Hiányzó kreativitás és hatékonyság, példátlan sérüléshullámmal

Monstre fehérvári elemzés, avagy a Volán végig nyögvenyelős szezonja a számok tükrében.

A Hydro Fehérvár AV19 a Salzburggal szembeni negyeddöntős búcsú után elkészítette a szezonértékelőt Kevin Constantine-nal, méghozzá a mestertől megszokott mélységeiben. Az elemzés annyira komplex, hogy nehéz belőle konkrét részeket kiragadni, azért néhányat megpróbálunk.

A góllövés problémaköréről: „Két oka van annak, hogy miért lőttünk idén kevesebb gólt. Az egyik a lövések minősége: úgy látom, hogy idén hiába lőttünk többet kapura, gond volt a lövések minőségével; a másik ok pedig a kreativitás. Vannak játékosok, akik 100 lövésből egyszer találnak be, mások öt lövésből két gólt szereznek. Hogy valaki mennyire technikás, vagy hogy tud-e gólt lőni, játékosról játékosra változik. Ha egy edző látja, hogy nem megy a gólszerzés, két dolgot tehet: egyrészt az edzéseken szimulálja ezeket a helyzeteket, másrészt pedig változtat a sorösszeállításokat. Összességében, úgy látom, hogy az idei évben kevésbé voltunk kreatívak a támadásokban, ebből pedig az következik, hogy nem alakítottuk ki minőségi helyzeteket. Ahogy mondtam, nem csak játékosokat nézünk, hanem egységeket is. Ugyanakkor vannak olyan egyének, akik a csapaton belül komoly hatással vannak a többi játékos teljesítményére. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor kit, mi alapján ítélünk meg? Mi alapján mondjuk, hogy valakinek jó vagy rossz éve volt? Vegyük például Hári Jánost és Anze Kuraltot, ők a legtöbbször együtt játszanak. Mégis kell melléjük egy bal szélső, aki együtt tud velük játszani, valamint két hátvéd is. Nekik ötüknek kell jól együttműködni, és van, hogy egy játékos képes megváltoztatni egy egész sor teljesítményét, dinamikáját. Nekünk, edzőknek kell úgy összeállítani a csapatot, hogy az a lehető legjobban működjön, és idén az, amilyen kombinációkban a játékosok jégre léptek nem volt olyan hatékony, mint az előző évben.”

A csapat erősségének számító védekezésről és kapusteljesítményről: „A kevés kapott gólban az első legfontosabb pont a kapuskérdés. Mindkét kapusunkat dicséret illeti, remek munkát végeztek idén. A kapott gólok esetén el kell választani a kapu felé tartó és a kaput eltaláló lövéseket, és persze figyelembe kell venni a lövések minőségét is, hiszen nem mindegy, hogy egy szólóról van szó, vagy csak egy apróbb helyzetről, ami ugyanúgy lövésnek számít. A védekezés – a munkamorál és a részletes taktika mellett – volt a csapat egyik legnagyobb erőssége idén.”

Az akadozó fórjátékról: „Az emberelőnyös játékunk még nagyobb rejtély volt számomra idén, mint az öt az öt elleni gólszerzés. Többször is változtattunk a felálláson előnyben, más hátvédek és más csatárok is kerültek a speciális egységbe, de végül visszatértünk az eredeti elképzeléshez, mert velük valamennyire sikerült konzisztenssé tenni az emberelőnyös játékunkat. Ami elképzelhető, az az, hogy a két kék vonalnál elhelyezkedő játékosunk nem lőtt eleget kapásból. A kapáslövések rendkívül fontosak, hiszen egy ilyen lövést a legnehezebb védeni. Egy ilyen lövésből érkező kipattanó újabb lehetőséget teremt a gólszerzésre, de még az is lehet, hogy a keresztpassz után a kapus nem ér át a lövésre, így gólt tudunk szerezni.”

A példátlan sérülés- és betegséghullámról: „Ha az egész szezont egyben nézzük, akkor nem volt óriási gond a sérülésekkel, de sajnos a hiányzások hatással voltak az alapszakaszunkra is. Olyan azonban nem történt velem 38 éves edzői múltamban, mint ami a szezon legfontosabb szakaszában: 15 különböző játékos hagyott ki mérkőzést betegség vagy sérülés miatt. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk megmérettetni a teljes kerettel, hiszen, ki tudja, lehet legyőztük volna a Salzburgot és tovább is juthattunk volna. Talán itt lehet hiányérzetünk a sérülések miatt, mert bár az alapszakaszunk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, a rájátszásban lehetséges, hogy tudtunk volna menni egy-két kört, ha nem így alakulnak a dolgok.”

A mentális gátról és a negatív spirálról: „Láttuk, hogy mérkőzésenként többet lőttünk kapura, szilárdabb volt a védekezésünk, szóval a számok alapján sikeresebbnek kellett volna lennünk, nem? Úgy gondolom, a szezon elején a gólszerzés még nem is önbizalom kérdése volt, inkább azt vártuk, hogy ott folytatjuk, ahol tavaly abbahagytuk. Aztán amikor nem így lett, és mindenki elkezdte kérdezgetni a játékosokat, hogy mi a baj, miért nem nyerünk mérkőzéseket, akkor mindenki talált valami indokot, kifogást.”

Arról, hogy azért a számok sem mutatnak meg mindent: „Óvatosan kell kezelnünk az olyan kifejezéseket, hogy valakinek jó, vagy rossz szezonja volt. Vannak ugyanakkor olyan játékosok is, akinek a valódi értékét akkor látjuk meg, amikor kiesik: akkor nem csak azok a pontok hiányoznak, amiket ő szerzett volna, hanem a személyisége a padról, a lelkesedése, ami átragad a többi játékosra a padon. Csapatunkban erre konkrét példa Magosi Bálint, aki, ha a padon van, és beszél a többiekhez mérkőzések közben, mindenkit felráz és tőle az egész csapat nagyobb kedvvel játszik. Szinte ordító különbség van a győzelmeink és a vereségeink száma között akkor, ha ő is a jégen van, vagy ha nincs. Ránézhetünk a pontjaira és az alapján mondhatjuk, hogy igazából nem is fontos része a csapatnak, de a hozzá hasonló játékosok esetében nem a statisztika a mérvadó, hiszen a mindenkit megfertőző lelkesedése számokkal nem kimutatható.”

Ez azonban tényleg csak a jéghegy csúcsa, a nagy tudású, köztudottan “statisztika-megszállott” szakember, egyben magyar szövetségi kapitány érdekes és tartalmas gondolatai valóban megérik a teljes anyag elolvasását – még egyszer tehát, ezt itt lehet megtenni.