöntő annyi különbséggel, hogy a GYHK valamivel direktebben támadja a kaput, több belőtt koronggal dolgozik és több 50/50-es párharcba áll bele. A Fradi viszont az eddig tapasztalt támadóharmadbeli hatékonyságára, stabil kapusteljesítményére és a Turbucz, Nagy, Kulmala sorra építve más aspektusból, mint a Brassó volt, de komoly problémákat jelenthet. Az persze kérdés, hogy mennyire sokat vett ki a Ferencvárosból az első két körben lejátszott 13 meccs, és milyen hatása lesz a csapat teljesítményére a folyamatos játék, amennyiben a széria elhúzódik…

Az Erste Liga-döntő első két mérkőzését az M4 Sport Gyergyószentmiklósról sajnos nem tudja közvetíteni, így ezek a már megszokott időpontban kezdődnek, magyar idő szerint 17:30-kor, s a ligatévén lesznek láthatóak. A 3. és 4. összecsapást közvetíti a televízió, e találkozók a Tüskecsarnokban pénteken 19:30-kor, szombaton pedig 19:15-kor kezdődnek.

A mindkét kapu előtt határozottabb FTC egy újabb remek kapusteljesítménnyel megtámogatva elvette a gyergyóiak pályaelőnyét, és 1-0-ra vezet a négy nyertig tartó fináléban.

A gyergyóiaknál továbbra sem volt az elődöntőben megsérülő Sárpátki, az ő helyén ismét DiDiomete kezdett a második támadótrióban, a kapuban pedig természetesen Rinne. Fodor Szabolcs az elődöntőben már jól bevált sorösszetételben küldte jégre csapatát, a vasak előtt Arany foglalta el megszolgált helyét.

Látványos audiovizuális és pirotechnikai show után vette kezdetét az idei Erste Liga-döntő a csordultig telt gyergyószentmiklósi jégcsarnokban, a városban uralkodó komoly hokiláz közepette. Ennek ellenére a vendégek kezdtek élesebben, előbb egy semleges harmadban lefülelt passz, majd egy megpattanó ferencvárosi lövés után kellet védenie Rinnének. A harmadik perc legvégén azonban már ő sem tudott segíteni: Kulmala vitte be a pakkot nagy lendülettel a támadóharmadba, otthagyta Nagy Gergőnek, ő meg a harmadik hullámban érkező Marvának, a finn bekk nagyon felvarrta honfitársának (0-1). A bekapott gól után éledezni kezdtek a gyergyóiak, előbb az első sor, majd Sylvestre veszélyeztetett, aztán egy emberelőnnyel is megpróbálkozhattak, de a Fradi fegyelmezett védekezése szinte teljesen megfojtotta a székelyek idén jellemző kreatív, kombinatív és gólveszélyes támadójátékát. Ráadásul Marvának nagy napja volt, 16 perc elteltével megduplázta saját és csapata góljai számát: megint a csapatkapitány tette neki vissza, a finn pedig ezúttal messziről, egészen a kék vonalról tüzelve mattolta Rinnét erős és jól helyezett lövésével (0-2). A hazaiak próbáltak menni előre, de a játékuk ezúttal inkább tűnt erőlködősnek, hiányzott belőlük a megszokott magabiztosság és könnyedség. A 18. percben emberhátrányba is került a GYHK, s bár egy ízben így is veszélyeztetett, ebben a két percben és a játékrész végén összességében a harmadik ferencvárosi találathoz voltunk sokkal közelebb.

A középső etap is komoly vendégsansszal kezdődött, három az egyben szaladtak el a zöld-fehérek, Sointu lőtte végül el, Rinnének kellett megőriznie a 0-2-t. Két perccel később azonban Kärmeniemit küldték ki két percre, Sylvestre pedig egy korongszerzés után büntetett, klasszisát sokadszorra megvillantva nagyon magabiztosan fejezte be a ziccerét, az egyik védjegyének számító fonákmozdulattal (1-2). Felélénkült a meccs, előbb egy Vincze-lövésre és kipattanóra nem érkezett ismétlés, majd válaszul nagy ferencvárosi helyzetben vágódott mellé a pakk. Fokozatosan átvette az irányítást a Gyergyó, Aranynak egyre többször kellett dolgoznia, de magabiztosan hárította az aranysisakos Orban és társai próbálkozásait. A játékrész utolsó negyedében a balszélen üresen érkező Tóth Adriánt találta meg a korong, a ferencvárosi játékosnak kiszorított helyzetből kellett végül ellőnie, Rinne jól zárt a rövidnél. A második szünet előtt nem sokkal Imre Patrik kínálta meg Aranyt, ebből sem lett gól, majd a harmadvégi tűzijáték során Szigeti és Orbán helyzete is kimaradt.

A második harmad képe alapján érett a gyergyói egyenlítés, de a ferencvárosi hátsó alakzat Arany vezérletével bírta a nyomást – így tett a záró harmadra fordulván is. A játékrész elején Hrabal és DiDiomete akadt össze egy kapu előtti szituációt követően egy páros kiállításért cserébe. Négy a négy ellen Haaranen veszélyes lövésébe Kärmeniemi tudta beletenni az ütőjét, a másik oldalon Seregély megpattanója okozott némi riadalmat, de összességében sokkal veszélyesebben játszotta meg ezt a két percet a GYHK. Az erdélyiek lendületét a 47. percben DiDiomete felesleges szabálytalansága törte meg, a ferencvárosi fórban Kärmeniemi lőtt hátulról, a kapu előtt Betteridge ért bele, a brit támadónak volt kontaktja Rinnével, de úgy tűnt, a kéken kívül – videózás után helybenhagyták a találatot (1-3). Az egyenlítés helyett megérkező harmadik vendégtalálat hideg zuhanyként érhette a gyergyószentmiklósiakat, támadásaikban nem volt meg az átütő erő. Az 54. percben azonban emberelőnybe kerültek, ezt már nem lehetett kibírni: Sylvestre futószalagon érkező lövései még nem találtak célt, ám a kiegészülés előtt nem sokkal tüzelés helyett csak ijesztett, így adott remek lőtt passzt Bodónak, akinek csak bele kellett érnie a jobb kapuvasnál (2-3). Az utolsó öt percben mindent egy lapra feltéve rohamozott a GYHK, amely kapusát is lehozta, ám csak nagy helyzetekig jutott az ismét komoly védekezőmunkát jégre tevő zöldek ellen.

Az eredmény így már nem változott, a mindkét kapu előtt határozottabb FTC egy újabb remek kapusteljesítménnyel megtámogatva (Arany végül majd’ 95%-kal zárt) elvette a gyergyóiak pályaelőnyét, és 1-0-ra vezet a négy nyertig tartó fináléban. Folytatás kedd este ugyanitt, ugyanekkor.

fotók: Szász Adorján/GYHK

A Gyergyói HK–FTC-Telekom finálé első felvonásának vezetőedzői nyilatkozatai – az önkritikus Szilassy Zoltán szerint igazságtalan lett volna, ha csapata ilyen játékkal visszajön a meccsbe.

Szilassy Zoltán, vezetőedző, Gyergyói HK: “Úgy kezdtük a meccset, mintha közönségkorcsolyázáson lennénk, botrányos volt. Ha nem tudjuk, hogy ez egy döntő első meccse, akkor sem a hangulata, sem a játék minősége nem mondta volna, hogy ez egy döntő meccs. Mást vártam küzdelmi szinten, gyengén kezdtünk, a Ferencváros pedig élt ezzel a lehetőséggel. Ki kell lépni az eufóriából, szép dolog, hogy bejutottunk a döntőbe, de ez nem elég, el kell felejteni. Alakítottunk ki helyzeteket, de igazságtalan lett volna, ha mi visszajövünk ebbe a meccsbe.”

Fodor Szabolcs, vezetőedző, FTC-Telekom: “Eléggé izzadtságszagú meccs volt, nem biztos, hogy mindig a szép hoki dominált, de általában ez a döntőkben előfordul. Mindkét csapatnál érződött ez a hétmeccses sorozat, és emiatt picit lassan indult a mérkőzés, de utána mindkét oldalon jól beleálltak. Azt szeretnénk, hogy egy meccsen hatvan percig küzdjünk, ezt sikerült kivitelezni, és szerencsére ez elég volt az egygólos győzelemhez.”

Az Erste Liga-döntő első felvonásának videóösszefoglalója.